Századok – 1963
Tanulmányok - Lukács Lajos: Aspromonte és a magyar emigráció 1862-ben 32
ASPROMONTE ÉS A MAGYAR EMIGRÁCIÓ 1862-BEN . . én azon meggyőződésben vagyok, hogy minden igaz érzésű honf itársunk, kinek vallása a szabadság és függetlenség, tárt karokkal fogja megragadni ezen alkalmat, hogy a nagy hősnek, — Garibaldinak — az emberiség javára kitűzött szabadságzászlója alatt harcolhasson." (DUNYOV ISTVÁN 1862. augusztus 27.) Vannak történelmi események, melyek különös élességgel, erőteljességgel jelzik a társadalmi fejlődés egyes határpontjait, érdemleges fordulatait. A lassan, folyamatosan érlelődő társadalmi változások villámszerű felvillanásai különösképpen alkalmasak arra, hogy határozottabb képet nyerjünk egv-egy történelmi korszak társadalmi erőiről, osztályairól, politikusairól, embereiről — világosabb képet alkothassunk magunknak a cselekedetek világánál, a történelem sodrába jutó, aktív szerepet betöltő emberekről, jellemükről, bonyolult és mégis felderíthető politikai ábrázatukról. Az e fajta vizsgálatokra nemcsak a haladás szempontjából sikeres és eredményes akciók érdemelnek figyelmet és behatóbb vizsgálatot, de azok az események is, melyek alapvetően ugyan a társadalmi haladás irányában hatottak, de különböző okok folytán eredeti célkitűzéseiket nem tudták elérni, vagy legalábbis nem úgy és nem olyan formában, ahogy a résztvevők eredetileg elgondolták. Még ma is, egy évszázad távlatában ökölbe szorul a kéz, elszorul a szív, elzsibbad a kar a tehetetlenség, a gyűlölet, a megvetés érzésétől, lia azokra a szégyenletes eseményekre gondolunk, melyek 1862 nyarán játszódtak le Dél-Olaszországban, az örökké emlékezetes aspromontei fennsíkon. A történteket sem elhallgatni, sem meg nem történtté tenni nem lehetett. Vérét ontották annak a hősnek, aki az olasz nép tömegeinek az élén a legtöbbet tette Itália társadalmi és nemzeti felszabadításáért, aki győzelemre segítette évszázadok törekvéseit, álmait : a néptömegek élén egységgé forrasztotta a szétszakadozott Itáliát. Az olasz monarchia szerénytelenül fizetett az aspromontei fennsíkon ! Megálljt kiáltott annak a mozgalomnak, mely célul tűzte ki az 1860-ban elkezdett nemzeti felszabadító harc sikeres befejezését, Róma felszabadítását az egyházi állam zsarnoksága és az idegen megszálló zsoldosok elnyomása alól. A turini kormányzat vak keménységgel, könyörtelen brutalitással a demokratikus nemzeti erők elnyomását tekintette céljának, a szükséges társadalmi reformok, a római kérdés elodázását, az ellenforradalmi erők konszolidálódását tekintette alapvető feladatának. E két erő és célkitűzés Aspromontenál mérte össze erejét, az olasz nép érdekei rovására. Ennek a szégyenteljes pillanatnak nemcsak magyar együttérzői, de magyar résztvevői is akadtak, akik részeseivé váltak annak a történelmi eseménynek, mikor Pallavicini ezredes parancsnoksága alatt a bersaglierék sortüze zúdult Garibaldi csapataira, akik a polgárháború elkerülése végett tüzelés nélkül szembe néztek a monarchia katonáival. A szabadságharcosok élén álló Garibaldi két golyót is kapott ajándékba, egyet bal csípőjébe s egyet a jobb bokájába, majd a rárontó katonák elhurcolták, fogságba vetették és a turini parancs értei-