Századok – 1963
Tanulmányok - Kovács Endre: Az 1859. évi magyar–román egyezmény 293
AZ I860. ÉVI MAGYAR—KOMÁN EGYEZMÉNY 319 ból egyaránt izgalmas hetek. Cuza Papiu Ilarion tanácsai közül leginkább a hadsereg erősítését látszott elfogadni. Összefüggött ez az olasz — osztrák háború megindulásával és Cuzának azzal az elhatározásával, hogy hazája érdekében kész fegyveresen részt venni a harcban. Ilyen értelemben tájékoztatta április 25-én Alecsandrit, hangsúlyozva, hogy népe forró érdeklődéssel, reménnyel és türelmetlenséggel várja a hadi eseményeket.8 0 Úgy látszott, hogy maga a császár is komolyan számít a románok részvételére, mert arra kérte Alecsandrit, hogy Cuza csináljon egy demonstrációt az osztrák határ közelében azzal a céllal, hogy megakadályozzák Ausztriát erőinek nyugati összpontosításában. Így történt, hogy néhány nappal az osztrák — olasz konfliktus kitörése előtt Cuza Furceniban (Ploeçti mellett) tábort ver, ami mintegy jeladásként volt tekinthető az Ausztria elleni forradalomra.81 Eder bukaresti osztrák ügyvivő már sokkal korábban (március 18-án) felhívta kormánya figyelmét a dunai fejedelemségek különleges rendeltetésére a francia — olasz haditervekben, de elég nagy rövidlátással hajlandó volt az egész akciót pusztán Jérôme herceg számlájára írni.82 Gödel-Lannoy április elején Cuza terveit sokkal szerteágazóbbaknak látja, szerinte Cuza csak megerősítését várja az öthatalmi értekezlettől, s utána nyíltan a forradalmi párthoz fordul, ennek segítségével valósítja meg céljait. Cuza a törökországi nemmuzulmán lakosság föderációjában reménykedik, ebbe illeszkedik minden további terve; ilyen értelmű biztosítékokat kíván Szerbiától és Bulgáriától. Az osztrák diplomácia élt a gyanúperrel, hogv Cuza nagvratörő szándékaiba belefoglalja az orosz támogatást is, bízik ugyanis abban, hogy a cár egy Törökországtól elszakadó mozgalmat kész lesz pénzzel, fegyverrel is támogatni. Gödel-Lannoy látja a magyar —román szövetség horderejét is, rámutat, hogy ez a magyarországi mély elégedetlenségre épít, s már csak fegyverek hiányoznak, s ezek is rövidesen útban lesznek a fejedelemségekbe.83 Bécsi körökben nem kis megrökönyödéssel figyelték a fejedelemségek titkos akciójának kiszivárgó jeleit, tartottak attól, hogy a románok — miután a magyarokkal már megegyeztek — meg fogják találni a megegyezés útját a szláv lakossághoz is, erre vallott legalábbis Cuza szorosabbra fonódó kapcsolata Milossal, és erre mutattak bizonyos orosz emisszáriusok, akik május elején már orosz kitüntetéseiket mutogatva járkáltak Moldvában és Havaselvén és nyíltan a felkelésre verbuváltak.8 4 A török hatóságok nem bizonyultak elég erélyeseknek a fejedelemségekben észlelt forradalmi hangulat elfojtásában, és Bécsben szüntelenül számoltak egy erdélyi és bánáti betöréssel, melynek a ploeçti tábor mintegy előkészületi szakaszát jelenthette. Mindeme aggodalmak vezették a bécsi kormányt, amikor javaslattal fordult Pétervárhoz, s felajánlotta támogatását a Krím előtti állapotok visszaállításához keleten, mélységesen sajnálkozva afelett, hogy az orosz befolyás meggyengült Törökországban. Ausztria az egyetlen állam, mely győzelemre segítheti Oroszországot keleten — írták Bécsből.85 Emögött ott rejtőzött az aggodalom a dunai fejedelemségekben észlelhető mozgalmak miatt. Ausztria le akarta kötelezni magának a cári kormányt, s elébe vágni annak, hogy Cuza a maga 80 Cuza—Alecsandri 1859. ápr. 25. R. V. Bossy : i. m. 46. 1. 81 O. Brátianu : Politica externa, 119. 1. 82 R. V. Bossy : i. m. 228—229. 1. 83 Uo. 234—235. 1. 84 Prokeseh-Osten jelentése 1859. máj. 11. R. V. Bossy : i. m. 237. 1. 85 Walewski — Persigny 1859. máj. 30. Affaire Étr. Angleterre, 713. No. 81. 251. 1. N
