Századok – 1963
Tanulmányok - Kovács Endre: Az 1859. évi magyar–román egyezmény 293
AZ 1859. ÉVI MAG Y AB—BOMiN EGYEZMÉNY 317 Kossuthot, aki Erdély unióját sohasem engedte vita tárgyává tenni. A polgári történetírás ezzel mintegy folytatta azoknak az elveknek hangoztatását, melyek kétségtelenül kifejezték az uralkodó osztály zömének állásfoglalását a területi kérdésben, de egyben tovább építették azt a kínai falat, mely a történelem által egymásnak kijelölt partnerokat elválasztotta egymástól a nemzeti mozgalmak ébredésének időszakától. Klapka, amikor hozzájárult az unió kérdésének felvetéséhez, tudta, hogy népszerűtlen feladatot vállal magára, de a cél, melynek érdekében e lépést megtette, nagyobbnak és fontosabbnak tűnt fel előtte, mint a területi egység féltve őrzött elve. Megpróbált ilyen irányban hatni Kossuthra. Amikor eljuttatta hozzá a Cuzával kötött egyezmény szövegét, s egyben beszámolt Milos herceggel lefolyt beszélgetéséről is, a legnyomatékosabban figyelmébe ajánlotta a volt kormányzónak, hogy ezen az úton haladjon tovább, hacsak'nem akar ismét kétséget s bizalmatlanságot előidézni, mely egész fáradozásuk sikerét kockáztathatja.75 A Klapka —Cuza egyezmény tehát korántsem jelent valamiféle váratlan fordulatot a magyar —román tárgyalások menetében, hanem mintegy kicsúcsosodása annak a sok jószándékú törekvésnek, mely tíz éven át újból és újból összehozta a tárgyaló feleket minden eredmény nélkül. Az 1859-es egyezmény végre áthidalta a legkényelmetlenebb szakadékot: Erdély kérdését, és mivel a szerződő felek egyébként meg voltak győződve az Ausztria elleni közös fellépés hasznos voltáról, úgy látszott, hogy mi sem áll útjában az egyezmény gyakorlati kivitelezésének. Magyar részről nem hiányzott a további erélv és kitartás: Klapka a tavaszi hónapokban az április végén meginduló háború által teremtett új helyzetben sem felejtkezett meg a márciusi egyezményről, és szorgalmazta a fegyverek elindítását, emisszáriusok fokozott felkészülését.7 6 A március 29-én megkötött magyar —román egyezmény kielégíthette nemcsak Klapkát, hanem Cuzát is, akinek törekvései az egyezményben foglaltak által csak erősítést nyertek. Figyelemreméltó körülmény, hogy az A-egyezmény március 29-én született meg Place, Durando és más emisszáriusok közreműködésével, míg a B-egyezménv a május 20-i dátumot viseli. A szerződés aláírására május 22-én került sor. Ezekből a dátumokból a régebbi történetírás arra következtetett, hogy az A-egyezményt csak májusban követte a B-egyezmény, s a benne foglaltak létrejöttében szerepet játszottak az időközben lejátszódott események.76a Az újabb kutatások inkább arra a felfogásra hajlanak, hogy március 29-én mind a két egyezmény elkészült és Cuza mindjárt az A-egyezmény megszövegezésekor előterjesztette kiegészítő javaslatait a B-egyezményben foglaltakra. Nincs semmi okunk annak feltételezésére, hogy a második egyezmény ilyen késéssel követte volna az elsőt, sokkal valószínűbb, hogy mindkét fél, mielőtt aláírta volna a szerződést, meg akarta várni több fontos tényező véleményét: magyar részről szóbajöhetett Kossuth és Teleki állásfoglalása, román részről pedig a Turinból és Párizsból érkező válasz. Place, midőn az egyezmény szövegét megküldte Cavournak, aláhúzta jelentőségét, szerinte az együttműködés a magyarok, szerbek és románok között ab-75 Klapka—Kossuth 1859. máj. 17. Koltay - Kastner : Iratok, 79. 1.; Kossuth: Irataim. L 340. 1. 76 így például 1859. május 21-én. Koltay-Kastner : Iratok, 82. 1. 76a G. I. Brátianu : Origines et formation de l'unité Romaine. Bucureçt. 1943. 235. 1. Szerinte az új egyezmény megkötésénél Victor Place mellett M. Kogälniceanu és Bäläceanu is segédkeztek.
