Századok – 1963
Tanulmányok - Kovács Endre: Az 1859. évi magyar–román egyezmény 293
316 KOVlCS ENDIÎE 1. Minden régi viszály elfeledése, teljes kibékülés a szerbek, románok és magyarok között. 2. Ugyanazok a jogok, ugyanaz a szabadság Magyarország valamennyi lakosa számára faj- és valláskülönbség nélkül. 3. Községi és megyei önkormányzat. A vegyes lakosságú megyék lakosai baráti egyetértésben fogják megszabni a hivatalos nyelvet (magyar, szerb vagy román). 4. A vallás- és közoktatásügy igazgatásában teljes függetlenség minden vallásfelekezet és nemzetiség számára. 5. A szerb és román csapatokat lyilön szervezik meg és anyanyelvükön vezénylik. A hadseregben a különböző beosztás, rang és tisztség elérése tekintetében teljes egyenjogúság. 6. A háború után Erdélyben egy gyűlést hívnak össze, hogy döntsön e provinciának Magyarországgal való közigazgatási uniója fölött; s ha a többség úgy határoz, hogy Erdély régi autonóm adminisztrációját kell visszaállítani, a magyarok ezt nem ellenzik. 7. Kell, hogy a testvériség elvei ösztönözzenek mindnyájunkat. Csak ezek az elvek vezethetnek bennünket célhoz, s ez a cél a három dunai ország: Magyarország, Szerbia és Moldva-Havaselve konföderációja. A B-egyezmény tehát 6 pontban sorolja fel a magyar részről nyújtott garanciákat, a 7. pont megjelöli az egyezmény távolabbi célját is a dunai konföderáció formájában. A három ország részvételére alapozott föderáció eszméje nem új dolog, első ízben Bálcescu vetette fel,7 2 s annakidején a terv kiváltotta Kossuth heves ellenzését.73 Klapka már annakidején is helyeselte, sőt ő volt az, aki a krími háború időszakában a konföderációs tervet kiszélesítette és a közvélemény elé tárta a keleti háborúról írott munkájában.7 4 Az 1859. május 20-i dátumot viselő B-egyezménynek ez a pontja tehát nem új, de ugyanezt mondhatjuk az egyezmény garanciát tartalmazó pontjairól is: a faj- és valláskülönbség nélküli egyenlőség kimondása, a községi és megyei önkormányzat, az anyanyelv biztosítása a többségi elv alapján, a vallásfelekezetek függetlensége, a nemzetiségek szerinti vezényleti nyelv a hadseregben és külön ezredek az egyes nemzetiségek szerint — csupa olyan pont, mely Kossuth terveiben is helyet kapott. Az egyetlen vitásnak tetszhető pont Erdélyre vonatkozik. Klapka itt is a Teleki-féle koncepció jegyében tesz engedményt, mert hogy a népszavazásban ő is engedményt, még hozzá kényszeredett engedményt lát, az aligha lehet kétséges; de tudja, hogy szükség van erre a lépésre, mert ez az a demokratikus alap, melyen a románokkal tárgyalni lehet és kell. Ki nem mondott hátsó gondolata, hogy a győztes háború után a magyar elemnek lesz akkora vonzóereje, hogy magához tudja szívni Erdélyt és meg is tudja tartani a román többség ellenére, egyelőre azonban Klapka számára elég kézenfekvőnek látszik, hogy respektálja a románok Erdély megkérdezésére irányuló igényét. Klapkával — és korábban Telekivel — kapcsolatban történetírásunk ezt a lépést súlyos megalkuvásként, majdnem nemzeti árulásként szokta emlegetni, szembe állítva Klapkával és Telekivel — mint megtévedettekkel — 72 Ghica : Amintiri 515—532. 1. Bälcescu Válogatott írásai. Bpest. 1950. 214— 215. 1. 73 Kossuth—Teleki 1850. jún. 15. OL. Kossuth iratok. 342. Deák Imre : Az első magyar—román konföderációs tervek. Magyar Kisebbség, 1932. 74 Der Krieg im Orient in den Jahren 1853 und 1854 bis Ende Juli 1855. Genf. 1855 (franciául Bruxelles 1855).
