Századok – 1963

Történeti irodalom - Román János: A habánok Sárospatakon (Ism. Dankó Imre) 240

KRÓNIKA 249 egy-egy témát ölelnek fel, s felkészültségük is különböző. Ezek a nehézségek egyre sürgősebbé teszik az ismeretterjesztő előadások didaktikai, módszertani kérdéseinek kidolgozását (kézikönyv, előadói konferenciák formájában). Az előadások, előadássorozatok egy-egy témát ölelnek fel, aminek következtében az előadónak a témán belül kell nevelési célkitűzéseit elérni. így kell egy-egy előadást is felépíteni, tehát a részletkérdéseken át kell eljutni az elvi mondanivalóhoz. Ez a tény egyrészt az előadássorozatokat helyezi előtérbe, másrészt a tematika összeállításánál az érdeklődés figyelembevételén kívül arra is tekintettel kell lenni, hogy milyen tematika szolgálja a legjobban a cél elérését. Az új- és legújabbkori témák, az aktuális nemzetközi kérdésekkel szorosan öszefüggő gyarmati népek történetéből vett előadások és előadássorozatok előtérbe nyomulásának ez az oka, s a TIT erejéhez mérten igyekszik megfelelni ennek a követelménynek. Különösen nagy az érdeklődés a második világháború, a fasizmus elleni harc kérdései iránt. A magyar történelemről szóló legújabbkori előadások kapcsán mód nyílik a magyar munkásmozgalom fő kérdéseinek bemutatására is. Az ifjúságnak a TIT elsősorban olyan előadásokat nyújthat, amelyek a tananyag elmélyítését segítik elő, olyan kérdéseket tűzhet napirendre, amelyekre a tanítás során időhiány miatt nem lehet kitérni (pl. szomszéd népek múltja stb.), fokozottabban mutathatja be az összefüggéseket és törvényszerűségeket. Az új tanterv szempontjai hasznosíthatók azoknak a hallgatóknak nevelése során is, akiknek a múltban nem volt módjuk a 8 osztály elvégzésére sem. A tantervi vita irányította rá a figyelmet a hazai és egyetemes történet közti öszefüggések fokozottabb bemutatására. Nagyobb figyelmet szentel a TIT az anyagi kultúra, a termelési technika történetének, a TIT mezőgazdasági választmányával együtt tervbe vette egy, a mezőgazdasági technika történetet tárgyaló előadássorozat megtartását. Az általános iskolai ismeretek közkinccsé válása, az új és legújabbkori témák fokozott felkészülést kívánnak az előadóktól, amit a nehezen hozzáférhető külföldi irodalomból készült kivonatokkal, ajánló bibliográfiákkal, különleges előadói konferenciákkal igyekszik elősegíteni a választmány, de szükséges valamennyi illetékes szerv összefogása (Társulat, Történettudományi, Párttörténeti, Hadtörténeti Intézet), a tematika helyes kiválasztása, az előadások színvonalának emelése és az új tudományos eredmények megismerése érdekében. Rázsó Gyula felszólalásában az ismeretterjesztés és könyvkiadás kapcsolata tekintetében megállapította, hogy még mindig kevés a legújabb kor, az egyetemes történet és a volt gyarmati népek története kérdéseit tárgyaló munka. A népszerű életrajzok, sőt a szépirodalom terén is még sok tennivalója van mind a Társulatnak, mind a TIT-nek. Az előadásoknál sajnos nem mindig használják fel a TIT történelmi választmánya által kiadott vezérfonalakat. Befejezésül a rádióban és a televízióban rejlő hatalmas, mindeddig még szinte teljesen kiaknázatlan lehetőségekre mutatott rá. Vas Károly (Pécs) arra hívta fel a figyelmet, hogy az iskolán kívüli népművelésnek a szocialista tudat kialakításában nagy feladatai vannak, s ezeket a feladatokat általában a pedagógusok lát ják el. Ezért kellene a pedagógiai főiskolák történeti tanszékének foglalkoznia az iskolán kívüli népműveléssel, s ezért kellene a tantervben is biztosítani helyet részére. A falu mai szocialista átalakulásában a tudat múltbeli elemének, tehát a hely- és parasztságtörténetnek van nagy szerepe. Az ismeretterjesztés közvetett módszere nem jelenti a dolog könnyebbik végét, s végképp nem jelenthetia Horthy-korszak „népies" magatartásának felidézését. Vígh Károly (Budapest) az előadók képzésének kérdésével foglalkozott. Ma már lehetetlen alacsony színvonalon, brosúrából vett sematikus előadásokat tartani, s ezért javasolta, hogy 1. egyes főtémákra a Társulat mozgósítsa a legjobb szakembereket, akik egy-egy megye propagandistái részére előadást tartanak, 2. adjanak a különféle intézmények nagyobb segítséget a megyei szervezeteknek (pl. ajánló bibliográfia megjelentetésével), 3. adjon a TIT sokszorosított anyagot, 4. használja ki a közvetett forma (pl. a vonzó szakmatörténet) előnyeit, s 5. tartson megyei konzultációkat. Kökényesi Tibor felszólalásában hangsúlyozta, hogy ma a legégetőbb kérdés az ismeretterjesztés módszertana. A kis községekben az előadó hiánya, az előadás tiszteletdíjának anyagi ösztönzése a polihisztorkodás felé tereli a tanárokat. Égető problémává vált a szemléltetés is, mert a közönség a brosúrákat már megunta, s a mozi és televízió szemléltetéshez szoktatta. A TIT-gárda képzésében előadói konferenciákat tart fontosnak éspedig járásonként szervezett mikrokonferencia formájában. Kaposvári Gyula (Szolnok) új szemléltető módszerek kialakítását sürgette. Jó formának tartja a dokumentjátékokat ós — ahogyan azt Rákóczifalva esete mutatta — az ásatások is felhasználhatók a tudomány iránti érdeklődés felkeltésére és szemléltetésére egyaránt.