Századok – 1963

Történeti irodalom - Román János: A habánok Sárospatakon (Ism. Dankó Imre) 240

250 KliÓNIKA Honf i József (Budapest) a hozzászólásokra adott válaszába^ a szemléltetés kérdésével kapcsolatban részletesebben foglalkozott a film kérdésével. Történelmi dokumentumfilmek iránt nagy az érdeklődés, de a filmgyár egyrészt féltékenyen őrzi régi anyagát, másrészt azt történeti szempontból teljesen használhatatlan címszavak szerint tartja nyilván. A rádió is csak nehezen teszi hozzáférhetővé régi anyagát, blindez felveti a kérdést, nem érkezett-e el egy történeti film- és fotóarchívum megszervezésének ideje. Benda Kálmán elnöki zárszavában a legfontosabb kérdéseket összefoglalva megállapította, hogy az előadások terén sikerült háttérbe szorítani a régebben jelentkező szemléleti és tárgyi liibákat, de bizonyos egyenetlenség — főképpen a város-falu-tanya viszonylatában — ma is tapasztalható, s erre a vezetőségnek nagyobb gondot kell fordítania a jövőben. A módszerek közül a szemléltetés ma még a városokban is gyerekcipőkben jár, ezen a téren a vezetőségre igen nagy feladatok várnak, nemcsak filmeket kell megszerezni és készíttetni, hanem be kell vonni ebbe a munkába a levéltárakat és múzeumokat is. Sajnálta, hogy nem esett több szó az írásbeli ismeretterjesztő munkáról. Benyomása szerint a szóbeli ismeretterjesztés ma már lealkonyulóban van, nem győzi a versenyt a mozival, televízióval, de még a könyvvel sem. Az írásos ismeretterjesztés azonban ma még kizárólag az értelmiséghez szól, s ezért meg kell tanulni azt a műfajt, amely a munkásság és parasztság tömegeihez is megtalálja az utat. A tömegek ma regényekből merítik történeti ismereteiket, s azok — akár régiek, akár maiak — nem megfelelők erre a célra. Az irodalomtörténeti kommentárok sem állnak mindig a helyzet magaslatán. E jelenség nem tartozik a TIT hatáskörébe, a történeti intézeteknek kellene ezen a téren a kezdeményezést magukhoz ragadniok, de számolnia kell a TIT-nek is vele. Fokozott figyelmet érdemel a televízió, a rádió és az újság. A televízióhoz véleménye szerint a Társulatnak kell megtalálnia az utat, s bizonyos mértékben ez vonatkozik a rádióra is. * Augusztus 24-én du. a vándorgyűlés résztvevői Ollvai Ferenc levéltárvezető kalauzolása mellett városnézésen vettek részt, mely a fogadalmi templom orgonájának hangverseny keretében történt bemutatásával ért véget. A szakfelügyelők a du. folyamán Szabolcs Ottó vezetésével zártkörű értekezleten vettek részt, amelyen megjelentek a vándorgyűlés német résztvevői is. Ugyancsak a du. folyamán került sor a Társulat Dél-Alföldi Csoportjának újjáalakulására is. A csoport elnökévé Witlman Tibor egyetemi tanárt, titkárává Oltvai Ferenc levéltárvezetőt választották meg. * Augusztus 25-én de. Székely György főtitkár elnöklete alatt két szegedi történész tartotta meg előadását. Székely Lajos docens (Szeged) előadása „Gömbös Gyula külpolitikai koncepciójának kialakulásá"-val foglalkozott. Az előadás részletes ismertetésétől e helyütt eltekintünk, mivel szövege időközben megjelent (Valóság. 19(52, 0. sz. 82—89. 1.) O. Soós Katalin adjunktus (Szeged) „Menedékjog vagy kiszolgáltatás" címmel a Tanácsköztársaság utáni magyar—osztrák viszony alakulásával foglalkozott. Az 1919. augusztus 2-i egyezmény alapján augusztus 5-én Bécsbe érkezett magyar népbiztosokat Horthyók kormánya már szeptember 5-én kikérte az osztrák kormánytól, közönséges bűncselekményekkel vádolva őket, amelyeket azonban sem akkor, sem később nem tudott bizonyítani. Az osztrák burzsoázia számára a népbiztosok jelenléte ugyan kellemetlen volt, Magyarországnak azonban a munkásság hangulatára való tekintettel nem merte kiadni őket. Az emberi lakásra teljesen alkalmatlan Karlstein várába internált népbiztosok érdekében az osztrák munkásság és az osztrák KP által kezdeményezett akciót azonban megakadályozták a keresztényszocialisták. A magyar ellenforradalom vezetői ezzel párhuzamosan terror-cselekményeket szerveztek a népbiztosok ellen. A Bécsben Ranzenberger kapitány vezetésével működő tiszti különítmény Ausztriába menekült magyar kommunistákat rabolt el, elhatározta Kun és a többi népbiztos „megszöktetését", s megkísérelte megmérgezésüket. Az osztrák kormány által lanyhán vezetett nyomozások során is kiderült, hogy a tisztek Horthy parancsára cselekedtek, s bár a bécsi rendőrfőnök, Schober igyekezett ezeket az akciókat fedezni, a mérgezési kísérlet olyan óriási felháborodást váltott ki, hogy a budapesti osztrák követ kénytelen volt tiltakozni, Gratz magyar követ pedig dezavuálni az akciót. A magyar népbiztosok érdekében az osztrák munkásság által megindított akció akkor vezetett sikerre, amikor a Szovjetunió az osztrák kormánnyal tárgyalást kezdve lehetővé tette, hogy — a magyar reakció óriási felháborodása és a német reakció által