Századok – 1963

Történeti irodalom - Román János: A habánok Sárospatakon (Ism. Dankó Imre) 240

248 KliÓNIKA szakirányú bővítésére, a történettudomány helyzetének és fejlődési irányának megismerésére. Az előadáshoz elsőnek Hanzó Lajos (Szarvas) szólt hozzá. Elemezve a mai középiskolai oktatásban jelentkező ellentmondásokat (az anyag maximális volta melletti gyenge eredmény, a verbalizmus uralma mellett a tanuló aktivitására felépülő formabontási kísérletek stb.) arra a következtetésre jutott, hogy történelemoktatásunk még ma is sok esetben ragaszkodik a hagyományos eljárásokhoz, holott ezeket a problémákat a nevelői tevékenység hatásosságának fokozásával le lehetne gyűrni. Éppen ezért kívánatos, hogy az egyetemek és tanárképző főiskolák olyan tanárnemzedéket bocsássanak ki, akiknek mind szaktárgyi, mind pedagógiai műveltsége magas színvonalú, akiket a gyakorlati oktatásra is előkészítettek. Javasolta, hogy 1. meg kell szüntetni a V. évfolyam appendix-jellegét (ennek érdekében az egész esztendő képzési programját revízió alá kell venni és, ha szükséges, a fenti cél érdekében jelentős változtatást végrehajtani), 2. az egyetemi ós középiskolai programokat egyeztessék össze, mert a középiskolai történelemtanítás mind tartalmilag, mind pedig metodikailag kitágult, és az új anyagrészeknek (pl. technika-, kultúrtörténet stb.) nemcsak módszertani feldolgozása tisztázatlan, hanem tanításuk is felkészületlenül találta a tanárokat, 3. a feladatok elvégzése megkívánná, hogy a jelzett helyeken módszertani tanszékeket állítsanak fel, melyek nemcsak a felvetődő tanítási problémák megoldását dolgoznák ki, hanem a pedagógiai színvonal emelésével fokoznák a középiskolai történelemtanítás eredményességót is. Csatáry Mária (Budapest) mint az Eötvös Loránd Tudományegyetem gyakorló iskolájának tanára elsősorban a tanárképzés szempontjából szólt hozzá az előadáshoz. Az egyetemi és felsőoktatási reform vizsgálatakor szem előtt kell tartani, hogy az új tanároknak nemcsak magasfokú ideológiai, szakmai és pedagógiai ismeretekkel kell rendelkezniük, mert nemcsak oktató-nevelő munkát kell végezniök, hanem az iskolán kívüli mépművelésből, sőt esetleg a helytörténeti kutatásból is részt kell vállalniuk. Ezekre a feladatokra az V. (gyakorló) év, ill. a szakmódszertani órák egymagukban nem tudják felkészíteni a tanárjelölteket, ezeket az egyetemi ós főiskolai tananyag egészének és módszereinek korszerűsítésénél figyelembe kell venni. Ha az egyetemen meggyőző erővel fogják bizonyítani, hogy a történelemtudomány művelése és a történelemtanár hivatása egyaránt nagyjelentőségű, akkor határozott lépést tettünk előre kitűzött célunk, közoktatásunk korszerűsítésének elérése felé. Eperjessy Géza (Budapest) az általános és középiskolai történelemoktatás szempontjából kívánt az előadáshoz hozzászólni. A korszerűség és tudományosság egymással szorosan összefüggő követelménye azonos kérdéseket vet fel az egyetemi, közép- ós általános iskolai oktatásban (az anyag korszerűsítése anélkül, hogy újabb mennyiségi vagy minőségi maximaiizmus hibájába essünk, a módszertan növekvő jelentősége stb.). Helytelen a tudós- és tanárképzést egymással szembeállítani, mert pl. a helytörténet művelése során a szakmai ismeretek sem nélkülözhetők. A fiatal tanárok marxista és szaktárgyi ismeretei között szorosabb összhangot kell teremteni, a módszertani hiányosságokat ki kell küszöbölni. Örömmel üdvözölte az előadásban a hivatástudatról mondottakat, s szükségesnek tartotta, hogy — ha a fiatal tanárban van készség és szándék tudományos alkotómunkára — a tudományos munka lehetőségét biztosítsák részükre. Csákabonyi Kálmán (Gyula) a levéltári anyag fontosságára hívta fel a figyelmet. A hozzászólásokra Elekes Lajos válaszolt, s ezzel a délutáni ülés véget ért. • 1962. augusztus 24-én de. Benda Kálmán elnöklete alatt Honfi József tartott vitaindító referátumot ,,A történeti ismeretterjesztés kérdései a történeti oktatás reformja után" címen. Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy az ismeretterjesztés feladatait alapjában véve a szocializmus felépítésének ügye határozta meg. A történeti oktatás reformja szorosan összefügg kulturális fejlődésünk célkitűzéseivel, amelyeket az MSzMP kongresszusi irányelvei foglalnak össze. Az ismeretterjesztésnek is az a feladata, hogy elősegítse a régi eszmei maradványok felszámolását, s a szocialista tudat kialakításával segítse a szocializmus építésének ügyét. Honfi József előrebocsátotta, hogy referátumában nem kíván az iskolán kívüli népművelés valamennyi kérdésével foglalkozni, hanem csupán az előadásos formával, s annak is a TIT Országos Történész választmánya által rendezett előadásaival. Az iskolánkívüli népművelés módszerei eltérnek az iskolai oktatáséitól, mert míg az iskolában kötelező formában, meghatározott órakeretben, azonos ismeretekkel rendelkező és azonos korcsoportba tartozó tanulókról van szó, addig az iskolánkívüli népművelés hallgatói önként, az általuk választott • előadásokon vesznek részt, amelyek