Századok – 1963

Történeti irodalom - Román János: A habánok Sárospatakon (Ism. Dankó Imre) 240

246 KRÓNIKA sítani, ehhez azonban — főleg helytörténeti vonalon — felülről kellene segítséget kápniok a tanároknak. Karácsonyi Béla (Szeged) rámutatott arra, hogy a reformmal kapcsolatosan bizonyos túlzás észlelhető. A legjobb reform is csupán a lehetőségeket javítja meg, de a lehetőség kihasználását csak a munka biztosíthatja. Szabolcs Ottó véleményével szemben hangsúlyozta, hogy nemcsak az általános fejlődéshez szükséges anyagot kell tanítani, hanem az általános műveltséghez szükségeset is. Ezzel kapcsolatban foglalkozott a régebbi tankönyvekben megnyilvánuló maximaiizmus kérdésével is. A különböző tényezőknek nem tulajdoníthatunk egyforma határt: sokkal nehezebb a fogalmak meghatározása mint annak megértetése, hogy ki volt Széchenyi István. A koncentrációra vonatkozólag megjegyezte, hogy ez egyrészt nézőpont kérdése, másrészt bizonyos esetekben a koncentráció lehetetlen (pl. az egri ostrom és Gárdonyi esetében), s nem kell rettegni bizonyos átfedésektől. Befejezésül rámutatott arra, hogy az elhangzott felszólalások az egyetemi oktatás szempontjából is hasznosak voltak. Varga Géza ( Dombóvár) tisztázandónak tartotta, hogy mi a lényeges. Az előadás a tananyagot az oktatás célja szerint kívánta megrostálni, az egyetemi felvételi vizsgán azonban mégis lexikális adatokat kérdeznek. Ezért a lényeges fogalmak és lexikális adatok leszögezósét tartja szükségesnek. Az érzelmi nevelést is jobban előtérbe kell helyezni, ehhez azonban megfelelő, színes képek szükségesek. Tóth László (Budapest, Művelődésügyi Minisztérium) bevezetőül megállapította, hogy az olyan alapdokumentumok készítése, mint amilyen a tanterv is, nem egyszerű feladat s nem is örök időkre szóló. Véleménye szerint a középiskolában csupán alakítjuk de nem alakítjuk ki a materialista világnézetet. Egyetértett Karácsonyi Bélával arra vonatkozólag, hogy az ismétlések nem jelentenek nagy veszélyt és nem baj, ha a magyar vagy más órán a történeti anyag más formában ismétlődik meg. A Belitzky János által felvetett problémára vonatkozólag elismerte, hogy a tanterv mellett más dokumentumokra (ajánlott irodalom, módszertani segédeszköz, olvasókönyv) is szükség lesz. Fitz Zoltán felszólalásának azzal a megállapításával azonban, hogy a történelemtanítás a szocialista embertípus kialakításának főtényezője, nem értett egyet. Vas Károly a hozzászólásokban elhangzott kérdésekre válaszolva kifejtette, hogy a technikatörténeti anyagról a tanterv gondoskodik. Véleménye szerint a tananyag korszerűsítését az egyetemi ós középiskolai reform után kellett volna végrehajtani. A maximalizmus az ált. iskolában az 50-es évek elején nem azért keletkezett, mert az iskola feladata más volt, hanem mert az akkori tankönyvekbe a kor legjobb tudású marxistái egész tudásukat igyekeztek belezsúfolni. Szabolcs Ottó válaszában az aktualizálás kérdésével kapcsolatban rámutatott arra, hogy a mához közeljutva már nem is aktualizálásról, hanem természetes kapcsolatról van szó. A történet egyes ágait feltétlenül alá kell vetni szigorú rendező elvnek, mert különben ismét maximaiizmusba esünk. A tananyagot egyébként a tanterv és nem a tanár hivatott kiválasztani, mert az egységes középfokú műveltség csak így biztosítható. Ismertette a tananyag felosztását. Válaszát azzal zárta, hogy a szakköröknek külön vitát kellene szentelni. Székely György elnöki zárszavában hangsúlyozta, hogy sem a vita, sem a Társulat szerepe az oktatási reformban nem zárult le a mai napon. * A délutáni ülésen Elekes Lajos professzor tartott előadást „Korszerűség ós tudományosság az egyetemi történészképzésben" címmel. Bevezetőjében rámutatott arra, hogy a korszerűség és tudományosság két követelményének egyes szempontjait kívánta tisztázni főképpen az egyetemi történészképzés és a reform eddigi munkálatai alapján. A tudományos korszerűség döntő ismérve a marxista-leninista szemlélet, s ezt még ma, amikor már oktatásunkban általános érvényűvé vált, sem lehet eléggé hangsúlyozni. A reform tárgyalása során „nem maga a követelmény, hanem inkább annak helyes, szabatos értelmezése, a részletekben szükségleteinknek és lehetőségeinknek megfelelő, pontos és körültekintő alkalmazása okoz problémát", s ezen a téren a XXII. kongresszus anyaga nyújt igen nagy segítséget. A kongresszus tanulságai nyomán az anyag kiválasztásánál a legújabb kor napjainkig terjedő művelődésének és a történelem egyetemességéről vallott marxista—leninista felfogásnak kell különösen érvényt szerezni. Bár egyik követelmény sem új, előtérbe kerülésük mégis bizonyos nehézségek leküzdését, ezzel együtt kitartó tervszerű munkát tesz szükségessé, amelyeknél a baráti országokkal fennálló kapcsolatainkat is ki kell aknáznunk. Ezek a követelmények