Századok – 1963

Történeti irodalom - Román János: A habánok Sárospatakon (Ism. Dankó Imre) 240

KRÓNIKA 245 mán alakult felfogás szerint kronológiáikig párhuzamosan kell az egyetemes történet egy-egy szakasza után a megfelelő magyart oktatni. A tantárgyi koncentrációról szólva Szabolcs Ottó hangsúlyozta, hogy annak alapelve 1. hogy biztosítsa az egyes tantárgyakban (pl. irodalomtörténet, történelem) tanultak szemléleti egységét, 2. hogy a tantárgyak közötti munkamegosztást elősegítse, elkerülje a felesleges kettőzéseket. A továbbiakban Szabolcs Ottó arról szólt, hogy az oktatási célnak kell alávetni a tanítási módszert is. A történelem materialista felfogása és dialektikus szemlélete megköveteli az ok-okozati kapcsolatok, az összefüggések állandó keresését. Ennek érdekében ki kell dolgozni a szemléletes, a kort megelevenítő történettanítás módszerét ós eszközét. * A két előadás együttes vitájában elsőnek Rajczy Péter (Pécs) szólalt fel. A gimnáziumi tananyag korszerűsítését feltétlenül szükségesnek tartotta anélkül azonban, hogy az az elmúlt évtizedekben amúgy is megingott történelmi hitelesség rovására menjen. Annak, hogy a ,,történelem"-ben (amely a gimnáziumokban komplex tantárgy) valóban „történetet" taníthasson a tanár, a történeti távlat az előfeltétele. Nem a legújabb kor eseményeinek tanítása ellen kívánt állást foglalni, hanem amellett, hogy már „történelmileg" kiértékelt tényeket tanítsanak. így a tanár nem kerülhet abba a helyzetbe, hogy tanítványai előtt ismételten változtasson álláspontján. Ez a követelmény annál is fontosabb, mert a tanárnak olyan „lelkesen" kell tanítania, hogy a diák érezze, hogy amit tanít, azt úgy is érzi. Befejezésül annak a véleményének adott kifejezést, hogy a napi politikai események értékelését a történelemtanár ne történelem, hanem valamilyen más elnevezésű órán adja elő. Waczulïk Margit (Budapest) örömmel üdvözölte az anyag csökkentését, amely lehetővé teszi az elmélyültebb, intenzívebb tanítást. Az ipari technikumok különleges nehézségei közül rámutatott arra, hogy négy éven át heti két óra áll rendelkezésre, s ezt a többi tárggyal való koncentráció sem támogatja. A tanulók nem vonzódnak a történelem iránt, túlterheltségük pedig közismert. Ezeknek a problémáknak megoldásához olyan reformra van szükség, amely biztosítja, hogy a tanult anyag legfontosabb részeit a tanulók már az órán elsajátítsák, amely fokozza a megbecsülést a történelem iránt. Heinz Polenz tanszékvezető (NDK) az oktatási folyamat korszerűsítésének az NDK-ban kialakult gyakorlatát ismertette. Belitzky János (Kiskunlacháza) a ráckevei járás pedagógusai \^leményének kívánt kifejezést adni, amikor hangsúlyozta, hogy az ideológiai szempontból fontos tárgy tanítására a heti 2 óra kevés. Az anyag megrostálása következtében a tanulók nem tudják magukban kialakítani a korképet, s ezt a visszás állapotot a más tárgyakkal (irodalom, fizika stb.) való koordinálás hiánya még súlyosbítja. Nem fordít elég gondot a tanterv a szomszéd népek fejlődésének bemutatására sem, pedig a gyerekek sokszor trianoni szemléletet hoznak magukkal hazulról. Szabó József (Szombathely) ugyancsak a vidéki pedagógusok problémáira hívta fel a figyelmet. A célravezető anyag kiválasztása évek óta vajúdó kérdés, s éppen ezért az utasításnak konkrétabbnak kellene lennie. A koncentráció több tartalmat kíván, az óratípusokból már túlsók van, s kevés olyan jó tankönyvvel rendelkezünk, mint az Unger-féle. Végül azt kívánta, hogy a tanári továbbképzést a Szabolcs Ottó előadása által említett területeken megszervezzék. Inge Niicklich iskolaigazgató (NDK) a vezetése alatt álló kottbusi iskola történetoktatását ismertette. Fritz Zoltán (Sándorfalva) a szomszéd-népek fejlődésének részletesebb oktatása ellen foglalt állást , mert az túlterhelést jelentene. A szocialista embertípus kialakításában — más szakok mellett — a történelemnek van a legnagyobb szerepe. Példákat hozott fel a gyermekek hazulról hozott szemléletére vonatkozólag, majd a szegcdi járásban folyó helytörténeti mimkát ismertette. Medzibrodszky Endre (Szeged) fehérvári felszólalására hivatkozva ismételten hangsúlyozta, hogy a feudalizmus korának fogalmi anyagát túlságosan nagynak tartja. Részben ez az oka az egyetemi felvételi vizsgákon jelentkező tárgyi tudatlanságnak, amire vonatkozólag példákat mondott el. Virág Ferenc (Békéscsaba) az első felszólalással kapcsolatban úgy vélte, hogy a felvételi vizsgák „rövidzárlatos" feleleteiért nem lehet a középiskolai oktatást hibáztatni. A tanulókra óriási anyag zúdul, érdeklődésük a reál tárgyak felé tolódik el. A tudomány és a tudományos kutatás iránti fogékonyságot a szakköri munkával lehetne bizto-