Századok – 1963

Történeti irodalom - Román János: A habánok Sárospatakon (Ism. Dankó Imre) 240

244 KRÓNIKA maximaiizmusának megszüntetése, valamint az oktatás és tanulás helyes módszerei alkalmazásának biztosítása. Ezt úgy éri el, hogy egyrészt megnevezi a történeti folyamatnak azt a leglényegót, ami megfelel a lenini elvnek, másrészt figyelve a tanulók életkori sajátosságaira utasítást ad a megnevezett anyag és a feldolgozás didaktikai jellegére. A jelenlegi tervezet Vas Károly véleménye szerint alapfeladatának megfelel, bár vannak még mindhárom részében tökéletesíteni valók. A tanterv ui. a feladat meghatározásában kiemeli, hogy az ált. iskolában alapfokú ismereteket kell adni, s ezeket a történeti fejlődés fő vonala mellett, a fő vonalat tükröztetve kell elhelyezni. A fejlődés fő vonalának meghatározása (be kell mutatni az emberi munkát, a technikai eszközöket, tulajdonformákat, az osztályokat, a kizsákmányolás alapvető formáit, az osztályharcot, annak eseményeit és a fejlődésre gyakorolt hatását, a politikai és kulturális élet legfőbb jellemzőit), s az egyes osztályok anyagával kapcsolatos elméleti követelmények (az előadó a VU. osztályét ismertette példaképpen) eleve megakadályozzák a maximaiizmus visszatérését. Ugyanez a célja a tanulók életkori sajátosságai figyelembevételének, az utasításnak az a kitétele, hogy az anyagot ,,eseményessé, elbeszélővé, leíróvá, szemléletessé, érzelmet és értelmet megragadóvá és aktivizálóvá kell tenni", hogy a „tanulók szivén keresztül kell eljutni az észhez". A de. második előadását Szabolcs Ottó főiskolai docens tartotta: „A középiskolai történeti oktatás reformja" címmel. Bevezetőjében az előadó bejelentette, hogy a középiskolai történettanítás első nyers tervezete is elkészült, s rövidesen sor kerül a vitájára. Az új, első és átfogó marxista reform első jellemzője, hogy az egyes iskolatípusokat nem egymástól elszigetelve, hanem a történelemoktatást mint egységes folyamatot fogta fel, így határozta meg a tananyagot és alakította ki módszereit. Az egységes szemlélet azonban egy sor kérdést is vetett fel. Az első ilyen kérdés a tananyag kiválasztásának problémája. A régi iskolai tankönyvek igyekeztek az egész történettudományt átfogni, lényegében az egyetemi tankönyvek kivonatai voltak. Most először tekintettük knndulópontnak az iskolai történettanítás célját, majd a történettudomány és a különböző fokú történelemoktatás kapcsolatát. Ezekkel a kérdésekkel a Társulat 1959 évi szombathelyi vándorgyűlése és az Akadémia I960 evi nagygyűlése is foglalkozott. Az iskolai történetoktatás célja a marxista—leninista történetszemlélet elsajátítása, a történettudomány anyaga ennek csak egyik — kétségtelenül elengedhetetlen — eszköze. Az oktatási célt természetesen a tanulók életkorához kell alkalmazni, a tudomány anyagából azt kell összeválogatni, ami a tanulók életkora szerint a legalkalmasabb a történetszemlélet kialakítására. A nevelési cél tehát az elsődleges, a tudomány anyaga ebből a szempontból eszköz-jellegű csupán. Ennek ellenére, ha megfelelő elvek alapján választjuk ki az oktatás anyagát, akkor a tudomány igénye sem szenvedhet csorbát a reform során. A történettanítás nem más, mint a tudomány alkalmazott változata. A történeti oktatás gerince ugyan továbbra is a politikai történet marad, de —a tanítás sokrétűvé tétele érdekében — a jelenleginél kedvezőbb arányt kell biztosítani a gazdaság-, kultúra- és technikatörténetnek. *A maximaiizmus elkerülése érdekében azonban mindebből csak annyit kell tanítani, amennyit a cél megkövetel, és nem többet. A tananyag felépítésének vizsgálatánál szóba kerültek kezdetben az ún. lineáris oktatásfelépítés lehetőségei, azaz az általános iskola V. osztályától kezdve az érettségiig folyamatosan és csak egyszer tanultak volna a tanulók egy-egv korszakot. A vitákban résztvevők azonban szinte egyhangúan mégis az ún. koncentrikus felépítés mellett foglaltak állást, hogy a középiskolában a tanulók ismételjék meg az általános iskolában tanultakat. Ezt a döntést az a két megfontolás támogatta, hogy egyrészt ma még nem minden gyermek végez középiskolát, másrészt a marxista—leninista történetszemléletet csak az egész emberi történet fejlődésmenetének megértetése útján lehet kialakítani. A koncentrikus felépítés mellett szólt, hogy nem egy általános történelmi törvényszerűséget az ős-, ó- és középkor történetén lehet a legjobban megértetni (s erre a lineáris felépítés mellett nem került volna már sor a középiskolában), s általában bizonyos életkoron alul nem érthetik meg a tanulók a történelem összefüggéseit. A mostani javaslat szerint a középiskolában nemcsak megismétlik a korábban tanultakat, hanem a bonyolultabb összefüggések megértéséhez szükséges mértékben kiegészítik azt. A történetszemlélet kialakítása az egész emberiség fejlődésének bemutatását igényli, a tananyagot nem egyes korszakok kihagyásával, hanem az egész anyag csökkentésével kell megtanulhatóvá tenni, könyörtelenül ki kell hagyni mindent, ami a marxista—leninista történetszemlélet kialakítása szempontjából nem elengedhetetlenül szükséges. Ez bizonyos eltolódást eredményez majd a tananyag hagyományos belső arányában (az egyetemes, a gazdaságtörténet és az új- és legújabbkor javára)'. A társadalmi fejlődést az egyetemes, a sajátos hazai fejlődóst a magyar történet anyagán kell bemutatni, éspedig az eddigi viták folya-