Századok – 1963

Történeti irodalom - Román János: A habánok Sárospatakon (Ism. Dankó Imre) 240

KRÓNIKA 243 A délelőtti ülés első referátumát Vas Károly főiskolai tanár (Pécs) tartotta „Az alsófokú történelemtanítás reformja" címen. Bevezetőjében ismertette a reform általános célját, s megállapította, hogy a történelmi ismeretek akkor életrevalóak, ha 1. helyesen tükrözik a társadalmi fejlődés folyamatát, 2. megszerzésük meggyőzi a tanulót a társadalom fejlődésének törvényszerű, haladó folyamatáról, s ha 3. a folyamat megismerése lelkesíti, tettvágyat ébreszt és a közéleti ember számára szükséges ismereteket, jártasságot és képességeket fejleszt. A reform ennek érdekében a tananyag és az oktató-nevelő-képző munka korszerűsítését teszi szükségessé. Az általános iskolai történelemoktatás reformját kisebb részben az teszi szükségessé, hogy korábban maximaiizmus uralkodott, nemcsak mennyiségi, hanem nagyobb részben minőségi szempontból is, s ehhez — vele szoros összefüggésben — az oktatónevelő munka helytelen módszere és a tanulás helytelen módja járult. Minden tárgynál—és így a történelemnél is — oktatni annyit jelent, mint bizonyos tényeket s a hozzájuk kapcsolódó általánosításokat úgy tulajdonává tenni a tanulónak, hogy azok egyrészt híven tükrözzék az objektív valóságot, másrészt hogy azokat a valóság alakítására irányuló tevékenységében használni is tudja. Akkor beszélhetünk a tananyag minőségi maximalizmusáról, ha a pedagógia a társadalom fejlődésének tükrözésére alkalmas anyag megválasztásakor nem veszi figyelembe a történeti megismerés sajátos nehézségeit, s nem számol a tanulók életkori sajátosságaival, különösen pedig gondolkodó képességük fejlettségi fokával. A történeti megismerés sajátos nehézsége abból ered, hogy 1. aközvetlen szemléletet nélkülöznünk kell, 2. hogy az elvont tények csak a reproduktív képzelet működése révén felidézett konkrétumok elemzése és általánosítása révén ismerhetők meg, ami bizonyos gondolkodásbeli fejlettséget kíván meg, a dialektikus gondolkodásban való akkora gyakorlatot igényel, aminek az ált. iskolás tanuló rendszeres gyakoroltatás esetén is csak elemeivel rendelkezik, 3. hogy a történeti általánosítás csupán annak jelent valóságos megismerést, aki maga végigment a gondolkodásnak az általánosítás megismeréséhez vezető útján. Nyilvánvaló, hogy a fejlett gondolkodás több és elvontabb történeti tény megismerését teszi lehetővé, és hogy ennek következtében az ált. iskolás tanuló inkább a konkrét, mint az elvont történeti ismeretek megszerzésére képes. Általános iskolás tanulók számára, ill. felnőtt, de fejletlen gondolkodó (elvonó) képességgel rendelkezők számára tehát a történeti folyamat leglényegét konkrét jelenségeken kell tükröztetnünk. Az ált. iskolai tananyag minőségi maximaiizmusa pontosan abból eredt, hogy a történeti folyamatot az elvontságnak olyan fokán vittük a tanulók elé, amelyen azt azok megközelíteni sem tudták. Ennélfogva vagy nem tanulták meg a számukra értelmetlen történelmet, vagy betanulták anélkül, hogy értették volna. Áz ilyen ismeret azonban nem valóságos ismeret, csak üres szó (verbum), holt és hamar elhullajtott terhe az emlékezetnek. A maximaiizmus másik forrása az, hogy a történeti anyag egy részét, különösen pedig a munkásmozgalom történetét nem rostálták meg kellőképpen és nem rendezték az alapvető összefüggések szerint. Ez a kettő nehezíti meg azt is, hogy a tanár az időigényes marxista oktatási módszereket alkalmazni tudja. A marxista módszer fő vonásai a szemléletesség, az elemzésre, általánosításra és gyakorlati alkalmazásra való aktivizálás. Az anyag mennyisége, megközelíthetetlensége vagy szelektálatlansága és rendezetlensége miatt a tanár ezeket a módszereket nem alkalmazhatta, tehát csak fogalmakat magyarázott, következtetéseket deklarált — a tanuló pedig készen kapta azt, amihez saját gondolkodó tevékenységével kellett volna eljutnia. így született a verbalizmus, s jó néhány évjáratnak így ment el a kedve a történelemtől már akkor, amikor először találkozott vele. A helyzeten ugyan az 1958-as tanterv és tankönyvek sokat s helyes irányban változtattak, a gazdasági-társadalmi témák anyagán azonban még mindig a régi maximalizmus érződik. Miután az előadó kifejtette, hogy a maximális anyag, az oktatás és tanulás helytelen módszereinek alkalmazása akadályává vált annak, hogy a történelemtanítás eredményesen tudja szolgálni feladatait, ismertette a reform során eddig elért eredményeket, fe vázolta a további teendőket. Elkészült az ált. iskolai történelemtanítás egyik alapvető dokumentuma, a tanterv. Három részre tagolva tartalmazza az ált. iskolai történelemtanítás feladatait, anyagát és az anyaggal kapcsolatos konkrét és elvont ismereteket osztályonkint, végül tantervi utasítást ad. Ismertetve az új tanterv szerinti anyagbeosztást (ált. V. oszt. az ősközösségtől a X. századig, VI. oszt. 1789-ig, VII. oszt. 1900-ig, VILI. oszt. a legújabbkor, valamennyi osztályban heti 2 órában) az előadó megállapította, hogy a tanterv feladata a tananyag 16*