Századok – 1963

Történeti irodalom - Várkonyi Ágnes: Thaly Kálmán és történetírása (Ism. Szabad György) 191

.TÖRTÉNETI IRODALOM 193 ténelmi Társulat titkára és a Századok első szerkesztője — Várkonyi szavaival — „teljhatalmú ura" lett. Szerzőnk sokat megmutat abból, hogy Thaly szerencséje, személyes ügyeskedései és politikai helyezkedése mint szolgálták a tudományos karriert. Úgy gondolom, mégis érdemes utalni néhány további mozzanatra is, azok közül, amelyek hozzájárulhattak ahhoz, hogy az 1860-ban még az abszolutizmus-ellenes diákmozgalmakban tevékeny szegénysorú Thaly rövid néhány év alatt a legjelentékenyebbek közé tartozó tudományos posztok birtokosává emelkedett. Szerzőnk Thallóczy egy utalására hivatkozva írja, hogy Thalyt valószínűleg gyámja, Csajághy Sándor juttatta a Pesti Napló szerkesztőségébe, illetve mutatta be az életsorsára páratlan nagy hatást gyakorló Szalay Lászlónak. Karrierje gyors kibontakozásában fontos szerepet játszhatott szoros barátsága a fiatal Nádasdy Ferenc gróffal is, aminek csak futó említésére kerül sor a monográfiában. Várkonyi könyvének éppen megjelenése idején olvastam a fiatal Nádasdy gróf 1860 őszén írott leveleit, amelyekből kitűnik, hogy Thalyt egy ideig ő rejtegette az Arad megyei családi birtokon, apja előtt eltagadva, hogy „bujdosót vendégel házánál". 1860 decemberében, amikor Nádasdy Lipót gróf örökös főispáni szókének visszafoglalására Ghyczy Kálmánnal és Jókaival Komáromba érkezett, a második kocsiban, Ferenc gróf oldalán, a legírígyeltebb helyen, ahová megyebeli nemes ifjú kerülhetett, Thaly Kálmán ült. Barátjával együtt tett látogatást a megyei nemesség első emberénél, a Nádasdyval a nagy politikában is együttműködő Ghyczy Kálmánnal, és sodródott a megújult helyi közélet forgatagába. Különösen figyelemre méltó kapcsolata Ghyczyvel, az 1861. évi országgyűlés — határozati pártinak tekintett — elnökével. Ghyczy, akiről most csak annyit említek, hogy páratlan tudatossággal törekedett ekkortájt a nemesség különböző rétegeiben jelentkező mindenféle politikai radikalizmus levezetésére, nemcsak Thaly politikai nézeteinek kialakulására lehetett nagy hatással, hanem érvényesülésének útját is egyengethette. Thaly mindenesetre igen hálás volt neki. Feltűnő bizonyítéka ennek az, hogy első történelmi művét, a Bottyán-monográfiát éppen Ghyczynek ajánlotta, amint ezt Várkonyi Ágnes is felemlíti. Szalay, majd a Pesti Naplót kezében tartó volt centralistakör a Deák-pártnak, Ghyczy, aki egyébként a Dunántúli Történetkedvelők Társaságának is egyik oszlopos tagja volt a Balközépnek, a Nádasdy-barátság az arisztokrácia egy jelentős csoportjának a támogatását biztosította Thaly számára. Korai, alkalmazkodó periódusában láthatólag mindenkire támaszkodott, aki előmenetelében segíthette. Thaly — amint Várkonyi írja — kezdetben híven alkalmazkodott a kiegyezés teremtette új viszonyokhoz. A Történelmi Társulatban még Horváth Mihállyal szemben is gróf Mikó Imrének a programját tette magévá, amely — a szerző szavai szerint — politikailag „a kiegyezés megerősítését, a nemzetiségek apró engedményekkel való kordában tartását tűzte ki célul" (122.1.). Szalaynak, régi patrónusának nagy barátja, Eötvös József juttatta a Honvédelmi Minisztériumba, ahol pályája a titkárságtól az elnöki osztály vezetéséig ívelt. Némi bizalmatlanságot feltehetően keltett az a körülmény, hogy 1873-ban, miután előző évben kormánypárti programmal nem sikerült a képviselőházba jutnia, ugyanezt — talán a hajdani Ghyczy-pártfogás révén is — a Balközép jelöltjeként kísérelte meg, de minisztériumi állását mégis megtarthatta 1875-ig. Lemondása egybeesett a Társulatnál és a Századoknál viselt tisztségei feladásával, átmeneti visszavonulásával a közéletből. Mire Thaly pályájának ehhez a válságszakaszához ért, amelynek személyi, politikai és szakmai összetevői csak részben tekinthetők kibogozottaknak, nyilvános szereplésével már országos nevet szerzett magának. A Bottyán-életrajzon kívül más feldolgozása ugyan 1875-ig nem jelent meg, de a pozíciója adta lehetőségeket kitűnően felhasználva a Szalaytól öröklött és szorgalmas munkával kiegészített anyaggyűjteményéből egyre-másra megjelentetett forráspublikációk révén a tudománypolitikában meg a költészet mezején szerzett hírnevét a tekintélyes tudós jelzővel öregbítette. Thalynak a tudományos életben szerzett pozíciói feladását követő pozsonyi visszavonulása csak rövid ideig tartott. Az 1875. évi fúzió utáni visszaesést hamarosan követő ellenzéki fellendülés során, 1878-ban a Függetlenségi Párt képviselőjeként került a parlamentbe, amelynek rövid megszakítással haláláig tagja is maradt. És ennek a három évtizednek a során, míg a politikus Thaly tekintélyét a tudós nimbusza emelte, történész munkásságára nem kevéssé éppen szüntelen politikai csatározásainak, közéleti akcióinak híre-hangja hívta fel a figyelmet. A századfordulón az átlagos újságolvasó többször találkozott nevével, mint a kortárs történészekével együttvéve, nem csoda, hogy a történész fogalmát elsősorban Thaly személyében látta megtestesülni. S ha a szaktörténész-körökben tudományos tekintélye már életében sem volt töretlen, monumentális teljesítményének agyaglábúsága nemcsak a szélesebb közvélemény számára volt titok, hanem Szekfű Gyula fellépéséig lényegében tárgyalatlan maradt a dilettánsok tömegeitől elözönlött történész fórumokon is. 13 Századok