Századok – 1963
Tanulmányok - Kumorovitz L. Bernát: A középkori magyar „magánjogi” írásbeliség első korszaka (XI–XII. század) 1
18 KUM0K0V1TZ L. BERNÁT I különös oltalmába helyezi11 5 , kinek úgy kell ügyelnie rá, mint a sajátjára.116, I. László fenntartja Szent István király rendelkezéseit, de még jobban hangsúlyozza az egyházi vagyon elidegeníthetetlenségét.11 7 Kálmán koráig általánosságban mindenki, úgy látszik, szabadon is igyekezett (vég)rendelkezni vagyonával. Bizonyítja ezt az a sok adomány, melyet István óta (a szóbeliség útján, de írásban is) az egyház javára tettek. Az egyházak éltek is az első magyar királytól biztosított oltalommal, ezért is kértek szerzett adományaikról királyi oklevelet. A Rado-, Atha-, Péter- és Guden-féle oklevelekből viszont arra is következtethetünk, hogy már korán jelentkezhetett örökösödési jogunkban a „nemzetségi" jogigény118 mellett a hűbérjogi kettős megkötöttség: az ősiség (aviticitas) a férfirokonság első fokáig, ezentúl pedig a kincstár háramlás- és új adományjoga (fiscalitas)"11 9 , s végül mind a kettő Kálmán törvényében is kapott helyet. így az I. törvény (1100 körül) 20. cikkelyében Kálmán elrendeli, hogy „minden olyan birtok, melyet Szent István adományozott, illessen meg minden, természetes leszármazás szerinti utódot vagy örököst. Az olyan birtok azonban, amelyet más királyok adtak, (csak) apáról fiúra szálljon, monostorát, ingatlan vagyonát pedig azzal csatolja hozzá, hogy haláláig az apáttal együtt kormányozza „saját" alapítását, Péter comes (1067 k.) „concessionis donum"-ában pedig így ír: ,,. . . ego monasterium . . . construxi . . ., idque dotavi agris, pascuis, pra- i tis . . .", majd így folytatja: „nos très germani predia possidebamus, quorum tertiam partem, que me contingebat, mqnasterio . . . dedi ..." Ha a leányának ós másoknak I tett juttatásai végrendeletszerűek is lennének, a közös birtok előzetes felosztása s a monostor felépítése még életében végrehajtott rendelkezéséről tanúskodik. Az ilyen „ügyletek", valamint Kálmán „hereditas empitia"-ja már korábban, az írástalanság idejében is feltételezhetők (szóbeliség !). Ugyanilyen visszavetítéssel értelmezhetjük a pannonhalmi oklevélnek 1101-ben interpolált ezt a mondatát: „Quod si, vos fideles, licuit mihi, quo volui loco, episcopatus et abbatias statuere, an non licuit cuipiam loco, quod volui, ut facerem?" (Csóka L. : A pannonhalmi oldevél interpolálása. Levéltári Közlemények 32 [1961] 91—92. 1.) Különben az István király П. 1. tc. alapján templomot építő ,,közszabadok"-nak is már „rendelkezniük" kellett egyházuk dotálását illetően. Végül megjegyezzük még, hogy az istváni törvényekre vezethető vissza a nőknek XII. századi földbirtoklási gyakorlata is. Színes asszony 1146-i végrendeletében például azt írja, hogy atyai jószágát, amely örök jogon őt illeti (Patrimonium, quod ad me pertinet hereditario iure), tanácskozva férjével s a király engedélyét kikérve — rokonai, főemberek pártfogásával Szent Márton egyházára hagyja. Fulco liospes pedig ugyanebben az esztendőben II. Istvántól és II. Bélától kapott birtokát egyetlen leányára hagyja. (Vö. Erdélyi L. : Árpádkor. Bpest. 1922. 156. 1., 1. jegyz.; 248. 1., 1. jegyz.) 115 T. törv. I.e.: „Quisquis . . . possessiones deo consecratas . . . inhoneste tractaverit, vei infringere presumpserit, quasi invasor et violator domus dei excommunicetur . . ." Závodszky : i. m. 142. 1. — II. törv. I.e.: ,,Decern ville ecclesiam edificent, quam duobus mansis . . . dotent . . ." Závodszky : i. m. 153. 1. lle I. törv. 1. c.: ,,Ita sunt sub defensione regis, sicut proprie sue hereditates." Závodszky : i. m. 142. 1. — A királyi vagyonról az I. törv. 7. с. szól. Závodszky : i. m. 144. 1. 1171. törv. 23. е.: „Si quis res suas aut predia uni dederit ecclesie, nulla interveniere causa subtrahere audeat et dare alie." Závodszky : i. m. 161. 1. 118 Erre vonatkozólag olv. Molnár E. : i. m. 174—178.1. — Holub József : A vásárolt, fekvő jószág jogi természete régi jogunkban. Károlyi Emlékkönyv 1933. 246-—254. 1. — Györffy György : A magyar nemzetségtől a vármegyéig, a törzstől az országig. 12—26.1. 119 Erdélyi : Egyházi vagyon 24. 1. — A fiscalitas első nyomai: István kir. I. törv. 26. c. Závodszky : i. m. 149. 1. és II. törv. 2. c. Závodszky : i. m. 153. 1. -— Lehetséges, hogy az aviticitasra és fiscalitasra utal XI—XII. századi okleveleinkben szereplő királyi engedélynek (licentia) s a szülők, rokonok, gyermekek és testvérek hozzájárulásának (consensus) az emlegetése. — Olv. még A. Luchaire : Manuel des institutions françaises... Paris. 1892. 172. 1. és Eckhart Ferenc—Bonis György (a 113. jegyzetben) i. m. 57. 1.
