Századok – 1963

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Dubnický; Jaroslav: A szlovák nemzeti ébredés problémái 172

A S/Л.OY Л К NEMZETI ÉBREDÉS 183 így tollát 1848—49-ben a bonyolult közép-európai nemzetiségi viszonyok gordiuszi csomóját nem oldották meg sem alulról jövő demokratikus változásokkal, sem felülről diktált bürokratikus intézkedésekkel, de nem szegték ketté karddal sem. Az 1848/49-es években egész Szlovákia forrongott, de a szlovákok végül is nem léptek fel egységesen, nem tárgyaltak mint egységesen fellépő nemzet vagy nemzeti osztályok, hanem megosztva. A szlovák—magyar konfliktus fegyveres összetűzéshez is vezetett a szlovák népi elemek között, amelyek különböző okokból két ellenséges táborra oszlottak. Hinnünk kell az egykorú híreknek, hogy a szlovák nép nagy része, amely ott volt a magyar forradalom táborában, nem mint önálló szövetséges, a magyar harcban nem önkéntesen vett részt. A Szlovák Nemzeti Tanács 1849-ben egész Szlovákiában toborzó, agitációs és petíciós kampányt fejlesztett ki, és nem is egészen visszhang nélkül. A katonai és politikai ténykedés bizonyos mértékben kétségtelenül hatott a szlovákok nemzeti, polgári és osztálytudatának ébredésére is, persze egyúttal magyarellenes szellembon is. Tehát nem maradt hatás nélkül a szlovák nemzeti öntudat fejlődésére és bizonyos szlovák honvédelmi hagyományt is jelentett, viszont szlovák részről is elmélyítette az ellentétet magyarok ós szlovákok között. így azután az első önálló tömeges politikai fellépés olyan más nemzet elleni harccal maradt kapcsolatban, amely önállóságáért harcolt az európai forradalommal együtt. Az említett tudatváltozásoknál a szlovák nemzeti fejlődés szempontjából jóval nagyobb jelentőségre tettek szert a feudális alapok aláásásának következményei, főleg pedig a jobbágyfelszabadítás következményei. Az utóbbi kétségtelenül pozitívan hatott a szlovák nemzeti mozgalom anyagi, gazdasági alapjainak fejlődése irányában, a szlovák rétegek polgárosodási folyamatának meggyorsítása szempontjából. A dolog lényegén mit sem változtat az a körülmény, hogy az abszolutizmus lett ezen hagyaték végrehajtója, sem pedig az, hogy a nemességnek egyáltalán nem az volt a célja, hogy legalább ebből a szempontból segítse a szlovák nemzeti kialakulás fejlődését. Szlovákia néhány kerületében szilárdan és tartósan megfogamzottak a szlovák felkelés eszméi a népi paraszti tömegekben is. A felkelő mozgalom általános politikai eredménytelensége nem vezetett pozitív irányban a teljes nemzeti demokratizálódáshoz. A Bach-féle abszolutizmus szerveinek kezdetben elég sok bajuk akadt Ilurbanék parasztkövetőinek megerősödött öntudatával, míg sikerült visszaszorítaniok azt olyan keretek közé, amelyek az ő szempontjukból megengedhetők voltak. A szlovák nemzeti mozgalom — mint tömegmozgalom — az ötvenes években eltűnik és vezető értelmiségi rétege is komoly orientációs válságon megy át. Kétségtelenül bizonyos regresszió állt be eszmei színvonalában és ismét napirendre kerültek egyes leküzdött belső problémái. Vezető intellektuális élcsoportja szétforgácsolódott, törekvései kulturális téren is korlátozva voltak. A szlovák nemzeti mozgalom e nehéz megpróbáltatásokkal teli korszakát a szlovák történészek csupán nemrégiben kezdték feldolgozni. A mozgalom elveszítette szervezeti és eszmei hatásának úgyszólván minden eszközét és pótlást keresett még az egyházi felekezeti intézményekben és folyóiratokban is, amihez egész bizonyosan hozzájárult a bécsi kormánykörök egyházi politikája is. A szlovák nemzeti mozgalom új hulláma, éspedig már kiszélesedett, de nem egész széles tömegalapokon az 1859-es válság idején kezdődik. (Az 1801. évi martini gyűlésen, amely az első nagyobb szervezett vállalkozás volt, résztvettek a küldöttek Szlovákia különböző vidékeiről. Körülbelül 6000 főnyi közönség volt jelen.) A szlovák nemzeti mozgalom program-okiratában elvben az egykorú európai nemzeti mozgalmak sorába kívánt lépni. Ez a korszak szintén nem járult hozzá a szlovák kérdés pozitív politikai megoldásához, bár különben az élet gyakorlatába sikerült átvinnie a megelőző korszak egyik legfontosabb feladatát, azt, hogy megteremtse és biztosítsa az össznemzeti jelentőségű kulturális központot. A szlovák burzsoázia nemzeti politikai pártja ennek keretében alakult ki, bár nem sikerült kiépítenie rendes vidéki politikai szervezeti és propaganda apparátusát, amely jelentősebb politikai sikereket biztosíthatott volna neki, akár csak a szlovák nemzeti területen is. A szlovák burzsoá-nemzeti mozgalom központjait saját pénzügyi forrásaiból építette ki. Bár a Slovenská Maticanak nem volt engedélye arra, hogy helyi fiókokat létesítsen, Magyarország kormányzó osztályainak állami szervei 1875-ben mégis felszámolták. Az ötvenes évek végén Stúrék iskolájának és utánpótlásának néhány nyughatatlan követőjéből szerveződött az ún. új iskola, amely a magyar liberálisokkal való közeledésre, kiegyezésre törekedett . A martini memorandum gyűlésén 1861-ben ez a csoport már elég jelentősen érvényesült, követelve az összefüggő szlovák etnikai területen, Magyarország keretében külön szlovák politikai közigazgatási terület megalakítására irányuló követelés elejtését. A szlovák mozgalom vezető rétegei között folyó viszályok később sem szűntek meg, bár mint önálló, külön utakat követő politikai irány J. N. Bobula fiatal vállalkozó vezetése alatt már az 1867-es kiegyezés után alkotmányos keretek közt bontakozott ki.