Századok – 1963

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Dubnický; Jaroslav: A szlovák nemzeti ébredés problémái 172

174 JAÍtOSLAV DUBNICKÏ azok, akik nyelvileg és kulturális szempontból nem különültek el nemzetiségüktől, esetleg a szlovák irodalmi nyelv fejlesztése terén is alkotó tevékenységet fejtettek ki. A „nemzet" fogalom nyelvünkben ugyan már régóta előfordul, de rendszerint más értelmezésben, ós mai használata egyre inkább a modern burzsoá nemzet megjelölésére vonatkozik. A félreértés lehetőségét még akkor sem kerülnénk el egészen, ha a szlovák etnikai közösség megjelölésére a „feudális nemzet" fogalmat használnánk, amely inkább a politikailag kialakult közösség megjelölésére volna alkalmas. A szlovák feudális nemzetiség fejlődése hosszadalmas és bonyolult folyamat, vagy inkább tudatos, ösztönös és objektív folyamatok összessége, amely az egész feudalizmus korában, de leginkább a feudalizmus felbomlásának korában játszódott le. A szlovák feudális nemzetiség aránylag szótforgácsolt volt, nemcsak a feudalizmus törvényszerű fejlődésének következtében, hanem a szlovák etnikai terület földrajzi jellegénél fogva is. Fejlődése annak az államformának a keretében történt, amelyben a nemesi rend magyar tagjainak volt vezető szerepe, és emellett nem is volt külön államhatárral elkülönítve (eltekintve az ún. morva szlovákoktól), alkotmányjogilag sem volt elismert önálló politikai egység. A kedvezőtlen körülmények ellenére is fenntartotta magát és a századok folyamán tovább fejlődött. A szlovákok nemcsak számbelileg növekedtek meg, természetes népszaporodás útján vagy más nemzetek asszimilálásával, hanem eredeti etnikai területüket mindinkább birtokukba vették a termelés tökéletesítése útján is, s amellett magasabb fokra emelték különböző etnikai és kulturális hagyományaikat és értékeiket. A szlovák etnikai települést több esetben már a XVII—XVIII. században is „szlovák nemzet" megjelöléssel emlegették, de ezen a fogalmon csak nyelvi és etnikai egységet értettek, a megnevezésnek nem volt felépítményi szerepe, amennyiben az egész társadalomra vonatkozott. Bizonyos felépítményi jelentőséget kell tulajdonítanunk a különböző, egymáshoz tartozó „szlovák nemzeti" csoportosulásoknak vagy vallási egységeknek. Ezek a csoportok ideológiai okoknál fogva is védelmezték saját érdekeiket. Például a nagyszombati városi szlovák „natio" már a XVII. század második felében kijelentette, hogy a város őslakója, ezáltal törekedett álláspontjának igazolására az említett kérdésben. A szlovák feudális nemzetiség fejlődése egészében nem tűnik úgy, mintha egy központilag és politikailag szervezett társadalmi erő vagy állam által irányított folyamat eredménye lenne. E fejlődés megértéséhez és megvilágításához csak a történelemben betöltött szerepéről szóló demokratikus tanítás, amelyet a marxizmus emelt új, magasabb fokra, adhatja meg a kulcsot. Kétségtelen, hogy a szlovák nyelv és különböző etnikai értékek és sajátosságok szívós megtartói és éltetői főleg a szlovák földművesek voltak, akik összefüggő, a földdel elválaszthatatlanul összekötött települést alkottak. A feudális elnyomás ellenére a parasztság alkotó ereje nemcsak a termelésben nyilvánult meg, hanem egyéb tevékenységében is. A paraszti tömegekhez nyelvileg és esetleg kulturális téren hozzá kellett igazodniuk a nemesi réteg tagjainak is, különösen az idegen származású kisnemességnek. Jellemző, hogy a szlovák etnikai területen a reformáció idején is, a magyar elemek előretörésének idején, a nemesség vallásfelekezetét is a nép gondolkodásával és érzésével összhangban választotta, és így nem csatlakozott a kálvinizmushoz, hanem az augsburgi felekezethez. A szlovák nép döntő többsége eredetileg hajlott a lutherizmushoz, de az erőszakos ellenreformáció sikerei az elhajlók nagy többségét visszatérítették a katolikus egyházhoz. A vallási kettősség, a feudalizmus idején rendkívül kiélezett formát öltött, s ez megnyilvánult a szlovák irodalmi nyelv két különböző változatának használatában is. A vallási kettősség befolyással volt a barokk vagy inkább humanista hagyományokra hivatkozó ún. szlavizmusra és a tudományos „nacionalizmusra", amely csak az uralkodó hivatalos katolikus ideológia kereteiben fejlődhetett ki, és nem volt elég ereje e korlátok letörésére. A szlovák földművesek tömegéből alkalmilag kivált a szlovák etnikai területen a nemesség nagy része, főleg a kisbirtokos nemesség, amely a XIX. század közepén nyelvileg még nem disszimilálódott környezetétől, s amely szintén megalkotta ideológiai koncepcióit sajátos jellegének s a nemesi rend magyar tagjaival való egyenjogúságának bizonyításával (az őslakosság kérdésének eldöntésére szolgáló különböző ideológiák). Nagy jelentősége volt annak is, hogy a szlovák földművesek tömegéből a feudális korszak egész ideje alatt különböző alkalmakkal kiváltak azok az elemek, amelyek hozzájárultak sok szlovákiai királyi város lakossága etnikai jellegének megváltozásához is, vagy kiváltságos városok lakóivá, libertinusokká, népből származó bizonytalan állással rendelkező értelmiséggé lettek (honoráciorok). Talán ezeknek a kielégítetlen rétegeknek és elemeknek emancipációs törekvéseiben, akik erőteljes igyekezetet fejtettek ki birtokviszonyaik és szociális helyzetük megjavítása s a további felemelkedésük útjában álló akadályok eltávolítása céljából, kereshetjük azt a jelentős belső mozgató erőt, amely egyben hatással volt a szlovák nemzeti ébredés megindulására is. Érdekes s még nem eléggé feldolgozott típu-