Századok – 1963

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Dubnický; Jaroslav: A szlovák nemzeti ébredés problémái 172

A SZLOVÁK NEMZETI ÉBREDÉS 175-sok a különféle szlovák „írástudók", akik különféle ismereteket gyűjtenek a szlovák nemzetiségről és szlávságról általában, sőt maguk is verselnek ezekről, de nem vetik meg a cseh vagy a szlovák könyvek terjesztésének feladatát sem. Közéjük tartozik néhány falusi szlovák tanító, iparosok-autodidakták, tanulmányaikat megszakított személyek, akiket a nép, a proletariátus előfutárai közé lehetne sorolnunk. Bár a szlovák etnikum a feudalizmus idején nagy szívósságot, ellenálló erőt tanúsított, a feudalizmus felbomlásának és a kapitalizmusba való átmenetnek az idején eléggé széttagolt volt. Nem egyszer még a szlovák nemzet őszinte gondolkodású művelt tagjai is „roznárod"-ot (szétforgácsolt nemzeti tömeget) láttak a szlovákokban, s úgy tűnt előttük, hogy tetteikben hiányzik az egyöntetűség, központosítottság és „önkéntesség". A valóságban azonban a nép körében — amelyet már a magyar feudalizmus megfosztott az önvédelem lehetőségétől — még az úgynevezett második jobbágyság kora sem ölhette ki a szabadság utáni vágyat és az ösztönös gyűlöletet az elnyomás mindennemű megnyilvánulásával szemben. A szlovák nép megformálta a maga szimbolikus hőseit nemcsak Popolvár alakjában, akit testvérei kiforgattak örökségéből és öntudatából, s ennek ellenére is bebizonyította sok ficsúrnál különb, valódi, nagyfokú képességeit, hanem megteremtette a maga harcos, betyár mítoszát is, az általános népi hős alakját Jánosík személyében. A feudális szlovák nemzet kialakulásával s új keretű nemzetté való formálódásával kapcsolatos problémák tanulmányozása során feltétlenül figyelmet kell szentelnünk mind a szlovákok nyelvi, kulturális és etnikai vonatkozásainak, mind sajátos politikai helyzetének. A szlovák nemzetiség ősidőktől fogva egyfelől a csehszlovák nyelv és irodalom, másfelől a nagy szláv rokonnyelvek és etnikai értékek csoportjához tartozott. A cseh és más szláv népekkel három oldalon voltak közös határai, s ez a tény évszázadokon át hatott további sorsuk alakulására. A szlovákok már a legrégibb időkben tudatára ébredtek annak, milyen rendkívüli horderejű számukra az a tény, hogy nyelvük — a társa-I dalmi kapcsolatoknak, a gazdasági és kereskedelmi életnek ez a terméke és eszköze — szláv, s hogy könnyen érthető szláv törzsrokonaik részére. A szlovák nemzet vallásfelekezeti megoszlásának ténye visszatükröződött a két felekezetnek a csehszlovák nyelvközösséghez és irodalomhoz való viszonyában is, pontosabban abban, hogy a katolikus klarus és a katolikus nép kevésbé vonzódott a cseh irodalmi nyelvhez és irodalomhoz. Másrészt a szlovákok a történelem folyamán először Magyarország államkötelékébe s vele együtt a soknemzetiségű Habsburg-birodalom egészébe tartoztak. Mindkét többnemzetiségű államban tömegesen éltek szlávok, azonban egyikében sem ez volt az az elem, amely a központi államszerveket befolyása alatt tartotta. Az osztrák birodalomra legjellemzőbb volt a szláv nemzetek elnyomása, bár nem élvezett teljes szuverenitást a magyar nemzet, illetve annak politikai képviselője, a magyar rendi nemzet sem. ..Osztrák uralom Magyarország fölött, és a magyarok uralma Magyarországon egyet jelentett 1848 előtt és' 1848 után is" (K. Marx : Herr Vogt). Tény, hogy a magyarok uralmát Magyarországon egészen a XV111. század végéig — bizonyára nem véletlenül — elfedte a hivatalos latin nyelvhasználat. A késői feudalizmus idején Magyarországnak nem volt nemzeti dinasztiája, s az abszolutizmus és az udvar nem tevékenykedett egyöntetűen a magyar nyelv és a magyar nemzet javára. Az abszolutizmus hatása azonban megnyilvánult Magyarországon is, ha nem is teljes mértékben, gyakran, túlnyomóan negatív irányban. A soknemzetiségű osztrák monarchiának eredetileg csak egy székhelye volt, a magyar államnak azonban szintén megvoltak a maga központi politikai intézményei, ezeknek a székhelye azonban hosszú időn keresztül a magyar állam alapvető, központi területén kívül volt. Sem az egyik, sem a másik formában nem esett egybe az állammá alakulás folyamata a nemzetté válás folyamatával. Különböző összefüggő etnikai csoportok fejlődtek ki, és irodalmi nyelvüket hamarabb hozták létre, még mielőtt a kapitalista gazdasági központosítás ereje hathatósabban megnyilvánult volna. Az ilyen nyelvi és nemzetiségi fejlődés a termelőerők és az árutermelés alacsonyabb fejlettségi foka mellett is nyilván lehetséges volt. Ami a szlovákokat illeti, nyelvi, irodalmi, szellemi és politikai ébredésük már abban a korszakban nagy lendületet vett, amikor Magyarországon még alig beszélhetünk a későbben bekövetkező ipari forradalom kezdeti jeleiről (ideszámítva a közlekedés gépesítését). így történt még az osztrák-magyar kiegyezés előtt, még mielőtt a magyar uralkodó osztálynak sikerült volna az ország politikai vezetésében való részvételét lényegesen kiszélesítenie, s végérvényesen megszereznie a csaknem korlátlan hatalmat Magyarországon. Annak a kérdésnek alaposabb megvilágítása, hogy milyen viszonyban állott a szlovák nemzeti ébredés kezdete és fejlődési folyamata a kapitalizmus fejlődésével