Századok – 1963

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Dubnický; Jaroslav: A szlovák nemzeti ébredés problémái 172

A SZLOVÁK NEMZETI ÉBREDÉS 173-Ján Kollár is, aki a szlovák kérdés megoldását nemcsak a cseh kérdés megoldásával kapcsolta egybe, hanem a szláv kérdéssel általában, híres jóslatában egyenesen kijelenti, hogy az б szláv eszméje csak egy teljes évszázad múltán valósul meg; talán nem véletlen, hogy jövendölése rokon a forradalmi demokrata Bjelinszkijnek az orosz jövő nagy feladatairól vallott hasonló nézetével.) A fogalom ilyen kiszélesítése ellen szól különösen az egész probléma nagyfokú bonyolultsága, amely egyenesen komplex módszerrel való vizsgálatot követel meg, több tudományág együttműködését. Az ilyen hosszú, nem egyenes vonalú állandó fejlődés során kétségtelenül különféle jelentős változások következtek be magában a szlovák társadalmi szerkezetben és vezető rétegének az összetételében, ezzel vannak összefüggésben és ez határozta meg azokat a változásokat, amelyek a szlovák nemzeti mozgalom ideológiájában és politikájában is végbementek. Nem lehet kétséges, hogy például а XIX. század végén és а XX. század elején sokkal szélesebb a szlovák nép tömegeinek részvétele a nemzeti felszabadító mozgalomban, hogy minden akadály, korlátozottság és gyöngeség ellenére is jóval magasabb szervezettségük és kultúrájuk foka, hogy számuk szaporodik, harcias elszántságuk nő, akár 1848-hoz vagy 1861-hez viszonyítva is. Másrészt viszont a mozgalom vezetőerejének, a nemzeti burzsoáziának az osztály jellege erősebben kidomborodik, felkészültebb a bonyolult kérdések megoldására, természetesen a maga osztályérdekeinek megfelelően. Mondhatjuk végül azt is, hogy a szlovák nemzettéválás folyamatának megvilágítása a szlovák történelem legnehezebb problémája, nemcsak általában a „nemzet" kategória bonyolult jellege, hanem a sajátos körülmények következtében is, amelyek között a szlovák nemzet kialakult. A szlovák nemzeti ébredésről vallott régi nézetek felülvizsgálása, az új, teljesértékű marxista tudományos koncepció kidolgozása még távolrói sem fejeződött be. Ezért jelen előadásomban a problémákat csak nagy vonásokban tudom felvázolni, úgy ahogy azt mi látjuk. Tudatában vagyok annak, hogy az általam rajzolt kép nem egy szempontból nem végleges, hanem hipotetikus jellegű. Mivel szeretném megkísérelni néhány fogalom, terminus és probléma tisztázását, fejtegetéseimet nem korlátozom csupán a vizsgált fogalmak szűk körére. Amennyiben szükséges, rámutatok a szlovák nemzeti ébredés folyamatának néhány fontos mozzanatára, amelyek alapvető összefüggésben vannak a nemzetiségi kérdés keletkezésével, fejlődósévei a Monarchia területén és a többi európai államokban. Bár egy számbelileg kis nemzet nemzeti mozgalmának megvilágításáról van szó, nem vizsgálhatjuk a kérdést az említett nagy összefüggések nélkül és a nemzetközi fejlődéstől elszigetelten. A szlovák nemzeti ébredés korszakának és a szlovákok újkori nemzetté válásának bizonyos feltételei már a feudális korszakban megteremtődtek, vagyis jóval a középeurópai népek új nemzetté válása, nemzeti ébredésük előtt, tehát az Osztrák-Magyar Monarchiában keletkezett modern nemzetiségi kérdés létrejötte előtt. A szlovákok elődei eredetileg a Nagy-Morva Birodalomban eljutottak a törzsszövetség színvonalára, vagy egy nagyobb szláv törzsszövetség részét alkották. Nevüket azonban nem az egyesített törzsből vették, hanem egy későbbi, a szlávokra általános elnevezésből nyerték. A Nagy-Morva Birodalom bukása után ez a szláv lakosság aránylag korán a magyar feudális államközösség keretébe került. A mai Szlovákia területét a Morva Birodalom idejétől kezdve bizonyítottan szlovák településnek kell tekinteni. Az etnikai fejlődés fokának megjelölésére, amelyet a szlovákok még a nemzeti ébredés előtt elértek, a szlovák történészek ma rendszerint a „szlovák feudális nemzetiség" megjelölést használják. Ezt a hosszú és nem egészen kényelmes kifejezést többnyire szükségből használják, főként azért, hogy elejét vegyék a nemzetfogalom történelmileg helytelen burzsoá értelmezésének, amely a nemzet fogalmát mint örök kategóriát fogja fel. A „nemzetiség" szó egyszerű használata ellen — amely nyelvünkben a XlX. század első felétől használatos, de más jelentésben — a szlovák etnikai fejlődés bizonyos fokának megjelölésére néhány nyomós érvet hozhatunk fel. Mindezek ellenére azonban nem könnyű megfelelő fogalmat találni. Nyelvünkben megvan a „nép" kifejezés is (eltekintve a „nacia" szó pejorativ archaizmusától), de az etnikailag színtelen és annyira osztályjellege van, hogy nyelvünkbe egyáltalán nincs meg a többesszámú formája. Ezt a megnevezést szinte veszélyes lenne használni szlovákok etnikai közösségének jelölésére a feudalizmus korában, mert ez a fogalom magába foglalhatna más nyelvű dolgozókat is, akik a mi területünkön voltak letelepedve, másrészt jogtalanul ki lennének zárva az ún. szlovák földesurak, vagyis