Századok – 1963
Tanulmányok - Kumorovitz L. Bernát: A középkori magyar „magánjogi” írásbeliség első korszaka (XI–XII. század) 1
A KÖZÉPKORI MAGYAR. ..MAGÁNJOGI" ÍRÁSBELISÉG 15 6. A XII. század eleje óta a kegyet, adományt vagy egyházi alapítást biztosító („de gratia" jellegű) oklevelek mellett párhuzamosan nyomaira bukkanunk a perjogi („de iustitia") írásbeliségnek is. Ennek legteljesebb formája a pert lezáró ítéletlevél. Első effajta írásunk Gervasius nyitrai püspöknek a pannonhalmi monostor ügyében Kálmán király megbízásából hozott ítéletéről (1105—1116) szóló s a Liber ruber-ben megőrzött az a notitiaszerű feljegyzés101 , melyet, úgy látszik Pannonhalmán, „pro privata notitia" szerkeszthettek meg10 2 ; de ha királyi pecsétje volt eredetijének (ami nem valószínű), akkor magánszerkesztésű ítéletlevélnek kell minősítenünk, mint amilyen az 1111-i zobori10 3 és az 1131-i bakonybéli ítéletlevél10 4 . A két utóbbi oklevél szintén királyi delegált bíráknak a döntését örökíti meg. Eltér tőlük Felicianus esztergomi érseknek a zágrábi püspökség birtokperében, 1134-ben, a váradi zsinaton hozott döntéséről szóló (pecsételetlen) chirographált ítéletlevele (amely egyébként az érseknek ebben az ügyben már II. István korában és az ő megbízásából hozott ítéletéről is megemlékezik10 5 ), mellyel — a saját vagy a váradi káptalan íróműhelyében — megteremtette az első eddig ismert egyházi hatósági oklevelet10 6 . Stílusát és szerkezetét tekintve hasonló a bozóki oklevél (1135) függeléke. Felicianus érseknek és II. Béla királynak a monostor néhány szökevény szolgája ügyében hozott (és II. Istvánnak egy korábbi döntéséről is megemlékező) ítéletét örökítette meg. Eredetije minden valószínűség szerint a monostorban (vagy esetleg az érsek környezetében?) 1139 (július közepe és) 1141 (február 13-a) között készült, királyi pecséttel is meg volt erősítve, majd (folytatólagosan) az 1135-i conscriptióhoz is hozzámásolták10 7 . 1152-ben II. Géza látja el pecsétjével kiküldött bíráinak: Hendricus curialis comésnek, továbbá János, István és Jeromos ispánoknak a veszprémi káptalan szolgái ellen hozott ítéletéről az egyház és Barnabás királyi nótárius által közösen megszerkesztett oklevelét10 8 . sanciri constitui et regni impressione sigilli, tarn aurei quam cerei, totius regni assensu stabiliri feci" — mondja II. Géza. 101 Pannonh. rendtört. I. 594. 1. юг Fejérpatalcy : II. István oklevelei 12—14.1. •—Összehasonlításul néliány régebbi nyugati példa: 891. Placitum in gratiam Gilberti episcopi (Gallia Christiana. VI. Instr. 170—171. col.); 901. Charta Richardi comitis (uo. IV. Instr. 67. col.); 933. Placitum pro abbatia Montis olivi (uo. VI. Instr. 423—424. col.); 1014. Longobard formularium szerint szerkesztett bírósági notitia a páviai apácamonostor részére. (MGH. Dipl. III. 299. sz.) юз Szentpétery : Regesta 43. sz. 104 Szentpétery : Regesta 57. sz. 105 Az előzmények elbeszélésében. lue Tade Smiciklas : Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae. II. Zagrabiae. 1904 (a továbbiakban: CD.) 42. 1. — Stílusa, szerkezete a Gervasius-féle oklevéllel van rokonságban. 107 Az így összekapcsolt két szöveget IV. Béla 1262. okt. 13-án megerősítette, ezt pedig 1556. jan. 13-án a garamszentbenedeki konvent (Dl. 5775. sz.), majd 1745. ápr. 4-én az esztergomi káptalan írta át. (Dl. 5776. sz.) — Kiadása: Fejér : CD. VII/5. 105— 106. 1. -— Szentpétery (Regesta 59. sz.) nem említi a függeléket, Knauz pedig tévesen feloldott és értelmezett dátummal (és II. István döntéséről hallgatva) szövegének csak a második részét közölte csonka kivonatban. (MES. I. 67. sz.) los Szentpétery : Regesta 81. sz. — Perjogi írásbeliségünknek ezek közé az emlékei közé sorozhatjuk még a Scis-beliek ellen III. István korában (1162—1172) hozott annak az ítéletnek a szövegét is, amelyet egy 1171 tájára datált, s talán a XIII. században vagy később hamisított conscriptio őrzött meg számunkra. Pannonh. rendt. Vili. 274—-276. 1.
