Századok – 1963
Közlemények - Borsányi Károly: Az afrikai egységtörekvések a párizsi pánafrikai kongresszustól a casablancai afrikai csúcsértekezletig (1919–1961) 129
AZ AFRIKAI EGYSÉGTÖR KKVÉSEK 153 A nemzeti egység, mint az afrikai társadalom belső ellentmondásainak a külső ellentmondás leküzdése idején megnyilvánuló viszonylagos egysége a burzsoázia érdekeinek megfelelően eltorzulva tükröződik az Afrika-tanban. Ez a burzsoá és reformista egyensúly-elmélet afrikai változata. Az Afrika-tan, amely az afrikai társadalom osztály, ellentétét a külső ellentmondással azonosítja, és az osztályharc tagadásával elleplezni igyekszik a kizsákmányolást és az osztályuralmat, belpolitikailag az ,.afrikai" szocializmusról, külpolitikailag pedig az Afrikai Személyiségről szóló elmélet. Az Afrika-tan Francia- és Brit Nyugat-Afrikából kiindulva alig egy évtized alatt vált az afrikai egységtörekvések világnézetévé. Az afrikai nemzeti burzsoázia ma már Afrika Anya, az Afrikai Haza érdekeivel indokolja meg egész bel- és külpolitikáját. Az afrikai egységtörekvésekre jellemző az, hogy az osztályellentétek tagadása tekintetében még azok leghaladóbb képviselői, a gyarmati rendszer felszámolásának legkövetkezetesebb harcosai sem kivételek. Abdel Nasszer szerint az osztályoknak a „szocialista" forradalom idején végbement összeütközését az egyesített nemzet polgáraival szemben érvényesülő állami igazságosság megszünteti.221 Kwame Nkrumah a ghanai társadalmat szilárdnak, egyöntetűnek látja: ennek alapja ősi demokratikus hagyományuk.22 2 Sókou Touré Guineát és Fekete-Afrikát úgy jellemzi, hogy ott a nagy gazdasági elmaradottság épségben tartotta a nép társas érzését, s így az osztályok kibékíthetetlen ellentmondásai nem alakultak ki.223 Az afrikai burzsoázia egyrészt Afrika gazdasági fejletlenségére és sajátos társadalmi szerkezetére, másrészt a korszerű társadalompolitikai feladatok különlegességére történő hivatkozással azt állítja, hogy' Afrika felemelkedéséhez kapitalista úton semmiképpen, de az eddig kialakult szocialista úton sem lehet eljutni, mert annak elmélete: a marxizmus az európai viszonyokból nőtt ki.22 4 Afrikának „afrikai" szocializmusra van szüksége.22 5 Ennek országonként más-más változatával találkozunk. Az Egyesült Arab Köztársaságban „arab szövetkezeti demokratikus szocializmusának nevezik,226 Maliban , .alkalmazott szocializmusának ,2 2 ' Guineában „demokratikus világi szocializmus' a neve,22 8 míg Ghanában „fekete szocializmus" vagy „nkrumaizmus".22 9 Az „afrikai" szocializmusnak a szocialista ós kapitalista társadalmi rendszerhez való viszonyát mindennél szemléletesebben érzékelteti az, hogy a ghanai szakszervezeti szövetség főtitkára a „nkramaizmus"-t a Roosevelt-féle New Dealhez hasonlítja.23 0 Az „afrikai" szocializmus a nemzet egységét nem engedi megbontani a munkásság „öncélú" szervezeteivel.23 1 Kommunista pártok kialakulását vagy megakadályozták, mint Fekete-Afrikában,23 2 vagy megtiltották működésűket, mint Arab-Afrikában.233 A dolgozók: munkások, parasztok, értelmiségiek szakmai szervezeteinek helyzete az egyes országok gazdasági-társadalmi fejlettségét tükrözi. A szakszervezeteket üldözik az Egyesült Arab Köztársaságban,23 4 ellenszakszervezetek alakításával zaklatják Marokkóban,23 5 a Ghana-Guinea-Mali Unió országaiban az Afrikai Haza érdekében alárendelik a nemzeti burzsoázia vezette, „osztályok felett álló" demokratikus egységpártnak.236 A nemzetközi szervezetektől független afrikai szakszervezeti szövetség létrehozását is Afrika Anya érdekeivel okolták meg.23 7 Ámde az osztályharcot mégsem lehet Afrikában teljességgel nemlétezőnek nyilvánítani; ezért megalkották a „proletár nemzetek" elméletét. így Afrika népei: a „proletár nemzetek" osztály harcukat az imperializmussal 1,1 Abdul N aster : i. m. 30—40. I. ïa» Ghana. The Autobiography. . . 196. 1. "'Sékou Touré : Expérience guinéenne. . . 400—401. I. Mamadou Dia : Proposition pour l'Afrinue (Présence Africaine. 1957. ápr.—máj.), 41—43. i. — Deuxième Congrès des Écrivains et Artistes noirs. Tome I. Présence Africaine. (1959. febr.—máj.); 419. 1. ï2s L. S. Senghor : African Socialism. New York. 1959. Said el Masri : Le nassérisme ou la fusion de la vieille et de la nouvelle bourgeoisie (Démocratie Nouvelle. I960, dec.), 58. 1. M. K. : Le Mali et la recherche d'un socialisme africain (Démocratie Nouvelle. 1960. dec.), 68. 1. ï! " Sékou Touré : Expérience guinéenne. .. 236. 1. Victor Narh : Labour's Role in the Evolution of Nkrumaism (Ghana Labour. 1960. nov.), 23. 1. John K. Tetlegah : Why the New Structure? Accra, 1958. 13. 1. 1,1 Sékou Touré : Experience guinéenne. . . 34—35. 1. IS » Colin Legum : Must We Lose Africa? London, 1954. 202—203. 1. ï31 Said el Masri : i. m. 60.1. — Hadi Messouak : Remobiliser la nation marocaine (Démocratie Nouvelle. 1960. júl.), 72. 1. Said el Masri : i. m. 60.1. — Said Mahmoud : Terror in der Vereinigten Arabischen Republik (Probleme des Friedens und des Sozialismus. 1960. dec.), 92—94. 1. ,ss El Mehdi Den Barka : La scission de l'Istiqlal et l'Union des Forces populaires du Maroc (Démocratie Nouvelle. 1960. dec.), 64. 1. "' Sékou Tt.uré: Expérience guinéenne ... : 375—378. 1. — Speech dalivered by Osagyefo Kwame Nkrumah, President of Ghana, at the Opening of the Hall of Trade Unions. Accra, 1960. 1—4. 1. (Special Editorial. Ghana Labour. 1960. dec.): Workers of Africa Unite ! 2. 1.
