Századok – 1963
Tanulmányok - Kumorovitz L. Bernát: A középkori magyar „magánjogi” írásbeliség első korszaka (XI–XII. század) 1
14 KUMOROVITZ L. ВЕК NAT azért maradt el, mert a saját9 4 , vitán felül álló rendelkezési joga alapján intézkedett, miután férje, királyi engedéllyel, már korábban disponált közös családi vagyonukról. Úgy látszik, erre céloz az anathema-formulában is, amikor kiémeli, hogy saját vagyonáról és nem a máséról rendelkezett9 5 . Megpecsételésről sem történik oklevelében említés. Mivel csak az admonti codexben levő közeiegykorú másolatát bírjuk, pecsétjére vonatkozólag nem állíthatunk kétséget kizáróan biztosat. Ellenben fontos tény, hogy chirographum volt. Azért a királyi licentia hiányából következtetve, sokkal valószínűbbnek látszik, hogy nem is volt megpecsételve, hanem (magyar szemszögből tekintve a dolgot —franciás modorban) intercidálással hitelesítették9 6 . Ez azért is hihető, mert a csatári monostorban szerkeszthették, ahol a XIII. század közepéig nem használtak konventi pecsétet, az apátét pedig, ha lett is volna neki akkoriban, ami — külföldi analógiák alapján — nem nagyon valószínű, az ügyben való érdekeltségük miatt nem alkalmazhatták97 . Pecsét hiányában két hitelesítési mód közül választhattak: vagy királyi pecsétet kérnek, vagy chirographálnak. Mivel az első megoldás a távolság miatt kényelmetlen volt és fölöslegesnek is mutatkozott, az intercidálást választották, s formailag is tökéletes magánoklevelet szerkesztettek. De valószínűleg azért is chirographáltak, mert két oklevélre volt szükség: az egyikre Magdolna asszony, a másikra a konvent tarthatott igényt. A megoldás különben sem volt merész, mert már használta Feliciánus érsek98 (1134), a század végén pedig az első oklevélkiadó káptalanok is pecsét nélkül, így hitelesítik kiadványaikat. A cselekmény különleges voltánál fogva eltér, ezért elszigetelten maradt haladást jelent a jogi magánírásbeliség korabeli gyakorlatához képest Euzidinus comesnek a barsi plébánia megalapításáról szóló s Martyrius érsek által 1156-ban szerkesztett és saját pecsétjével is ellátott oklevele99 . Formailag közös, de egyben egyházi hatósági oklevél ez, a királyipecsétes magánrendelkezések modorában kiállítva. Euzidinus maga kérte az érseket oklevelének megerősítésére, valószínűleg azért, mert ő volt az egyházmegye ordinariusa,. s bővítette is az alapító adományát. Hogy tartalma miatt tér el az egyszerit végrendeletektől és adomány levelektől, bizonyítja az a körülmény, hogy Martyrius még ugyanebben az esztendőben az esztergomi egyház javára tett adományáról szóló és sajátmaga szerkesztette oklevelére — az általánosan meg szokott gyakorlathoz alkalmazkodva— (két) királyi pecsétet kért és kapott100 . 9,1 Egy, a férjétől dotalicium címén kapott, meg egy vásárolt prediumáról, hat szőlőkertről és több ingóságáról rendelkezett. 95 ,,De meis propriis, non de rebus alienis ordinavi." 96 Szentpétery : Oklevéltan 73. 1. és 4. sz. jegyzet. — Kumorovitz : Pecsét hasznalut 29. 1. -— Az intercidálás eredetére von. olv. A. Giry : Manuel de diplomatique. Paris. 19252. 5 10—6 1 5. 1.; Redlieh : Privatkunden 92—103. 1. és il. Bresslau : Handbuch der Urkundenlehre für Deutschland und Italien. I. Leipzig. 1912. 505. 1., s Id. a köv. jegyzetet» 97 Kumorovitz : Pecséthasználat 43. 1. — Márton ispán oklevelének franciás vonásairól olv. Bárczi Géza : Az Árpádkori magyar hangjelölés e, ch és sch jeleihez. Melich-Emlékkönyv 1942. 33. 1. — Magdolna asszony oklevele pedig a férjéével együtt egyidejűleg s ugyanabban a scriptoriumban készült. 98 Szentpétery : Oklevéltan 72. 1. -— De Boüard : L'acte privé 144. 1. 99 Ferdinandus Knauz : Monumenta Ecclesiae Strigoniensis. I. Strigonii. 1874 (a továbbiakban: MES.) 109. 1. — „Eiusdem Euzidini rogatu piacúit archiepiscopo, ut huiusmodi mee et Euzidini confessionis statutum ob multimodnm detrahentium atque calumpniantium versutias proprio sigillo confirmatum posterorum memorie irrefragibiliter observandum relinqueret." 100 Szentpétery : Regesta 84. sz. — MES. I. 107. 1. ,,Ne vero cuiquam successorum meorum eas subtrahere, diminuere vel mutare liceat, per presentis privilegii paginam
