Századok – 1963

Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 1399

KRÓNIKA 1437 AZ OLOMOUCI NEMZETKÖZI HELYTÖRTÉNETI KONFERENCIA Az olomouci Palacky-Egyetem történelmi intézete 1963. november 13. és 15 közt háromnapos helytörténeti konferenciát rendezett. A konferencián, amelyet az egyetem bölcsészettudományi karának aulájában tartottak, a mintegy száz cseh és szlovák történészen kívül részt vettek Lengyelország, a Német Demokratikus Köztársaság és Magyarország képviselői is. A konferenciát megnyitó Krandialov professzor, az egyetem történelmi intézetének vezetője, üdvözlő beszédében így határozta meg a tanácskozások célját: kölcsönös tájékozódás az eddig végzett kutatásokról s azok jelenlegi helyzetéről, továbbá a helytörténetírás elvi és módszertani kérdéseinek tisztázása. Ugyanezt hangsúlyozta az egyetem dékánja, Vaclavik docens is bevezetőjében, rámutatva arra, hogy a helytörtónetírás elválaszthatatlanul összefügg az országos és egyetemes történettel, így az elvi kérdések tisztázása a tudomány egésze szempontjából sem közömbös. A tanácskozás első napján együttes ülésben a helytörténeti kutatások fejlődéséről és jelenlegi helyzetéről hangzottak el beszámolók. J. Rüíiíka, a Litomysl-i (Morvaország) állami levéltár vezetője előadásában a cseh helytörténet múltját ős jelenlegi helyzetét áttekintve, hangsúlyozta a helytörténeti kutatások nagy fontosságát, mind tudományos vonatkozásban, mind pedig a történeti érdeklődés, tájékozódás fejlesztése és a szocialista hazafias nevelés szempontjából. Ezeket a feladatokat viszont csak akkor tudja a helytörténetírás betölteni, ha a helyi fejlődést ,,a gazdasági, társadalmi, művelődési ős politikai erők állandó egymásrahatásában vizsgálja, ábrázolásában nem tördeli darabokra az egységes történelmi folyamatot, s a helyi sajátságokat mindig a nemzeti ós egyetemes fejlődós keretei közé illeszti". J. Bar tos, az olomouci egyetem adjunktusa, az előadáshoz kapcsolódó korreferátumában az egyes településeket vizsgáló helytörténet mellett a már nagyobb területet összefogó tájtörténeti kutatások jelentőségére mutatott rá. K. Czok, a lipcsei egyetem docense az NDK-ban folyó helytörténeti kutatásokat ismertette, s példákkal illusztrálta, hogy a helytörténet során kapott rószleteredmények milyen jelentősek az országos társadalmi fejlődós megismerése szempontjából is. K. Slaski, a lengyel tudományos akadémia poznani történeti intézetének munkatársa a lengyel marxista helytörténeti kutatások eredményeit vázolta. Részünkről IIa Bálint, az Országos Levéltár munkatársa a magyar helytörténeti irodalom rövid történeti áttekintését adta, majd ismertette a mostani kutatások irányát, céljait és a kutatások összefogására irányuló kezdeményezéseket. Az előadásokat követő vitában főleg az országos és helyi történeti kutatások elhatárolásáról, az ebből eredő szempont- és módszerbeli különbségekről esett szó. A konferencia második napján a helytörténeti kutatások és feldolgozások módszerének megvitatása került napirendre, két szekcióban, külön a feudális és külön a kapitalista, szocialista korszak problémái. A feudális szekcióban L. Hosák professzor, az olomouci egyetem tanára, a konferencia tulajdonképpeni szervezője, a középkori cseh helytörténeti kutatások problémáiról s általában a történeti földrajz fontosságáról szólt. (Közbevetőleg megemlítjük, hogy Hosák professzor nemrégiben fejezte be Morvaország történeti-földrajzi leírását adó munkájának kéziratát. A munka a XV. századig terjedő időt öleli fel, s lényegét tekintve ugyanazzal a módszerrel készült, mint Györffy György Az Árpád-kori Magyarország földrajza c. munkája.) D. Lehotská, a pozsonyi egyetem docense a szlovákiai helytörténeti irodalomról adott kritikai áttekintést, s ezzel kapcsolatban a polgári korszak erre a területre vonatkozó magyar munkáiról is szólt. Kiemelte előadásában a szlovák és a cseh helytörténeti kutatások problémáinak azonos voltát. Hangsúlyozta, hogy a történeti-földrajzi vizsgálódások mellett a demográfiai, statisztikai, technikatörténeti (bányatörténeti) kutatások is lényegesek, s hogy a mezőgazdaságtörténet mellett az eddiginél nagyobb figyelmet kell szentelni a helyi ipar, a manufaktúrák fejlődésének megvizsgálására. H. Walter, a lipcsei egyetem docense a középkori településtörténet módszereiről beszélt, s elsősorban a szászországi kutatások tükrében a történészek, nyelvészek és régészek együttműködésének fontosságát hangsúlyozta. W. Urban, a krakkói egyetem adjunktusa a Kislengyelország történetére vonatkozó kutatások módszerét és eredményeit ismertette. Kiemelte, hogy ezek a helyi kutatások Krakkó történetének helyes megértéséhez is sokban hozzájárultak. Benda Kálmán, az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa, a magyar várostörténeti kutatások módszertani tanulságairól adott számot, s ismertette a történeti statisztikai vizsgálatok eddigi eredményeit. Hanzó Lajos, a szarvasi óvónőképző intézet tanára, a magyarországi szlovákok historiográfiájának kérdéseit ismertette. (Előadását a Komcnsky-Egyetem történeti intézetének meghívására november 16-én Pozsonyban is megismételte.) Az előadásokat követő vitában igen élénk eszmecsere folyt, melyben a rokontudományokkal való együttműködés fontossága és lehetősége s a helytörténeti kutatások egyes ágainak mód-