Századok – 1963

Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 1399

KRÓNIKA 1433 jóllehet az újraházasodások ekkoriban általában gyakoriak. Ugyancsak nagy volt a mostohagyermekek és árvák száma. A népesség fluktuációját a gazdasági helyzet állandó hullámzása is elősegítette. A mezőgazdasági termelés nagyfokú ingadozása, az ennek következtében fellépő áremelkedés, az Ínséges évek pénztelensége jelentősen befolyásolta az iparból élők életszínvonalát és termeiésót. Az állandó mozgás, az élénk ingatlanforgalom visszatükröződik Győr 1617-i telekkönyvében csakúgy mint az első népszámlálás adataiban, ez utóbbi tanúsága szerint a legtöbb győri család 3 év alatt gyakran kétszer-háromszor is megváltoztatta lakóhelyét. H. Veress Éva (Budapest) megállapította, hogy munkamódszer szempontjából igen fontos annak tisztázása, hogy a reprezentáció hol és hogyan alkalmazható. A matematikai elvek alkalmazásánál bizonyos tárgyismeretre is szükség van. Makhai László kandidátus (Budapest) annak a véleményének adott kifejezést, hogy nemcsak a statisztika, hanem általában a matematika alkalmazása a történettudományi kutatásban igen sürgős feladatot jelent. A történészek ugyanis megszokták, hogy illusztratív adatokkal dolgozzanak, az intuitive megérzett társadalmi vagy gazdaságifejlődést példaként felhozott számokkal illusztrálják. A történészek részére matemat ika-statisztikai szakkörök felállítását tartja szükségesnek. Perjés Qéza tud. kutató (Budapest) rámutatott arra, hogy a statisztikai módszer alkalmazása nagyjelentőségű, de önmagában véve nem csodaszer, nem helyettesítheti a történetírás „klasszikus módszereit". Egyetértett Dávid Zoltánnal abban, hogy a népmozgalmak a kor történetének egészét döntő módon befolyásolják. Ez az megállapítás két kérdést vet fel: 1. eltérő volt-e Magyarország demográfiai fejlődése a XVI—XVIII. században az általános európaitól (jelenlegi ismereteink szerint nem, ez azonban problematikussá teszi a törökkori pusztulásról alkotott felfogásunkat), 2. fel kellene mérni azt, hogy milyen hatással volt az emberekre a kor „halálközelsége" (járványok, háborúk stb), mert valószínű, hogy akor irracionális világszemléletének ez az egyik gyökere. Danci József gimn. igazgató (Győr) az előadásra és a felszólalásokra hivatkozva hívta fel a figyelmet a népegészségügy, s általában az egészségügyi viszonyok tanulmányozásának szükségességére és jelentőségére. Acsádi György az Országos Statisztikai Hivatal osztályvezetője (Budapest) arra mutatott rá, hógy a reprezentatív módszer bizonyos logikai megfontolásból ós hétköznapi következtetésekből ered, s alkalmazása ma demográfus előtt természetesnek tűnik. Feltűnő azonban a XVIII. századi Győrben a nagyméretű csecsemő- és gyermekhalandóság, amelynek a régészeti-antropológiai anyagban nincs nyoma. Vörös Károly múzeológus (Budapest) Vas megyei kutatásai alapján kifejtette, hogy a falusi háztartások létszáma és ezzel együtt a falu népességszáma nagymórtékben függött a falu társadalmi-gazdasági struktúrájától, tehát attól, hogy milyen arányt képviselt a telkes jobbágyság, amely több embert tudott eltartani mint egy (bármilyen nagy) vérségi család létszáma. A telkes jobbágyok és a nemesek között jóval kisebb arányban találunk önállóan gazdálkodó özvegyasszonyokat, mint Danyi kutatásai szerint a város (elsősorban iparos) népességében. Ennek a jelenségnek oka talán abban keresendő, hogy az agrárnépességnél a házastársak között kisebb volt a korkülönbség. A városi csecsemőhalandóság véleménye szerint csak látszólag volt magasabb a falusinál: a város fejlett egyházi szervezete egyszerűen több korán elhalt csecsemő megkeresztelését (s ezzel együtt anyakönyvezését) tette lehetővé, mint a falusi. Fügedi Erik tud. munkatárs (Budapest) rámutatott arra, hogy a tömeges adatgyűjtés és feldolgozás megköveteli a gondos tervezést, a kollektív munkát , és új munkatársak bekapcsolását. A várostörténet szempontjából a történeti statisztika alkalmazása azért nyit új perspektívát, mert egyrészt lehetővé teszi a várost alkotó polgárság tömegének áttekintését, tipikus vonásainak felvázolását, másrészt olyan tények (születés, házasság, halál) statisztikai megragadását, amelyek mindig döntő befolyást gyakoroltak az egyén ős a közösség sorsára. Soós Imre levéltárvezető (Eger) arra utalt, hogy a csecsemőhalandóság 1780 körüli ugrásszerű megnövekedésének okát feltehetőleg az anyakönyvek vezetésének változásában kell keresnünk. II. József uralkodása idején új plébániák megszervezésére törekedtek, így a korábban hiányos anyakönyvezés kezdett teljesebbé válni, ezért a kutatás megkezdése előtt indokolt annak a kérdésnek megvizsgálása : mennyiben teljesek, menynyiben hiányosak az anyakönyvek? Degré Alajos levéltárvezető (Zalaegerszeg) Balázs Péter referátumához szólt hozzá. A győri polgárság politikai magatartásának megvilágítására elmondotta, hogy az