Századok – 1963

Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 1399

1432 KB.ÓNIKA port matematikusa nyújtott segítséget. Ezzel kapcsolatban Danyi hangsúlyozta, hogy a matematikai-statisztika módszerei ugyanúgy alkalmazhatók a történeti jellegű anyag feldolgozásánál, mint a mai adatgyűjtéseknél, hogy a statisztika módszereinek felhasználása a történettudományban a történészek által alkalmazott indukció módszerének kiterjesztését, jelen esetben a valószínűségszámításra alapozott, tudományos kiterjesztését jelentik, s végül hogy a statisztika módszereinek alkalmazása azt is lehetővé teszi, hogy meghatározott tapasztalati adatok alapján megkísérelhessük az események vagy tények bizonyos ismérvek (pl. nagyságrend) szerinti megoszlásának valószínű törvényszerűségeit meghatározni. A családok és háztartások adatainak vizsgálatára nemcsak a győri anyag tulajdonságai adtak ösztönzést, hanem az is, hogy a családok nagyságának és összetételének ismerete felvilágosítást nyújthat a korábbi századokra is, amelyekben a család-nagyság együtthatója úgyszólván az egyetlen — sokat vitatott, de mégis használható — demográfiai koefficiens. így került sor annak igazolására, hogy bár a családok átlagos nagysága az évszázadok folyamán csak egy-két fővel változott, de a különböző létszámú családok számának gyakorisága különböző korokban igen eltérő képet mutat. Éppen ezért nem tekinthető véletlennek, hogy Magyarországon a XVIII. század végén a városi háztartások kisebb létszámúak mint a falusi, vagy a falusi jellegű külvárosi településekéi. Megjegyzendő, hogy a korábbi századokban éppen megfordítva volt. A nagycsalád rendszerét a gazdasági-társadalmi fejlődés erre az időre már megszüntette, csupán a külvárosokban van még némi nyoma, Győrben az átlagos családnagyság 4 fő, de egyrészt városrészenként, másrészt foglalkozásonként jellegzetes eltérések mutatkoznak az átlagok és egyéb középértékek között. Az iparos és a kereskedő családok voltak a legnagyobbak, közel kétszeresét tették ki a mai családnagyságnak. A családok típusát láthatólag befolyásolta a családfő társadalmi helyzete. A mezőgazdasági jellegű Szabadhegy,M ajor városrészben a rokonok és idegenek nélküli családtípusok dominálnak. A Belvárosban azonban úgyszólván minden második családban él valamilyen rokon vagy idegen (cseléd, alkalmazott, kosztos, albérlő stb). A napszámos családok döntő többsége csak a vérségi családtagokból állott, míg az iparosoknál és kereskedőknél ismét az idegenekkel és rokonokkal vegyített család a jellemző. A család típusát a korabeli halálozási viszonyok is befolyásolták, foglalkozástól és városrésztől függetlenül igen nagy az özvegy családfők aránya. A győri források családonként feltüntették az életben levő gyermekeket is, tekintet nélkül tartózkodási helyükre. A minta alapján megállapítható, hogy az élő és jelenlevőgyermekek száma a Belvárosban a legkisebb és a mezőgazdasági jellegű városrészekben a lognagyobb. Jellemző a korabeli demográfiai viszonyokra, hogy az életben levő gyermekek átlagos száma viszonylag nem nagy. A demográfiai rósz íbefejezéseként az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy az adatok közötti összefüggések, főként, pedig a demográfiai tényezők felkutatása további vizsgálatokat igényel, ill. újabb források feldolgozását teszi szükségessé. A műhelybeszámoló második részében az 1743—1788 között vezetett polgárkönyv adatait ismertette. A polgáresküt letett 2000 személy jogcím, származási hely ós foglalkozás szerinti osztályozása azt mutatja, hogy a győri polgárság elég heterogén összetételű volt. Elenyésző ui. azoknak a győri családoknak a száma, akik több nemzedéken át a város polgárai maradtak. A polgárságot egyre nagyobb tömegben töltötték fel a környező falvak lakói és a külföldiek. Meglepő azonban, hogy a külföldről közvetlenül bevándorolt polgárok aránya csökkenő irányzatot mutat. A foglalkozás és a származási hely összevetése azt igazolta, hogy meghatározott foglalkozások vagy foglalkozási csoportok bizonyos származási helyhez kapcsolhatók, a jogcím és a foglalkozás összevetése pedig azt, hogy a régi városi polgárok a legjövedelmezőbb foglalkozási ágakban találhatók, mígafrissebb ,,győri illetőségűek" a jelentéktelenebb iparágakban helyezkednek el. Dávid Zoltán, a Statisztikai Hivatal osztályvezetőhelyettese (Budapest) hozzászólásában az 1617. és 1703. évi telekkönyv, ill. az 1787-i népszámlálás alapján a győri népesség kicserélődésével foglalkozott. A Belvárosban nem egészen két évszázad alatt a népesség kétszer is csaknem teljesen kicserélődött s a csere következtében a XVIII. század folyamán a német elem került túlsúlyra. A nemzetiségi változás okai között a győri katonaságon, a parancsnok személyén kívül a bé.csi kormány politikai és azzal szorosan összefüggő vallási szempontjai, valamint gazdasági természetű indokok szerepeltek. A közrejátszó demográfiai jelenségek közül megfigyelhető a nagy halandóság következtében a családi keretek időelőtti felbomlása, a magas csecsemő- és gyermekhalandóság miatti alacsony szaporodás, ós a nagy járványok hatása. Megállapítható volt, hogy 1784 és 1787 között a természetes nópmozgalom mind a négy évben fogyással zárult. A születések 46—47%-os értékei mellett a halálozásoké 53—59% között mozgott. A nagy halandóság egyik jele, hogv a népszámlálás szerint Győr családfőinek 22%-a özvegy férfi és nő volt,