Századok – 1963

Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 1399

KRÓNIKA 1431 A város iparát nem a mezőgazdasági termékeket feldolgozó üzemek, hanem a fejlett kézműipar jellemezte; a céhes ipar ebben a korszakban azonban már nem egy szempontból válságba jutott. A mesterek számának növekedése nem követte az iparosok számának a lakosság növekedésével lépést tartó emelkedését, a több legénnyel és korszerű berendezéssel dolgozó tőkeerős mesterek és a legényt nem foglalkoztató mesterek között hatalmas vagyoni különbségek keletkeztek. A győri gabonakereskedelem tekintélyes (az adózók 11.2%-át kitevő) szállítóipari munkásságot hozott létre. 1809-ben Napóleon elfoglalta Győrt és óriási hadisarcot (3 milliót) vetett ki rá. Az ostrom tanulságai nyomán ledöntötték a régi ős idejétmúlt bástyákat, helyüket gabonaraktárak ós lakóházak foglalták el. Ekkor épült át a város legnépszerűbb kulturális intézménye, a színház is. Nagy szerepet vitt ekkoriban a Vaterland, majd a Hazánk e. helyi újság kiadója, a Streibíg-nyomda. Tanintézményei közül az Akadéma volt a leglátogatottabb. A város lakossága 1828-ban még egyenlő arányban magyar és német, de a 40-es évek végére már a magyar elem jutott túlsúlyra, A 30-as években egyébként a város nem játszik szerepet a reformmozgalomban s a radikális mozgalom is csak a 40-es évek közepétől kezdett kialakulni. Vezetői, a „győri tizek", inkább a megyében működtek, a maradi polgárság saját maga részére ugyan az országgyűlésen szavazati jogot követelt, de ugyanakkor ellenezte a polgárjogok kiterjesztését és a városi kormányzat demokratizálását. Az 1847-i követválasztás eredménye még a konzervatívok győzelmét, de a követi utasítás már a radikálisok előretörését jelezte. A városnak az 1848—49-es polgári forradalomban és a szabadságharc alatt játszott szerepét tanulmányozva lépten-nyomon látszólagos ellentmondásokra bukkanunk. Míg 48 áprilisában Győrt a „magyar Marseille"-nek nevezték, alig néhány hónappal később gúnyosan a „győri vitézséget" emlegették, amikor a schwechati csatában a győri nemzetőrség sorai elsőnek inogtak meg. A forradalmi mozgalom tömegbázisát az 1847-es ínséges esztendő, s a nyomában Győrött fellépő munkanékiiliség teremtette meg. 1848 elején az egymást követő tömeggyűléseken a „proletárok" (hajóslegények, szállítómunkások, napszámosok), a céhlegények és az akadémiai if júság vett részt Lukács Sándor ós a radikálisok vezetésével. A két polgárőrség egyesült, sőt fegyveresen vonult fel Pozsonyba, hogy a törvények szentesítését siettesse. A követválasztás és tisztújítás előkészületei kiélezték a radikálisok és konzervatívok közti ellentétet. A tisztújításon még a konzervatívok győztek, de a követválasztás már két radikálist juttatott az országgyűlésbe. 48 őszén a városban még a nagypolgárság volt az úr. s ez a réteg annyira tartott a „proletárok" megmozdulásától, hogy október 3-án inkább vállalta a Jellaóió előtti meghódolást mint az alsóbb néprétegekkel való szövetséget. Jellaéié kivonulása után Lukács Sándor kormánybiztosként vette kezébe a hatalmat ós óriási, mindenre kiterjedő szervezőmunkát végzett. A város azonban december 27-én a császáriak kezére került, s bár még kétszer felszabadította a honvédség, 1849. augusztus 15. után az osztrák önkényuralom már tartósan ránehezedett a városra. Az irodalom ismertetése után a feldolgozandó kérdések közül a következőket emelte ki : A gabonakereskedők származási helyének és beköltözési idejének megállapítása. A bécsi levéltárak segítségével talánmegállapíthatólenneazis.hogyholhelyeztőkel pénzüket. Fontos lenne a gabonaárak ingadozásának kutatása. Fel kollene dolgozni a múzeum gazdag céhanyagát és Győrsziget (1905-ig önálló község) történetét. Révfalu levéltára pedig lehetőséget nyújtana annak a kérdésnek tanulmányozására, hogyan hatott a város gazdasági élete a szomszédos falura. Külön tanulmányt igényel a polgárőrség története. A győri radikálisok tevékenysége két irányban kíván vizsgálatot: egyrészt tisztázni kellene Moson megyei működésüket, másrészt a radikálisok vezetőinek az országgyűlési ifjúság mozgalmaiban játszott szerepét. Az Akadémia iratainak átvizsgálása is szép eredménnyel kecsegtet nemcsak a város kulturális, hanem politikai élete szempont jából. Végül Lukács Sándor életrajzának megírását sürgette, ehhez a debre< eni Állami Levéltár és az Országos Levéltár bőséges anyagot szolgáltathat. Danyi Dezső előadása annak a komplex vizsgálatnak volt műhely beszámolója, amelynek keretében a II. József kori népszámlálás Győr városára vonatkozólag fennmaradt egyéni számlálólapjait, a városi adó- és telekkönyvet s a polgárkönyvet dolgozták fel a statisztikai módszer segítségével. Danyi ebből az anyagból a XVIII. századi Győr háztartásainak ós családainak adatait elemezte, s részleteket mutatott be a győri polgárság összetételének változásáról a század második felében. Bevezetőül az 1 787-i népszámlálás adatainak reprezentatív feldolgozását ismertette. A reprezentáció módszerének alkalmazása ui. lehetővé tette, hogy közel 3000 háztartás helyett 679 háztartás adatait elemezzék. A mintavétel a terület, a házak és a háztartások ismérvein alapult, s az eljárás kidolgozásában Telese Kálmán, a Demográfiai Kutatócso-