Századok – 1963

Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 1399

1430 KKÓNIXA kereskedelem hanyatlásának a megfelelően magas tőkekoncentráció hiánya volt a végső oka, azaz, hogy a győri tőke nem tudott a gabonaexportról a korszerű lisztexportra áttérni. Nem egészen találta helytállónak Dávid referátuma azon megállapítását, hogy a győri üzemek korszerűtlenek voltak — nem egy közülük a kor világszínvonalát is elérte. Majd arról szólt, hogy a 30-as évek végének munkaerővonzása tömegméretűvé tette az „ingázást", s ezzel megteremtette a városkörüli lakóhely-funkciójú falvak övezetét. Vigh Károly, a Legújabbkori Történeti Múzeum csoportvezetője (Budapest) megállapította, hogy a két referátumban nem domborodik ki eléggé a győri munkásság szerepe ós politikai harcának jelentősége. A győri helytörténészek részére a Vaggon- ós Gépgyárnak az Országos Levéltárban található iratai, továbbá a helyi ós a szakmai sajtó fontos forrásanyagot jelent. Ruzsás Lajos kandidátus (Pécs) felhívta a figyelmet a városok kapitalizmus korabeli funkcióváltozásának szempontjára. A XIX, század elejétől kezdve az osztrák városok többé nem tudták magukat gabonával ellátni, s ekkor lendült fel a győri gabonakereskedelem, amely elsősorban a Kis-Alföld ős a Bácska termését közvetítette Ausztria felé. A számottevő győri kereskedelmi tőke nemcsak a kereskedelem igényeit igyekezett kielégíteni, hanem árutőzsdét hozott létre, ahol prompt éshatáridős üzleteket kötettek, sőt értékpapírokat is adtak-vettek. A XIX. század 80-as éveiben a kapitalista fejlődésre jellemző változás állt be Győrött : a győri gabonakereskedelmet a pesti győzte le. Amikor az Osztrák Államvasút által kiépített vonal 1854-ben elérte Szegedet, a Bánság északi részének, amikor elérte Temesvárt, a Bánság déli részének gabonatermése hullott Pest ölébe. Ez a fejlődés Győrt funkoióváltoztatásra kényszerítette, ki kellett építeni a gyáripart. Mivel pedig a gabonakereskedelem hanyatlásával a kereskedelmi tőke nagyrészt elhagyta Győrt, a győri gyáripar kiépítéséhez idegen tőkére volt szükség. Szabó Ágnes a MSzMP Párttörténeti Intézetének munkatársa (Budapest) hozzászólásában arra mutatott rá, hogy Győr városának a két háború között igen jelentős volt a munkásmozgalma, s ennek alapos feldolgozása többek között elősegíthetné a jobboldali szociádemokrácia szerepének tisztázását. A Tanácsköztársaság bukása után a város ifjúmunkásai fontos szerepet töltöttek be a Tanácsköztársaság vezetői emigrációjának biztosításában. Az 1922-ben a rendőrség által készített „kommunista-feltérképezés" még jól mutatja a város munkásmozgalmának jelentőségét. Ma még nem látjuk tisztán, hogy ez a lendület miért tört meg 1935-re. Az ellenállási mozgalomban is elmaradt Győr, noha 1938-ban ós 1939-ben még KIMSZ konferenciát tartottak itt. A lemaradás főokait nyilván a jobboldali szociáldemokrácia ós a munkásarisztokráeia szerepében, a munkásság kótlakiságában, másrészt az erős német katonai megszállásban és a bombázásokat követő széttelepítésben kell keresnünk.—Befejezésül, e kérdések megoldása érdekében, a visszaemlékezések fontosságára figyelmeztetett. A felszólalásokra válaszolva Sáry István megköszönte azoknak a kérdéseknek felvetését, amelyek azyeddigi irodalomban nem szerepeltek, Dávid Lajos pedig megállapítva, hogy a Horthy-korszak különösen elhanyagolt szakasza Győr múltjának, javasolta, hogy hozzanak létre három kutatócsoportot , amelyek 1. (közgazdászok bevonásával) a korszak gazdasági fejlődését, 2. (jogászok ós statisztikusok bevonásával) a népesség változásait és a közigazgatás fejlődését, 3. (a Párttörténeti Intézet ós a Legújabbkori Történeti Múzeum bevonásával) a város politikai történetét kutatnák. Az ülést Gerevich László elnök rekesztette be. * 1963. november 5-én de. a konferencia ülését Wellmann Imre, a Mezőgazdasági Múzeum osztályvezetője nyitotta meg. Az ülés napirendjén Balázs Péter minisztériumi főelőadó (Budapest, Levéltárak Országos Központja) „Győr a feudalizmus végén" c. írásban kiküldött referátumának és Danyi Dezső, a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtára igazgatója „Győr társadalmi helyzete a XVIII. század végén" c. előadásának közös vitája szerepelt. Balázs Péter referátuma mindenekelőtt a város gazdasági életének, és ezzel összefüggésben a város társadalmának elemzésével, majd reformkori politikai-kulturális arculatával és az 1848—49-es forradalom és szabadságharc helyi eseményeivel kívánt foglalkozni. A város gazdasági életében a gabona- és állatkereskedelembe való bekapcsolódás volt elöntő jelentőségű. A már korábban is élénk gabonakereskedelem nagyarányú fellendülését a dunai gőzhajózás megindulása, s az ezzel együttjáró kedvező szállítási feltételek váltották ki. Á XIX. század harmincas éveiben óriási gabonakészleteket halmoztak fel s azokat a nyugati árviszonyoknak megfelelően dobták piacra. Hasonló arányokban folyt — s még kevesebb kézben összpontosult — a nyugatra irányuló győri állatkereskedelem is. Á víziszállítás kockázatának megosztására már 1845-ben megalapították a „Kölcsönös Biztosító Egyletet".