Századok – 1963

Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 1399

KRÓNIKA 1429 dik, majd az első helyre tör előre, a város lakossága ismét bevándorlókkal nő, az építőtevékenység újra megélénkül, fejlődnek a közművek. A kezdetben fellendülő kereskedelemben és hiteléletben később a zsidótörvények károsan éreztették hatásukat. A két referátum együttes vitájában Valló István (Budapest ) kifejtette, hogy a várostörténeti kutatásokat ma két ok teszi különösen időszerűvé: a városodás (azaz a városok számának és a v árosban lakó népesség arányának állandó növekedése) és a városiasodás (azaz a városok színvonalának, fejlettségének, s vele együtt a városlakók életszínvonalának növekedése). A mai városfejlesztési feladatok megkövetelik a várostörténettől, hogy tisztázza egy-egy város múltját, fejlődését. Ennek érdekében fokozott figyelemmel kell kísérnie a társadalmi és gazdasági életben bekövetkezett változásokat, ki kell puhatolnia, hogyan alakultak a város létfeltételei, milyen területre terjedt ki a város vonzása, milyen szükségleteket elégített ki, hogyan ós milyen mértékben felelt meg rendeltetésének. Felszólalásának befejező részében az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem városgazdasági tanszékén a városok kommunális ellátása múltjának és fejlődésének vizsgálatára vonatkozóan folytatott munkálatokat ismertette, majd megemlékezett azokról a kutatásokról, amelyeket az 1930-as években a Győri Szemle körül csoportosult várostörténészek végeztek. Tomaj Ferenc (Győr) hozzászólása első részében Mendelényi Istvánnak, a város egykori polgármesterének „Győr szabad királyi város monográphiája" (1874). c. kéziratos (a Kisfaludy-Könyvtár őrizetében levő) munkáját ismertette, melynek különösen statisztikai adatokat tartalmazó V. fejezete nélkülözhetetlen forrás. A város népessége 1890—1900, ill 1900—1910 között növekedett a leggyorsabb ütemben (24.7% ill. 18.0%), ezután a növekedés üteme csökkent, s 1920—1930 között megtorpant (2.4%). A város gazdasági és igazgatási szempontból már a 70-es években jelentős központtá vált, egyes Győrben székelő hatóságok működési területe neme sak a városra, hanem a szomszédos megyékre is kiterjedt; fejlett közoktatási szervezettel rendelkezett. Javasolta, hogy a város múlt jának feltárása érdekében állítsák össze Győr város statisztikai monográfiáját. Ebben a munkában a megyei Statisztikai Igazgatóság is készséggel venné ki részét . Vörös Károly muzeológus (Budapest) a magyarországi kapitalista városfejlődés általános vonásaival foglalkozott felszólalásában. Míg Magyarországon a kapitalista fejlődés Budapestből, mint az egységes nemzeti piac központjából, igazi kapitalista nagyvárost teremtett, arra már nem volt elég erős, hogy ezzel párhuzamosan a feudalizmus vidéki gazdasági, igazgatási központjainak bármelyikét is számottevő középvárossá fejlessze. A városok csak jóval később, a XIX. század vége felé kezdik megtalálni helyüket az új vasúti hálózat befolyása alatt kialakult, a régihez képest megváltozott gazdasági kapcsolatokban ós az új területi munkamegosztásban. Összehasonlítva Győrnek és az északnyugati Dunántúl más városainak (Sopron, Szombathely, Pápa és a gazdaságilag ide is tartozó Nagykanizsa) fejlődését és jellegzetességót, továbbá a fejlődóst érzékeltetni képes egyes demográfiai, áruforgalmi, iparosodási, hitelügyi és az urbánus fejlődést mutató statisztikai adatokat, vázolta fel a fejlődés fővonalát . Eszerint Győr viszonylag zökkenőmentes, egyenletes fejlődését, gazdasági vezetőszerepének megtartását főképpen annak köszönhette, hogy egyrészt kereskedelmének hanyatlása lassú volt, másrészt nagyipari fejlődése kellő időben indult meg. Vele szemben Sopron megőrizte ugyan szolid, a kisiparból kifejlődő ipari bázisát, de azt továbbfejleszteni nem tudta, s így fejlődése meglassult. A fontos vasúti csomóponttá váló Szombathely és Nagykanizsa hirtelen fejlődött belső kereskedelmi központtá, s ezt a fejlődést Szombathely később megfelelő iparosodással egészítette ki. Hangsúlyozta, hogy az egyes városok fejlődésével kapcsolatban igen fontos az ott megjelenő ipari tőke eredetének vizsgálata. Nyilván nem közömbös a város gazdasági fejlettsége szempontjából annak megállapítása, hogy az ipart a helyi kereskedelmi tőke (mint Győr esetében — legalább is részben) létre tudta-e hozni, vagy idegen tőkére volt szükség. Az általános kapitalista városfejlődós szempontjából Győr egészben véve Arad, Temesvár, Miskolc és részben Kassa fejlődésével mutatja a legtöbb — részleteiben természetesen erősen eltérő — rokonságot. Lettrich Edit kandidátus (Budapest) a két referátumot a városföldrajz szempontjából vizsgálta. Véleménye szerint ezek számos pozitív vonásuk ellenére sem biztosítottak elég teret a térbeli koncepciónak, a központi funkciók kialakulásának s a város ós tágabb környéke között szövődő kapcsolatnak. Sajnálatosan elmaradt a gazdasági szerkezetnek, a gazdasági ágazatok egymásközti arányának és a város életében betöltött szerepének kétségtelenül nehéz, sok problémát felvető vizsgálata. Az ipar ágazati szerkezetének alakulása ós a vele kapcsolatos kérdések számos olyan mutatót adtak volna a kutató kezébe, amelynek segítségével a győri ipar az országos fejlődésbe beilleszthető lett volna. így tekintve pl. világosabbá válhatott volna Sáry referátumában, hogy a gabona-16*