Századok – 1963

Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 1399

1428 KB.ÓNIKA A konferencia délutáni ülésén Sáry István levéltárosnak (Győr) ,,A kapitalista Győr" és Dávid Lajos muzeológusnak (Győr) „Győr a két világháború között" című referátuma szolgált tárgyalási alapul. Sáry István referátumának elején ismertette a XIX. századi Győrre vonatkozó irodalmat, s rámutatott arra, hogy ezekben elsősorban a kereskedelem, az ipar ill. a művészetek történetét találhatjuk meg, de a város politikai és társadalmi múltjának feldolgozása elmaradott, az abszolutizmus korszaka pedig minden tekintetben ismeretlen. Az abszolutizmus súlyos teherként nehezedett a városra, s nemcsak a politikai és a kulturális életet kötötte gúzsba, hanem 500 000 Ft adósságot hagyott a városra. Az abszolutizmus igazgatási szervezetét nagy vonalakban ismerjük, de a kiegyezés utáni városi vezető-szervről, a törvényhatóságról, annak összetételéről és választásáról alig tudunk valamit. A kapitalista gazdasági fejlődés alapjait a már korábban virágzó gabonakereskedelem alkotta, mely a korszak elején a közvetlen bécsi vasútvonal kiépítése következtében még jobban fellendült. Ezt a fellendülést tükrözi vissza a kereskedelmi Gyülde (később Győri Lloyd) 1857-i megalapítása, s a Győri Első Takarékpénztár forgalmának és jövedelmének állandó növekedése. A kereskedelem fellendülése ugyan még a 60-as években is tart. de az ország közlekedési hálózatának fejlődése ekkor már nem a város érdekeinek megfelelően alakult. A korszak elején még a kisipar dominált Győrben. A magánvállalkozásként létrejövő üzemek kezdetben túlnyomórészt mezőgazdasági termékek feldolgozására alakultak, s csak a 80-as évek után jöttek létre olyan (vas-, gép-, textil-és vegyi) üzemek, amelyek távolabbi területek nversanvagát dolgozták fel, ezzel párhuzamosan az iparból élők száma az 1881 -i 14%-ról 1890-re 32.9. 1905-re 40.4%-ra nőtt. A gyáralapítások adtak alkalmat a külföldi (elsősorban osztrák) tőke behatolására. A hitelintézetek munkája is átalakul, az 1904-ben megalapított Győri Általános Takarókpénztár már teljesen a gyáripar támogatására rendezkedett be. Az ipari várossá való átalakulás 1869—1910 között majdnem megduplázta a város lélekszámát, felszíva a környező falvak lakosságának egy részét, s megindítva az ipari munkásság kialakulását. Bérharcokról ugyan már a gabonakereskedelem virágzásának idején is hallunk, de szervezett munkásságról csak a „Munkáskör" 1891-i megalapítása után beszélhetünk. A XX. század elején a munkásosztály erejét már sztrájkok, tüntetések és szervezett bérharcok jelzik. Dávid Lajos „Győr a két világháború között" c. referátumának bevezetésében hangsúlyozta, hogy a Horthy-korszak történetének feldolgozatlansága miatt elsősorban arra törekedett, hogy a legfontosabb és rendelkezésre álló adatok segítségével a korszak történetének legjelentősebb kérdéseire mutasson rá, s kijelölje azokat a résztanulmányokat, amelyek ennek az igen bonyolult korszaknak jobb megismerése érdekében szükségesek. A városnak erre a korszakára vonatkozólag óriási terjedelmű forrásanyag áll rendelkezésre (a vállalatok anyaga azonban nincs meg), irodalma pedig felülvizsgálatra szorul. Adós a történetírás a forradalom és a Tanácsköztársaság győri történetének feldolgozásával. A Tanácsköztársaság bukását követő fél évben a helyzet Győrött igen feszült volt, s bár a trianoni béke nem érintette a város helyzetét, az Ágyúgyárnak és más üzemeknek leszerelése jelentős munkanélküliséget okozott. Ha nem is ismerjük pontosan a város vezetőségének összetételét, megválasztásuk részleteit, megállapítható, hogy a kormánypárt a bel- ós nádorvárosi, a szociáldemokraták pedig az újvárosi, győrszigeti és gyárvárosi szavazókra számíthattak biztosan. A város népessége ebben a korszakban sajátos hullámzást mutat : a 10-es évek nagyarányú szaporodásával szemben a 20-as évek végén, a 30-as évek elején (a gazdasági válság miatti kivándorlás okozta) csökkenése áll. A foglalkozás szerinti megoszlásban ennek ellenére sem következett be jelentős változás. Az 1929—33 közti nagy gazdasági válság következtében a városban 1932—33-ban 6000—7000 munkanélküli volt, a kisiparosok deklasszálódása gyorsabb ütemben folytatódott, az üzletek tömegesen csuktak be, a kereskedelmi forgalom csökkent. A valósággal szemben a város vezetősége középítkezések megindításával, a „szellemi inségmunka" bevezetésével próbált meg védekezni. Elsősorban a rendőri jelentésekből kellene tisztázni azt a kérdést, hogyan élénkült meg a munkásság politikai tevékenysége, milyen harcot folytatott ebben az időben. A munkásság harcának eredménye volt, hogy a városi törvényhatósági bizottság összetételében lényeges változás nem állt be. ami az egyre inkább fasizálódó kormányt a városi autonómia korlátozására késztette. Az 1936—38 közti fellendülés, majd az 1938 utáni háborús konjunktúra hatására a gyáripar újra fellendül, a nehézipar (mely a válság idején harmadik helyen állt) 1938-ra a máso-