Századok – 1963

Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 1399

KRÓNIKA 1427 Rába nyújtotta lehetőségeket, igen eredményesen működhet túlerejű törökkel szemben. Támadó háború esetén Győr Komárommal együtt a támadás bázisa, egy Erdély megsegítésére irányuló hadművelet esetében pedig kiindulópontja annak az erődrendszernek, melyre a hadműveleteket alapozni lehet. Taktikai szempontból Győr kiépítésére nagy gondot fordítottak, s az mindenben megfelelt a kor tűzfegyvereinek; az építkezésnél felmerülő hátrányokat pedig a két folyó akadályjellege bőségesen kiegyenlítette. Győr esetében igen jól figyelemmel kísérhető a határvédelem politikai ós igazgatási hatása. Alig ui. a határvédelem egyrészt előmozdítja a központosítást, másrészt decentralizáló, sőt dezorganizáló hatása is van. A határvédelem szükségletei vitathatatlanná tették Bécs katonai, pénzügyi és politikai irányítását, de miután a központ a felmerülő igényeknek nem tudott eleget tenni, az egyes részek bizonyos fokig önálló életet kezdtek élni, s az ellátatlan magyar és. idegen katonaság zabolátlan magatartása súlyos politikai és gazdasági következményekkel járt. Voit Pál művészettörténész (Budapest) Győrnek a barokk művészet magyarországi elterjedésében játszott szerepének és a történettudomány és művészettörténet közti kapcsolat kérdését vetette fel. Hadnagy Albert levéltárigazgató (Szekszárd) a szekszárdi Állami Levéltár őrizetében levő Gindly-levéltárra hívta fel a figyelmet. Ez az ausztriai származású, győri tőzsér -család a XVII—XVTII. század fordulóján óriási kereskedelmet és nagyarányú hitelügyleteket bonyolított le, irataik nemcsak a város és a megye múltja, hanem a magyar kereskedelem története, sőt a bécsi udvar gazdaságpolitikájának jobb megismerése szempontjából is igen nagy értéket képviselnek. Mollay Károly egyetemi docens (Budapest) felszólalásában hangsúlyozta, hogy a történészek és régészek munkájában a nyelvészek részvétele is szükséges, sőt a XIV. századot megelőző korszakra nézve nélkülözhetetlen. Győr nevének kérdésében nem érthet egyet Váczy Péterrel, mert a névadásban magyar szónak kellett szerepet játszania. Felhívta a figyelmet Idrisi munkájának Győrről írt szakaszára. Degré Lajos levéltárvezető (Zalaegerszeg) azzal a kérdéssel foglalkozott : érvényesült-e az 1271-i privilégium után a libera regia civitas önkormányzata? Ellenkező esetben ugyanis ez a polgárságban olya,n méretű elkeseredést szült volna, hogy nem maradt volna közömbös 1614-ben. Házi J. hozzászólásában tagadta az önkormányzat érvényesülését, megállapításai azonban a káptalan (tehát a földesúr) levéltári anyagán alapultak. Ezért szükséges, hogy ezt a kórdóst jogtörténeti alapokon (elsősorban a városi perek fellebbezésének megállapítása útján) tisztázzák. Filep Antal múzeumigazgató (Sárospatak) rámutatott arra, hogy a néprajzi kutatások eredménye szerint a nagy táji típusok hátterében egy-egy nagy város áll. Ezért Győrnek a várostól délre fekvő területen játszott szerepére nagyobb súlyt: kell fektetni. A kertesség bizonyos jelenségei Győrött is megtalálhatók (a törökök által okozott károkról felvett jegyzőkönyvek említik az állattartó kerteket). Ez annál fontosabb, mert Tálasi ós Hoffer kutatásai alapján ma már nem keleti, hanem európai kertes város-típusról beszélünk. Sajnálatosnak tartotta, hogy az agrártörténeti vonatkozások, amelyek Jenei régebbi dolgozataiban nagyobb hangsúlyt kaptak, most a referátumban háttérbe szorultak. Váczy Péter második felszólalásában Mollayval szemben hangsúlyozta, hogy a városnév eredeti alakja kettős magánhangzón alapul, s ezt őrizte meg a mindig konzervatív latin forma is. Áz 1240—42-i 'Gourin' (= Győrön) alak pontosan megfelel a török 'jogur' alaknak. Kralovánszlcy Alán múzeológus (Budapest) a város települési előzményeivel kapcsolatban elmondotta, hogy a késő-avarkori téglavető-dűlői temetőt a X. század közepéig használták, s ugyanennek a temetőnek sírjaiban — hasonlóan a korabeli avar temetőkhöz —- az ókeresztény temetkezési ritus megléte kimutatható. Lengyel Alfréd válaszában köszönetét fejezte ki a hozzászolásokért és azért, hogy a régészek és nyelvészek részéről együttműködési készség nyilvánult meg. Győr nevének kérdését nem tartotta eldöntöttnek, s a maga részéről továbbra is a Győr nemzetség ősének nevéből való származást látja a legvalószínűbbnek. Meggyőződése szerint 1271-ben a polgárság megkapta az autonómiát, ennek kifejlődését azonban akadályozta, hogy a város egy része továbbra is a káptalan ill. püspök birtokában maradt. Befejezésül a rószlettanulmányok és levéltári kutatások szükségességét hangoztatta. Jenei Ferenc, válaszában főképpen a városalaprajz ós az autonómia kérdésével foglalkozott. Az 1565-i telekkönyvet ma helytelenül ítéljük meg, mivel azt Villányi csak részben adta ki. A teljes telekkönyv hatalmas átalakulást mutat, a piac is csak 1617-re nyerte el mai nagyságát és alakját. A kertességnek is vannak középkori hagyományai, melyek a XVI. század után — a marhakereskedelem fellendülése nyomén— élednek újjá. A város 1447-ig ténylegesen élvezte a libera regia eivitast megillető jogokat. 16 Századok