Századok – 1963

Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 1399

1420 FOLYÓIRATSZEM LE rancsnok és legénység ugyanannyit, a családosok külön családi pótlékot. Az osztag pénzügyeinek anyagi bázisát a németektől szerzett javak és a lakosság önkéntes pénzügyi támogatása jelentette. — Poitau, aki a Dauphiné-i guerilla-harcok aktív részvevője volt, katonatiszt, a guerilla had viselés stratégiáját és taktikáját elemzi naplószerű feljegyzéseiben (29 — 39. 1.), továbbá részleteket ad elő az általa vezetett hadműveletek történetéből. — A folyóirat a továbbiakban dokumentumokat közöl Felső-Loire megye ellenállási mozgalmáról az 1943 —44-es években (41 — 78. 1.), azután közli a főhadiszállás (Vercoi's) ós Algir táviratváltását 1944 június — júliusában, a partraszállás idéjón (79 — UO. 1.). A folyóirat második negyedévi számában megjelent tanulmányok Hollandia második világháború alatti helyzetével foglalkoznak. L. de Jong : Hollandia a második világháború idején (1—26. 1.) c. tanulmánya összefoglaló képet ad Hollandia részvételéről az 1940. évi hadműveletekben, a német megszállásról és a nácizmus elleni földalatti mozgalom kialakulásáról és tevékenységéről, a német titkosrendőrség működéséről, a hollandiai zsidók deportálásáról stb. Külön cikkben számol be a holland történetírásnak a második világháború korszakára vonatkozó kutatásairól. — A. G. Vromans cikke a holland-indiai gyarmatok világháború alatti történetét ismerteti (27 — 36. 1.). Közli a folyóirat továbbá Kauternek, a hollandiai Gestapo főnökének Himmlerhez írott leveleit (43 — 56. 1.), Ed. G. Groeneveld a második világháborúval foglalkozó holland történeti bibliográfiát ismerteti (103-112. 1.). (M) International Review of Social History Az 1962. évfolyam 3. számában Joseph О. Baylen : George Bernard Shaw és a Szocialista Liga. Néhány publikálatlan levél (426—441. 1.) с. közleményében a szerző a dokumentumok elé írt bevezetőjében megvilágítja Shaw egyéni fejlődését az 1880-as évek közepén. 1884-ben az angol Szociáldemokrata Föderációból H. Hyndman autoritativ vezetése miatt kiszakadt egy vezető szocialista értelmiségiekből álló csoport (W. Morris, Eleonore Marx, B. Bax és mások), akik megalakították a Szocialista Ligát, és lapot adtak ki. 1885 — 87 között a Liga eredményes felvilágosító munkát végzett a munkások körében. E propagandatevékenységbe folyt be a fiatal G. B. Shaw. Nagy energiával, teljesen ingyenesen sok időt fordított erre a munkára. Noha a Szocialista Liga programját sok kérdésben nem írta alá, a parlamentarizmus teljes visszautasítását, az anarchista gondolatokat nem vallotta, rokonszenves volt számára Morris személye és az a tanítása, hogy az embereket neveléssel kell még annak előtte megjavítani, mintsem a társadalom szerkezetében gyökeres átalakításokra vállalkoznának.. Baylen egyetért azokkal, akik szerint Shaw a fennálló társadalom éles bírálata nyomán jutott el egyfajta szocializmus igenléséig, de a marxizmushoz még közel sem jutott. A szocialista tételeket azért fogadta el, mert az adott időszakban nem volt semmilyen más gondolati rendszer, amely a kapitalista viszonyokat valóban elutasította volna. Később azonban azokhoz a gradualistákhoz állt, akik a szocialista mozgalom jobbszárnyán a reformista utat hirdették, s elutasították a forradalmi megoldásokat. Shaw nem azonosította magát teljesen a proletariátussal, mindig elhárította, hogy „elvtársnak" szólítsák, s mint fábiánus, ragaszkodott ahhoz, hogy egyénileg független nézeteket vallhasson. Reformizmusa végképpen 1887 után merevedett meg, mikor a novemberi zavargások után — szemben a Szocialista Liga alapvető meggyőződésével — úgy ítélte, hogy a forradalmi megoldások Angliában reménytelenek. A közlemény érdekes leveleket, dokumentumokat tartalmaz, amelyek Shaw e kétéves propaganda-tevókenysógót mutatják,be. A hétköznapi munkásságból kiemelkedik két mozzanat: Shaw előkészületei a szocializmus, a kollektivizmus védelmében tartandó felszólalására, másfelől pedig állásfoglalása a szudáni háború kérdésében. Shaw e levélben vállalná az angol beavatkozás elmarasztalását, de rendkívül felháborodik, amiért a Liga „elvtársnak" szólítja, s bejelenti, hogy ő csak megfelelően kidolgozott manifesztum alapján hajlandó e beszédet megtartani. A Liga azonban száraz doktrinérséggel a háborút egyszerűen a kapitalizmus következményének minősíti, ráadásul olyan nyelven, „amely nem érthető senki számára, aki nem otthonos a szocialista terminológiákban", ' így azután eltaszítják maguktól mindazokat, akik, bár a kapitalizmust elfogadják, a szudáni háború kérdésében mégis velük tarthatnának. — Julien Kuypers : Karl Marx belga baráti köre (1845 — 48). Jegyzetek belga levéltárakból (446—458. 1.) c. tanulmánya adalékokat közöl, — ez is a célja — Marx belga környezetéről, azokról az értelmiségiekről, munkásokról, akikkel Marx találkozott, a Demokrata Szövetségben (1847 — 48) együtt dolgozott. A szerző a szereplőkről legnagyobbrészt életrajzi ada-