Századok – 1963

Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 1399

FOLYÓntATSZEM I.K 1421 tokát közöl, de ahol lehetőség kínálkozik, írásaikat és gondolat rendszerüket is bemutatja. Részletesen foglalkozik Engels korabeli programtervezetével és azt vizsgálja, hogy az miben tért el a Szövetség más tagjainak munkáitól. (J) The Economic History Review Az 1963. évi áprilisi számban Carlo M. Cipolla tanulmánya (413 — 422. 1.) a középkori európai pénzek elértéktelenedésének kérdéseivel foglalkozik. Minthogy a középkorban fémpénzek voltak forgalomban, az elemzés, módszerét tekintve, elsősorban az érmék finomságában és súlyában bekövetkezett változások felderítésére irányulhat. Az ilyen természetű elemzést megkönynyíti az a körülmény, hogy bár nincsenek olyan pénzegységek, те1уекге vonatkozóan a középkor egész tartamára rendelkezésünkre állnának adatok, mégis a pénzforgalomra! vonatkozóan bőségesebb az információ, mint a középkor termelési, fogyasztási, beruházási viszonyaira. A szerzőt elsősorban az elértéktelenedés okai érdeklik, ennek vizsgálata áll tanulmányának középpontjában. Elemzésének történelmi kiindulópontja a Karolingok VIII. századi pénzreformja, mely megszüntette az arany monometallizmust és bevezette az ezüst denariust. A tanulmány vizsgálódását kiterjeszti Észak- és Közép-Olaszországra, Franciaországra, Angliára. Az angol ós az olasz, francia gazdasági fejlődés eltérő vonásainak feltárása alapján kimutatja a középkori angol pénzstabilitás és ugyanakkor a kontinentális pénzek gyors elértéktelenedésének okait. — A középkori pestisjárványok gazdasági kihatásainak (földárak, földbérleti díjak csökkenése, a gyengébb hozamú földek művelésének mellőzése stb.) feltárása az angol történetírás erős kutatási területe, minthogy az 1348. évi „fekete halál" és az 1465-ös londoni pestis közötti időszakban gyakran ütötte fel fejét ez a pusztító járvány a brit szigeteken. Eddig főképpen csak a „fekete halál" állott a kutatás középpontjában. J. M. W. Bean a pestisjárványok, a népesség és a késő középkori angol gazdasági fejlődés, ill. visszaesés összefüggéseit vizsgálva elemzését az öszszes fellelhető adatokra igyekszik kiterjeszteni (423 — 437. 1.). A tényanyag tekintetében elsősorban Charles Creigliton múlt század végi összefoglaló művére (History of Epidemics in Britain, 1891) támaszkodik, de maga is jelentős egykorú forrásanyagot von be a vizsgálatába. J. Saltmarsh elméletével („Pestis és gazdasági hanyatlás Angliában a késő középkorban". — Cambridge History Journal VII. 1941), (23 — 41. 1.) szembefordulva arra a végkövetkeztetésre jut, hogy a XV. század folyamán nem volt hanyatlás az angol népesség számában, sőt az egész középkort tekintve a periódus vége felé bizonyos növekedés mutatkozott. A szerző ugyanakkor tisztában van azzal, hogy a pestisadatok átfogó elemzésére épülő következtetése után sok probléma vár még megoldásra. Így nyilvánvalóan további kutató munkát és megfelelő magyarázatot igényel a jelzett periódusban a földjáradékok, a kézműipari bérek alakulása. — A fogalmi tisztázás feladatának elvégzését tűzi maga elé Betty Behrens „Nemesség, kiváltságok, adók az ancien régime végén Franciaországban" c. tanulmánya (451 — 475. 1.), utalva arra, hogy a harmadik rend sok tagja is adómentességet élvezett ebben a periódusban. Vagy a Lefèbvreféle meghatározást kell tehát félretolni, mely a kiváltságot azonosítja az adómentességgel, vagy a harmadik rend egyes tagjait is a privilegizáltak közé sorolni. Valójában a nemesség ekkor 23-féle privilégiumot élvezett, s ebből csak egy vonatkozott az adózásra. — Az amerikai polgárháborút megelőző évtizedek gazdasági ciklusainak interpretációs problémáját vetik fel J. B. T. Hughes és Nathan Rosenberg történészek (476 — 493. 1.). Tanulnlányuk megírására az késztette őket, hogy nem találják kielégítőnek a jebett kérdés eddigi gazdaságtörténeti tárgyalását. Az irodalom az okok feltárásában általánosságokra szorítkozik (1. túlhajtott spekuláció, 2. meggondolatlan pénzügyi terjeszkedés, 3. „a ciklusok importja"). Hiányzanak a részletes mennyiségi elemzések. A szerzők végkövetkeztetésükben maguk is csupán addig jutnak, hogy kiemelik egyes periódusokban bizonyos résztényezők jelentőségét (vasút-, út-, csatornaépítés). Előnyük viszont történészelőfutáraikkal szemben, hogy tisztában vannak interpretációjuk elégtelenségével, hogy világosan kijelentik: e területen teljesen friss kutatási és interpretációs módszerekre van szükség, hogy összhangot lehessen teremteni a rendelkezésre álló tények és az elmélet között. — D. D. M. Platt tanulmánya (494 — 512. 1.) azzal a szereppel foglalkozik, amelyet az 1825 — 1914 közötti időszakban a brit konzuli szolgálat a tengerentúli kereskedelem fejlesztésében betöltött. Ezzel a diplomáciának a történészek által erősen elhanyagolt „szegény rokonára", a konzuli szolgálat jelentékeny kereskedelem-politikai, kereskedelemtörténeti vonatkozásaira hívja fel a. figyelmet. — Amennyire kellemes és könnyű volt Anglia szerepe a nemzetközi