Századok – 1963

Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 1399

1419 FOLYÓIK ATSZEMLE A parlament a troyes-i szerződésre hivatkozott, amely leszögezte, hogy az igazságszolgáltatás szervezete a hagyományos formák között marad fenn. A párizsi parlament védte szuverenitását és ez a törekvése egybeesett a francia királyság szuverenitása, végső soron a francia nemzeti érdek védelmével, annak ellenére, hogy a parlament tagjainak többsége nem armagnac, hanem burgund-párti volt. — Pierre Ghaunu : Las Casas és a spanyol gyarmatosítás első strukturális válsága (59 — 102. 1.) c. tanulmánya főleg Manuel Giménez Fernández történeti munkásságán keresztül vizsgálja a spanyol gyarmatosítás 1515 —1523-ig terjedő korszakát, amelyet a nyugat-indiai szigetvilágban lascasasi periódusnak jelöl a szerző. A spanyol gyarmatosítás két irányzatát analizálja, egyrészt a konkvisztádoroknak a feudális anarchia szervezeti formáját kiépíteni szándékozó gyarmatosítási törekvéseit, amelyek a periódus első felében erőteljesebben hatottak, másrészt az udvari hivatalnoki centralizációs gyarmatosító tendenciákat, amelyek a periódus végén felülkerekedtek a Karibi-tenger térségében. — Jean Tarrade : A gyarmati közigazgatás Franciaországban az ancien régime végén. Reformtervek (103 — 122. 1.) c. tanulmánya az 1758 és 1789 közötti reformterveket és azok létrejöttének körülményeit tárgyalja. Ezeket az ancien régime kormányzatának központi gyarmatügyi szerve készítette el a gyarmati közigazgatás és igazságszolgáltatás megjavítása érdekében. A tervek kezdeményezői Choiseul és Berryer, a központi kormányzat főhivatalnokai, akiknek a megbízásából Emilien Petit Saint Domingo-i gyarmati tanácsnok 1759-re kidolgozta az első tervezetet. 1761-ben az államtanács létrehozta a gyarmatügyi hivatalt, két tanácsossal és a főgondnokkal az élen. Ez utóbbi Petit lett. A későbbi évek során több reformjavaslat készült el, de megvalósításukra nem került sor, mindaddig, míg 1789-ben meg nem alakult a gyarmatok nemzetgyűlési képviselete. Ez azonban már új szakaszt jelentett a francia gyarmatosítás történetében. — Annie Iiey-Goldzeiguer : Az algériai népszavazások a második császárság idején (123 —158. 1.) c. tanulmánya a második császárság korában megtartott három népszavazás algériai lefolyását ismerteti, majd elemzi azok történeti összefüggéseit és tanulságait. Az első népszavazást 1851 decemberében, a másodikat 1852 novemberében, a harmadikat 1870 májusában tartották. Jóllehet a szavazók köre kizárólag európaiakra korlátozódott, Algériában jelentős ellenzéki, köztársasági érzelmű rétegek jelenlétét bizonyítják a népszavazás adatai, különösen a harmadik esetben. A szerző ennek alapvető okát abban jelöli meg, hogy az 1848 júniusi felkelés részvevői közül sokat száműztek Algériába, ezek hozzátartozói Napóleon ellenzékét jelentették, hasonlóképpen azok a rétegek is, amelyeket még június előtt a munkanélküliség levezetésére telepítettek ide. Több ellenzéki sajtóorgánum vezette a harcot a militarista és hivatalnoki körök ellen, amelyeknek többsége III. Napóleon rendszerének kiszolgálójává vált. A népszavazás részletes adataiból mutatja ki a szerző az ellenzék helyi és időbeli elhelyezkedését. (M) Revue d'histoire de la deuxième guerre mondiale A folyóirat 1963. évi januári száma a második világháború alatti francia ellenállási mozgalom témáját dolgozza fel. Henri Michel : Ellenállók és ellenállás (3—10. 1.), továbbá Bibliográfia az ellenállási mozgalomról (111 — 120. 1.) c. tanulmányai egyrészt elvi, másrészt forráskritikai szempontból foglalkoznak az ellenállási mozgalom történeti szerepével. A szerző megállapítja, hogy a mozgalom jellegéből adódóan a történeti forrásanyag zöme a német megszállók és a kollaboráns, továbbá Vichy rendőrségi iratanyagából való, és a mozgalom történetének teljes érvényű feldolgozása még további kutatásokat igényel. Utal a francia ellenállás négy fő csoportjára (felosztása megegyezik Henri Michel : Les courants de pensée de la résistence. Paris. 1962 c. monográfiájában foglaltakkal) és osztályozza a mozgalom irodalmát és forrásanyagát. — Yves Pérotin : Egy ellenállási csoport keletkezése és irányzatai (11 — 20. 1.) c. cikke tulajdonképpen memoárszerű feldolgozása a Tréminis-tábor történetének, annak megalakulásától egészen a felszabadulásig. Ismerteti a partizánosztag törzsgárdájának szociális és politikai összetételét. Ebből kiderül, hogy a 44 tag többsége népi származású volt, köztük külföldiek, így a német hadseregből megszökött szlovének, horvátok és elzásziak. Az osztagot többször megtámadták a németek, többször újjáalakult, politikai hangulatát tekintve gaullista volt, főcélként az ellenség megsemmisítése lebegett a tagok szeme előtt. Az osztag életét és hangulatát a partizánok foglalkozásbeli különbözősége egyáltalán nçm befolyásolta. — M. Lombard tanulmánya (21—28. 1.) egy dél-burgundi ellenállási csoport (Bernard) pénzügyi viszonyait tárgyalja. Az osztag tagjai megállapított zsoldot kaptak, pa-