Századok – 1963

Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 1399

1414 FOLYÓIK ATSZEMLE is a tudományos kutatás előtt. Ismertetik az 1920-as évektől kezdve a léggömbök felbocsátásával végrehajtott kísérleteket, valamint a rakéták és hajtóanyagok fejlesztése terén végzett kutatásokat, amelyek már ebben a korszakban messze meghaladták a szorosabban vett katonai szükségleteket. 1924-ben társaság alakult a világűr kutatására. Ezek az 1930-as években is folytatott erőfeszítések vezettek azokra a nagyszerű eredményekre, amelyeknek éppen napjainkban tanúi lehetünk. — Sz. P. Peregulov : Az angliai dolgozók harca a nukleáris lefegyverzésért és a békéért (1957 — 1962), (63 — 78. 1.) címen bőséges tényanyaggal igazolja, hogy az 1950-es évek derekától kezdve Angliában nagymértékben gyarapodott a békéért harcoló emberek száma, különösen 1957 —1958 folyamán volt igen gyors a növekedés. Ma már a lakosság 20%-a kapcsolódott be ebbe a harcba. A mozgalom hibája azonban az, hogy még jelentős mértékben ösztönös jellegű, a különböző társadalmi szervezetek között nincs meg a kellő koordináció. Az 5. számban P. P. Bogdanov, M. M. Minaszjan és Je. A. Prokofjev : ,,A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborúja" negyedik kötetének fő problémái (3 — 18. 1.) címen megállapítják, hogy a nagy munka Újonnan megjelent IV. kötete, amely az 1944 telén ós nyarán lezajlott hadjáratokat öleli fel, a nép és a párt szerepót állítja az előtérbe, s ugyanakkor kimutatja a Sztálin által elkövetett hibákat. Bebizonyítja, hogy az egyes hadjáratokat már jóelőre pontosan megtervezték. A varsói felkeléssel kapcsolatban a kötet meggyőzően bizonyítja, hogy a felkelést a lengyel reakció robbantotta ki, anélkül, hogy a szovjet hadvezetést értesítette volna. A szovjet csapatok mégis minden lehetséges segítséget megadtak a felkelőknek. Foglalkozik a kötet a balkáni hadjáratokkal kapcsolatban az augusztusi román felkeléssel is, s ennek jellegét abban látja, hogy ez antifasiszta felkelés volt. A királynak és környezetének a szerepót a nyugati történetírás eltúlozza, valójában arról volt szó, hogy az udvar a monarchia fennmaradása érdekében kívánta az Antonescu-féle uralom felszámolását s a háborúból való kilépést. A román kommunisták ennek a célnak az elérése érdekében hajlandók voltak az udvari körökkel való együttműködésre, bár a felkelést ettől függetlenül már hónapokkal korábban előkészítették. A kötet tárgyalja a bolgár és a szlovák népi felkeléseknek juttatott segítséget is, s azután rátér a magyarországi harcok kérdésére. Leszögezi, hogy itt a harc sokkal tovább tartott, egyrészt azért, xnert a németek ezt a területet sokkal elkeseredettebben védelmezték. De másrészt Magyarország belpolitikai helyzete is megmagyarázza a háborúnak ezt az elhúzódását. Magyarországon a huszonötesztendős ellenforradalmi rendszer megnehezítette a népi ellenállás kibontakozását. A szociáldemokrata párt és a kisgazdapárt hosszú ideig nem akart együttműködni a kommunista párttal. Horthy bűnös abban, hogy október 15. után a németek elszigetelhették őt, s új kormányt állíthattak az ország élére. Az ellenforradalmi rendszer következménye volt, hogy sikerült a magyar hadsereget a németek mellett megtartani. A kötet azonban megemlíti a demokratikus erők szervezkedését, a debreceni nemzetgyűlés összehívását és az ideiglenes kormány megalakulását is. A továbbiakban a jugoszláv népek szabadságmozgalmának adott szovjet támogatást ismerteti, utolsó részében pedig a szovjet hátország erőfeszítéseit a győzelem érdekében. Ezeket a győzelmeket nem nagy erőfölénnyel sikerült elérni, hanem a hadvezetés megfontolt intézkedéseivel. A hátország ipari kapacitása biztosítani tudta a katonai győzelmeket. Ezért nem volt olyan döntő szerepe a lend-lease egyezmény keretében nyújtott nyugati segítségnek, amely ebben az évben nemcsak arányaiban fogyatkozott meg, mert a szovjet behozatal viszonylag csökkenő részét tette ki, hanem egyes területeken abszolút számokban is kevesebb lett. Befejezésként a tanulmány szerzői megállapítják, hogy ez a kötet távolról sem tisztázta még minden részletében a korszák kérdéseit, így többek között szükség van olyan monografikus feldolgozásokra, amelyek megmutatják a szovjet hadműveletek szerepét az egyes népek felszabadulásában. — Je. G. Gimpelszon : A „hadikommunizmus" politikájáról (1918 — 1920), (36-50. 1.) bevezetőben rámutat azokra a tévedésekre, amelyek a korábbi szovjet munkákban, többek között az 1938-ban kiadott párttörténetben is megvoltak, amely a hadikommunizmus rendszerének bevezetéséről úgy szól, mintha ez egy rendelettel történt volna s amely olyan intézkedéseket is ide sorolt (a nagyipar államosítását például), amelyeket már korábban végrehajtottak. Holott a rendszer fokozatos kiépítéséről volt szó. Maga Lenin csak feltételesen nevezte hadikommunizmusnak, mert voltak a kommunista társadalmi rendszerre emlékeztető vonásai, de ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az egész rendszert a háborús körülmények kényszerítették ki. Egyes szovjet történeti munkák úgy értékelték, mint- a kommunista társadalom felépítésére irányuk*