Századok – 1963

Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 1399

1408 FOLYÓIK ATSZEMLE adalékokat nyújt a munkás-folklor kutatása alapján Nagy Dezső : Egykori kőmüves-sztrájkdalok, rigmusok c. írása, amely az 1902-es hódmezővásárhelyi kőművessztrájk emlékeivel foglalkozik. 1963/1. Földrajzi Közlemények Gsinády Győző : Zichy Jenő oroszországi és kínai expedíciójának története új megvilágításban c. cikke az expedícióban résztvevő Rajnav József nyelvész naplója alapján készült. Az expedíció ősmagyar emlékeket és nyomokat kutatva, 189Ö — 98-ban a Kaukázus—Szibéria—Kína útvonalon végzett kutatásokat. Történettudományi szempontból jelentősek az expedíció tagjainak, elsősorban magának Zichy Jenőnek leírásai az orosz parasztság életéről. 1963/1. Irodalomtörténeti Közlemények A lap 1963/3. számában jelent meg, s az antitrinitárius mozgalmak mind magyar, mind egyetemes ideológia-történetéhez nyújt adalékot Kathona Gerő : Megjegyzések Neuser Ádám életrajzához és ideológiájához c. cikke. A cikk tájékoztat Neuser Ádámnak, a hazánkban letelepedett, világviszonylatban jelentős XVI. századi antitrinitárius teoretikusnak kalandos életéről és érdekes koncepciójáról, amely az egyistenhit alapján szintézist akart teremteni az antitrinitárius és mohamedán vallások között és ennek ügyében levelet intézett a szultánhoz. Lukácsy Sándor : Petőfi arca előtt (az életrajzi kutatás néhány kérdése) c. írása a folyóirat 1963/3. számában különös érdeklődésre tarthat számot, mivel az életrajzírás általános problémáit veti fel Petőfivel kapcsolatban, mégpedig inkább történész, mint filológus nézőpontból. A tanulmány elsősorban Petőfi politikai-társadalmi nézetei forrásainak vizsgálatát szorgalmazza — különösen a Petőfire ható olvasmányok kinyomozását. Felhívja a figyelmet a költő társadalmi-társasági környezete vizsgálatának elhanyagolására; sürgeti a Petőfi körül élő kisebb alakok életének monografikus feldolgozását. Az abszolutizmus korának eszmetörténetét vizsgálja Kosáry Domokos : Kemény és Széchenyi 1849 után c. tanulmánya a folyóirat 1963/2. számában. A tanulmány megvizsgálja Eötvös József ós Kemény Zsigmond röpiratait, amelyek első ideológiai tükröződései a reform-nemesség elfordulásának a levertforradalomtól. Aszerző véleménye szerint a magyar középnemességre nézeteinek megváltozásában hatott a parasztság forradalmától való félelem ós a nemzetiségek fölötti hegemónia féltése mellett a Habsburg-birodalomnak azl850-es években bekövetkezett külpolitikai megerősödése is. Kosáry Domokos elsősorban ezt a kevéssé számba vett tényezőt állítja vizsgálódása középpontjába. Bemutatja, hogy Kemény az 1850-es években nagyszabású koncepciót dolgozott ki, amelynek értelmében Ausztria külpolitikájának Németország felől a Balkán felé kell fordulnia. Ez Kemény feltevése szerint a Habsburgbirodalom súlypontjának Magyarországra helyeződésót fogja eredményezni. Hazánk ily módon a keleti kérdésbe bonyolódott nagyhatalmi csoportok között a közvetítő hatalom szerepét játszhatja. Ezt az elméletet Kemény Széchenyi hasonló reformkori nézeteiből vette át ; Széchenyi azonban elsősorban a fejlesztendő magyar iparnak keresett volna piacot a Balkánon, s ennek kedvéért a balkáni kis államokkal feltétlenül baráti viszonyt tartott szükségesnek. Kemény viszont a magyarországi nemzetiségek feletti uralom megtartását s ennek érdekében a nemzetiségek mozgalmait befolyásoló balkáni országoknak Ausztria segítségével való leigázását óhajtotta. — A munkásmozgalom történetének irodalmi vonatkozásaival foglalkozik Vértes György: József Attila és az illegális Kommunista Párt (Adalékok József Attila életrajzához) c. írása. A cikk a szerző személyes emlékei és a vonatkozó irodalom beható tanulmányozása alapján tárgyalja József Attilának a pártból való kizárása kérdését. Horváth Márton, Révai József és különösen Sándor Pál véleményeivel vitatkozva kifejti, hogy József Attilát, aki az 1930 szeptemberi tüntetés után lett a KMP tagja, sem 1931-32-ben — mint azt Horváth Márton állítja —, sem pedig 1934-ben — Sándor Pál véleménye — nem zárták ki a KMP-ből. Áttekinti József Attila összeütközéseit a párttal és annak a véleményének ad kifejezést, hogy mind a moszkvai magyar írók platformja, amely a Sarló ós Kalapács 1931 júniusi számában került nyilvánosságra, mind pedig Pákozdy Ferencnek a Társadalmi Szemlében megjelent József Attila elleni cikke magánvéleményt képviselt, nem pedig az akkori pártvezetés álláspontját. Vértes cikkének jelentősége talán még nagyobb párttörténeti, tnint irodalomtörténeti szempontból, mivel igen érdekes részleteket közöl az illegális kommunista párt értelmiségi propaganda-tevékenységéről, — elsősorban az 1930 —31-ben működött Madzsar József vezette szemináriumról és a Gondolat folyóiratról. Ugyancsak a magyar munkásmozgalom-történet irodalomtörténeti vonatkozásaival foglalkozik Korács József : Adatok az amerikai magyar szocialista