Századok – 1963

Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 1399

FOLYÓIRATSZEMLE MAGYAR FOLYÓIRATOK TÖRTÉNETTUDOMÁNYI FOLYÓIRATOK Agrártörténeti Szemle" A folyóirat idei számai főleg a parasztság történetének és a mezőgazdasági termelőerők fejlődésének feudális-kori problémáival foglalkozó cikkeket tartalmaznak. Előbbi tárgykörben elsősorban Szabó István : A pródium e. írásáról kell megemlékeznünk (19(53/1 — 2., 3.). A pródium — oklevél terminus; mint a cikk kifejti, a XI — XIII. századi Magyarországon megegyezett a „villa'' terminusnak a késő római korban használt értelmével. Magyarországon a prédium ekkor az allodiumot jelentette. A szerző a pródium fogalomkörébe tartozó attribútumokat elemzi, érdekesen vizsgálva a koraközépkori magyar parasztság rabszolga-státusú részét, amely az allodiumok népét alkotta. Megállapítja, hogy ennek a — feltételezettnél nagyobb súlyú — rétegnek zöme ténylegesen rabszolga volt, személyi szabadság és saját rendelkezésű termelőeszközök nélkül. A prédiumokon a curia körül telepek alakultak. A XIV — XV. században a pródium-rendszer felbomlik. A telepek vagy faluközössógi felépítésű falvakká alakulnak, vagy — s ez volt a gyakoribb — felbomlanak, lakóik elköltöznek, a föld puszta marad. Ezért a XIV — XV. században a prédium elnevezés jelentése megváltozik, s ettől kezdve pusztát jelent. Ugyancsak a parasztság társadalomtörténeti problémáit tárgyalja a lap 1963/1 — 2. számában Kosáry Domokos : A paraszti „família" kérdéséhez a XVIII. század elején c. cikke, amely az 1696-os és 1825-ös összeírások alapján megállapítja, hogy a parasztcsaládokhoz ekkor a zsellérek is hozzátartoztak. Ebből a tárgykörből való Hársfalvi Péter : Adatok a Szabolcs megyei mezőgazdasági cselédnépesség létszámáról a XVIII. században, dikás összeírások alapján című írása a folyóirat 1963/3. számában. A parasztság kapitalizmus-kori társadalomtörténeti kérdéseivel foglalkozik Anfimov, A. F. : A földművelő gazdaság ökonómiai típusainak meghatározásához (a XIX —XX. század fordulóján) o. tanulmánya (1963/3.), amely a XIX — XX. századforduló orosz parasztgazdaságainak kapitalista fejlettségi szintjük alapján való osztályozására dolgoz ki egy tipológiavázlatot. Ugyancsak egyetemes agrártörténeti problémát dolgoz fel Dolmányos István a kelet-európai földreformok néhány problémája (1917 —1939) című tanulmánysorozata, mely összehasonlító módszerrel vizsgálja az első vüágháború után a keleteurópai országokban végrehajtott földreform sajátosságait. A folyóirat 1 — 2. számában a cikksorozat Lengyelországról szóló része megállapítja, hogy az 1920-as lengyel földreform-törvény a lengyel parasztság forradalmi mozgalmainak hatására az uralkodó osztály részéről tett engedményként jött létre. A földreformtörvény nem irányozta elő a földreform egyszeri végrehaj tását, hanem évenkénti parcellázási akciókat rendelt el, melyek végighúzódtak a húszas éveken, a lengyel nagybirtokot lényegesen nem gyengítették, s végső eredményükben a földreform elszabotálását eredményezték. A szerző elemzi a földreformpolitikát elsősorban képviselő, a lengyel parasztság zömét tömörítő parasztpártok politikáját és a lengyel munkásmozgalom földreformmal kapcsolatos nézeteinek fejlődését. A cikksorozat negyedik, Csehszlovákiáról szóló része a folyóirat 3. számában az ugyancsak 1920-ban hozott csehszlovákiai földreform-törvény kialakulásáról ós végrehajtásáról szólva, a lengyel földreformhoz hasonló vonásokat állapít meg. Ilyen vonás elsősorban a parasztpártok döntő szerepe a földreform létrehozásában, lényegesen eltérő vonás azonban a lengyelországi helyzettől, hogy az iparilag jóval fejlettebb Csehszlovákiában a földreformnak nem volt az egész társadalomra kiható döntő jelentősége, mint Lengyelországban. A mezőgazdaság termelő erőinek történetét érintik a következő cikkek: Bogdán István —Papp Zsigmond—Szabó Miklós : Kótszázéves gabonaszemek az Országos