Századok – 1963
Tanulmányok - Kumorovitz L. Bernát: A középkori magyar „magánjogi” írásbeliség első korszaka (XI–XII. század) 1
A KÖZÉPKORI MAGYAR. ..MAGÁNJOGI" ÍRÁSBELISÉG 13 egyedül csak a király nevében vannak kiállítva8 9 . A Caba oklevelével tehát a magánszerkesztésű királypecsétes oklevélfajta megszűnik, s a Fulcerius prépost, Vido, Benedek ispán, Simon kanonok és Froa asszony rendelkezéséről szóló oklevelekkel a királyi pecsétet használó jogi magánírásbeliség az udvari oklevéladásba torkollik. Velük, úgy látszik, Becen notariusnak a kezdeményezésére, a sor harmadik csoportjaként, az eddigi kísérletezést és ingadozást lezárva, megszületik az egységes szerkezetű királyi oklevél. A végrendeletük vagy adományuk stb. írásbafoglalásáért a királyi kancelláriához forduló felek az őket kiszolgáló királyi notariusnak ezóta nem szerkesztőtársai többé, hanem ügyüknek csak előadói90 . Úgy látszik, Froa asszony oklevelének a királyi írásbeliségre vonatkozó arengája a komoly reform szándékából íródott9 1 , s az eddig ingadozó gyakorlat a kancelláriával együtt III. Béla alatt tényleg megszilárdult. Mivel a királyi kancellária a magánjogügyletek egy fontos részének a saját írásbeliségébe való bevonásával új munkát vállalt, királyi megerősítésük „ezentúl úgy történik, hogy a megerősítő oklevél a király nevében van fogalmazva; ő beszéli el a jogi cselekmény megtörténtét, s a királyi megerősítésnek ez a módja ettől kezdve véglegessé is válik"92 . Ez az újítás azért logikus, mert a királyi licentiával történt magánadományozásoknál és végrendelkezésedéi az adományozó akarata az örökösödési jog szempontjából nem egészen szabad, s a királyi kegy éppen a felmerült jogi akadályt szünteti meg. Nélküle az ilyen rendelkezés sebezhető volna. A felmentés (licentia, consensus) igazolásának a korábbinál kétségtelenül kifejezőbb írásformája a királyi oklevél. 5. A mások jogi cselekményéről, de királyi pecséttel ellátott oklevelek, mint már említettük, legkönnyebben azon az alapon választhatók el a királyi oklevelektől, hogy bennük, a jelzett kivételektől eltekintve, általában az intézkedő fél, az oklevél (egyik?) szerzője beszél. Eltérő esetekben már nehezebb a dolog, de szerencsére, mint ugyancsak láttuk, az ilyen esetek száma csekély. Változékony természetüknek megfelelően, merev általánosításoktól tartózkodva, egyéni módon kell bánnunk ezekkel az írásainkkal, mert még mindig meglepetéseket rejtegethetnek. Nem lehetetlen, hogy ilyennel van dolgunk Márton ispán nejének, Magdolna asszonynak, az általuk alapított csatári monostornak és saját gyermekeinek tett adományáról szóló, 1141 és 1146 közötti időben kelt oklevelében9 3 . Eddig mi is a királyipecsétes magán oklevelek csoportjába soroltuk. Azonban több körülmény más eredményre utal. 1. Az oklevél Magdolna asszony nevében szól. 2. A királyi licentiáról és consensusról nincs benne szó, ami nem fogható véletlen elnézésre, hanem valószínűleg 89 Szentpétery : Oklevéltan 61. 1. 90 Szentpétery : Oklevéltan 60. 1. 91 A híres arenga: „Quoniam ex defectu nature humane in memóriám rerum preteritarum per temporum suecessus de facili surrepit oblivio, dignum est scripto supportari et confirmari quod inter légitimas contractum est personas. Quatinus scripti confirmatione et virorum idoneorum testificatione inviolabiliter constet inconcussum, quod ego B(ela) illustrissimus rex Hungarie considerans et in futurum mee regie maiestati precavens, ne aliqua causa in mei presentia ventillata et definita in irritum redigatur, necessarium duxi, ut nogotium quodlibet in audientia celsitudinis mee djscussum scripti testimonio confirmetur." Fejérpataky László : III. Béla király oklevelei. Bpest. 1900. 29. 1. és Die Urkunden König Bélas III. von Ungarn (1172—1196). MIÖG. Ergb. VI. ( 1901) 222. 1. 92 Szentpétery : Oklevéltan 61. 1. 93 Szentpétery : Regesta 75. sz. — Fejérpataky : Gudkeled-biblia 18—20. 1.
