Századok – 1963

Közlemények - Borsányi Károly: Az afrikai egységtörekvések a párizsi pánafrikai kongresszustól a casablancai afrikai csúcsértekezletig (1919–1961) 129

AZ AFRIKAI EGYSÉGTÖR KKVÉSEK 135 3. A gyarmati megosztottság korlátainak áttörése mozgalmi egység Afrika felszabadítására (1955—1960) A bandungi értekezlet : fordulat az afrikai egységtörekvésekben. 1955. április 18-tól 24-ig az indonéziai Bandungban huszonhárom ázsiai és hat afrikai ország részvételével végbement az első afroázsiai értekezlet.5

6

Az értekezlet világtörténeti jelentősége abban van, hogy volt gyarmati és félgyarmati népek összefogtak, kezükbe yették saját sorsuk irányítását, s összefogásukkal a szocialista és imperialista tábor mellett létrejött az ázsiai és afrikai országoknak az a semleges békeövezete,57

amely azóta a nemzetközi életben a haladás egyik döntő tényezője lett. Az értekezletet Burma, Ceylon, India, Indonézia és Pakisztán hívta össze azzal a célkitűzéssel, hogy megvizsgálják az ázsiai és afrikai országok közös érdekeit, és megvitassák azokat az utakat és módokat, amelyek révén teljesebbé válhat gazdasági, művelődési és politikai együttműködésük. A résztvevő afrikai országok a következők voltak: Aranypart, Egyiptom, Etiópia, Libéria, Líbia és Szudán.5

8

Küldöttségeik azzal a szilárd meggyőződéssel térhettek haza, hogy az afrikai népek ezentúl a bandungi nyilatkozatot elfogadó országok együttes és teljes támogatására számíthatnak. A nyilatkozat a következő tíz alapelvet tartalmazza: 1. Az alapvető emberi jogok, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezetének Alapokmányába foglalt célok és elvek tiszteletben tartása. 2. Minden ország szuverenitásának és területi épségének tiszteletben tartása. 3. Minden faj, minden nagy és kis nemzet egyenlőségének elismerése. 4. Tartózkodás az intervenciótól vagy más országok belügyeibe való beavatkozástól. 5. Minden nemzet ama jogának tiszteletben tartása, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmányának megfelelően gondoskodhassék az egyéni vagy a kollektív védelemről. 6.a) A kollektív védelmi egyezményeket egyik nagyhatalom se használja fel egyéni érdekei céljára, b) egyik ország se gyakoroljon nyomást más országokra. 7. Tartózkodni kell bármely ország területi épsége vagy politikai függetlensége ellen irányuló agresszív cselekedettől vagy fenyegetéstől avagy erőszak alkalmazásától. 8. Rendezzenek minden vitás nemzetközi kérdést békés eszközökkel; tárgyalással, megegyezéssel, döntőbírói ítélet vagy jogi szabályozás útján, vagy a felek megállapodása szerint az Egyesült Nemzetek Szervezetének Alapokmányával összhangban álló más békés eszközökkel. 9. A közös érdekek és kölcsönös együttműködés előmozdítása. 10. Az igazságosság és a nemzetközi kötelezettségek tiszteletben tartása.5

9 A bandungi értekezlet fordulatot jelent az afrikai egységtörekvésekben, melyek kiemelkednek a gyarmati megosztottság korlátaiból, áttörüí azokat, s mozgalmi egységgé válnak Afrika felszabadítására. A bandungi elvek lesznek a híd a két világrész közös harcának összekapcsolására. A néger írók és művészek első nemzetközi kongresszusa példát mutat. Bandung után az első jelentős esemény az afrikai egység felé vezető úton a néger írók és művészek 1956. szeptember 19. és 22. között Párizsban megtartott első kongresszusa. A kongresszus hatvan résztvevője, akik között a néger szellemi élet legkiválóbb képviselőit találjuk, élükön Price-Mars-szal, nagyon fontos ós jelentős feladatot teljesített: helyreállította a néger kultúra tekintélyét.60

A gyarmati elnyomás ugyanis nemcsak gazdaságilag és politikailag törte igába a négereket, hanem elidegenítette őket hagyományaiktól, ősi műveltségüktől is. Azok, akik európai vagy amerikai egyetemeken tanultak, többnyire elszakadtak a népi műveltségtől, sőt lenézték azt, a népet egyenesen műveletlennek tartották.61 A kongresszus megállapította, hogy műveltség nélküli nép nincs, hogy minden műveltségnek népi gyökere van, de legfőbb megállapítása az volt, hogy a műveltség nem fejlődhet előzetes politikai felszabadulás nélkül.6

2

Azzal, hogy a kongresszus kimutatta a néger műveltség egységét, s annak ápolására megalakította az Afrikai Művelődési " The ,Asian-African Conference: final communique (United Asia. 1955. jún.), 178.1. 57 Chou En-Lai : On the Asian—African Conference at Bandung (United Asia. 1955. dec.), 308—315. 1. — Nehru on the Asian—African resurgence (United Asia. 1955. márc.), 118—119. 1. — Roeslan Abditlgani : Ideological background of the Asian—African Conference (United Asia. 1955. márc.), 45.1. 68 The Asian—African Conference: final communique 178. 1. •• Uo. 182. 1. Ph. Decraene : i. m. 28—29. I. — Présence Africaine (1956. dec.—1957. jan.): Après le Congrès, 3—4. 1. " Walter Sulzbach : Imperialismus und Nationalbewusstsein. Frankfurt a. M. 1959. 68—70, 113—117, 128— 131, 190—194. 1. " Présence Africaine (1956. dec.—1957. jan.): Après le Congrès, 4. 1.