Századok – 1963
Közlemények - Borsányi Károly: Az afrikai egységtörekvések a párizsi pánafrikai kongresszustól a casablancai afrikai csúcsértekezletig (1919–1961) 129
136 BORSÁNYI К ÁROLY Társaságot,6 3 első ízben törte át a gyarmati megosztottság korlátait, és példát mutatott a politikai egységmozgalomnak. A kairói afroázsiai szolidaritási értekezlet előbbre viszi Afrika ügyét. A bandungi szellem a szuezi válság idején állta ki a tűzpróbát. A Szovjetunió ós a szocialista országok fellépése mellett döntő tényező volt az angol—francia—izraeli agresszió visszaverésében 1956 őszén a bandungi országok magatartása.6 4 Ez új helyzetet jelentett a világpolitikában mind nemzetközi, mind afrikai vonatkozásban. Afrika az érdeklődés terébe került. Az imperializmus ellen elszántan harcoló, a gyarmati rendszer megszüntetéséért "hősiesen küzdő Afrika megbecsülése jutott kifejezésre abban, hogy 1957. december 26-tól 1958. január l-ig 45 ázsiai és afrikai ország több mint ötszáz képviselője szolidaritási értekezletre ült össze Kairóban. Az értekezlet feltétel nélkül elítéli a gyarmati rendszert, de figyelmeztet arra, hogy felbomlása még nem jelenti a halálát. Ázsia és Afrika valamennyi népének, a már felszabadultaknak ós a felszabadulás útját járóknak egyaránt kötelessége a további harc a gyarmati rendszer teljes megszüntetéséért. A konferencia teljestámogatásáról biztosította a szabadságukért harcoló népeket, közöttük Kamerun, Kenya, Uganda, Togo, Madagaszkár, Szomália és különösen Algéria népét. Külön határozatban ítélte el a francia gyarmatosítók algériai háborúját, és felhívta a világ népeit az algériai nép igazságos harcának támogatására.65 A kairói konferencia Afrika ügyét jelentősen előbbre vitte. Itt már nagyobb tér jutott Afrikának, mint a bandungi értekezleten. Megalakult a szolidaritási tanács állandó titkársága Kairó székhellyel, s oz biztosította az afrikai ügyekkel való állandó és beható foglalkozást66 . Afrika politikai fejlődése meggyorsult. Új korszak kezdete Afrika történetében : a független afrikai államok első értekezlete. 1957. március 6-án Aranypart elnyerte függetlenségét, s felvette az ősi Ghana nevet.67 Ez lett a világ harmadik néger állama Haiti és Libéria után, Afrikában a második s a Brit Nemzetközösségben az első. Kwame Nkrumah már akkor tervbe vette munkatársaival két külön pánafrikai konferencia összehívását: a független afrikai államok értekezletét, illetve az afrikai politikai pártokét. Az államok értekezletének tervét a függetlenségi ünnepen be is jelentette.68 Ezt az értekezletet 1958 áprilisában tartották meg Ghana fővárosában, Accrában a következő nyolc afrikai állam részvételével: Egyesült Arab Köztársaság, Etiópia, Ghana, Libéria, Líbia, Marokkó, Szudán és Tunézia.69 Az értekezlet április 15-től 22-ig tartott, s a megnyitás napját Afrika függetlenségi napjává nyilvánította.70 Megállapították, hogy a konferenciával új korszak nyílt Afrika történetében. Vége szakadt a berlini Kongó-értekezlet korszakának, amely Afrikáról Afrika nélkül dönthetett.7 1 Eddig a Szahara is választóvonalként húzódott Afrika lakosai között, arabok és négerek között, ezentúl híd, amely összeköti őket.7 2 Az „Afrikai Személyiség" egységük jelképe.7 3 A tanácskozások eredményeit egy nyilatkozatba és több határozatba foglalták. A nyilatkozat és a határozatok közé iktatták a Bandungi Elveket. A Nyilatkozat azzal az ünnepélyes kijelentéssel kezdődik, hogy az Accrában első értekezletükre összegyűlt afrikai államok tudatában vannak felelősségüknek az emberiség és különösen Afrika népei iránt. Afrikai Személyiségüket a béke mellett kívánják érvényre juttatni, ezért kifejezik ragaszkodásukat az Egyesült Nemzetek Alapokmányához, az emberi jogok egyetemes nyilatkozatához és a bandungi ázsiai—afrikai értekezlet elveihez. Azután így folytatják: „Kijelentjük és kinyilvánítjuk továbbá egységünket magunk között és együttérzésünket Afrika függő helyzetben levő népei iránt, valamint minden nemzet iránt érzett barátságunkat. Elhatároztuk, hogy nemzetközi ügyekben megőrizzük szándékainknak ós cselekvésünknek azt az egységét, amelyet ezen a történelmi jelentőségű értekezleten kikovácsoltunk, ós megvédjük nehezen szerzett függetlenségünket, állami felségjogainkat és területi sértetlenségünket, s úgy vigyázunk alapvető " üo. " M. V. Kamath : India and the United Nations (United Asia. 1957. szept.), 226.1. — Emik Tersen et Nguyen Nghe : La fin d'une guerre (Démocratie Nouvelle. 1960. júl.), 9—10.1. "Résolutions de la Conférence des peuples d'Asie et d'Afrique (Supplément à Démocratie Nouvelle no. 2. — 1958), 1—6. 1. "Uo. 6.1. " Ghana. Ten Great Years (1951—1960). Accra. I960. 5—10. 1. 11 Colin Legum : Bandung, Cairo and Accra. A Report on the First Conference of Independent African States. London. 1958. 10. 1. "Do. 11.1. "Do 30.1. "Do. 13—14. 1. " Do. 23.1. '» Do. 28.1. V«.: Colin Ltgum: i. m. 12—13. 1.
