Századok – 1963
Közlemények - Borsányi Károly: Az afrikai egységtörekvések a párizsi pánafrikai kongresszustól a casablancai afrikai csúcsértekezletig (1919–1961) 129
134 B0RSÁNY1KÁROLY bekövetkezik a szakadás a vezetés reakciós ós haladó elemei között, s a szervezet jelentősége átmenetileg csökken.45 A pánafrikai törekvés brit területen, Aranyparton tartós eredménnyel jár. Ez több tényező összeműködésének a következménye. A tömegek politikai megszervezését elősegítette gazdasági helyzetük romlása, amely a háború utáni inflációs időszak velejárója volt." Kwame Nkrumahval az élükön a pánafrikanisták szívós és következetes harcot vívtak előbb az önkormányzatért, majd a dominiumi függetlenségért. Az angol kormányt pedig nemzetközi helyzetének alakulása átmeneti merevség után megegyezésre késztette. A legdöntőbb tényező azonban egy új, fegyelmezett tömegpárt megalkotása volt.4 7 Kwame Nkrumah kezdeményezésére a manchesteri ötödik pánafrikai kongresszuson résztvevő nyugat-afrikai küldöttek megalakítják a Nyugat-Afrikai Nemzeti Titkárságot.4 8 A Titkárság 1946 őszén Londonban konferenciát tart. A londoni értekezlet megállapodik abban, hogy egy nyugat-afrikai államszövetség az Afrikai Egyesült Államok előfeltétele. A Pánafrikai Szövetség szoros kapcsolatot tart Nigéria és Kamerun Nemzeti Tanácsával és az 1947-ben megalakult Egyesült Aranyparti Konventtal. 49 Eimek az utóbbi politikai szervezetnek a titkáraként szervez Nkrumah indiai módszerrel tömegsztrájkokat és tüntetéseket. 1949-ben új pártot szervez, a radikális Konventi Néppártot. A „pozitív akció" — nem erőszakos tömegmegmozdulások: beszéd helyett cselekedetek — sikerrel jár. Anglia kénytelen alkotmányt adni Aranypartnak. A Konventi Néppárt jelmondata: „Azonnali önkormányzatot" 1951-ben választási győzelemhez juttatja a pártot, s Nkrumah a börtönből kerül a miniszterelnöki székbe.50 A Konventi Néppárt győzelme a pánafrikai mozgalom első győzelme volt Afrikában.5 1 A győzelmet a párt a távolabbi cél eszközének tekintette. Erről tanúskodik a párt alkotmánya, amely a nemzeti célok mellett kettős nemzetközi célkitűzést tartalmaz. Ezek: együttműködés minden nemzeti, demokratikus és szocialista mozgalommal Afrikában vagy más világrészben azért, hogy eltöröljék az imperializmust, a kolonializmust, a faji megkülönböztetést, a törzsi rendszert, a nemzeti és faji elnyomás minden változatát, a gazdasági egyenlőtlenséget a népek és fajok között; támogatják a Nyugat-Afrikai Államszövetség tervét és a pánafrikai mozgalmat azáltal, hogy előmozdítják az afrikai népek között a politikai tevékenység egységét.6 'Aranypart kormányzó pártja nemzetközi célkitűzéseinek megvalósítására az első lépés 1953-ban történt. Nkrumah kezdeményezésére ennek az évnek a decemberében ült össze az aranyparti Kumasiban a hatodik pánafrikai kongresszus. Ez megalakítja a Nyugat-Afrikai Nemzeti Kongresszust állandó titkársággal Accrában, Aranypart fővárosában. Ennek a szervezetnek, amely végső alakját 1954-ben nyerte el, az volt a feladata, hogy készítse elő a nyugat-afrikai uniót, időszaki értekezleteken népszerűsítse ennek tervét az érdekelt brit és francia gyarmatokon.5 3 Ámbár az afrikai felszabadulási mozgalom elvi kapcsolata az ázsiai nemzeti felszabadulási mozgalmakkal világosan kifejezésre jut mind az ötödik pánafrikai kongresszus kiáltványában, mind a Konventi Néppárt alkotmányában, s noha elfogadták és gyakorolták az indiai módszereket, a gyakorlati összeköttetést mégsem Fekete-Afrika népei teremtették meg Ázsiával, hanem Egyiptom. Egyiptom számára az önálló nemzeti és nemzetközi tevékenység feltételeit az 1952. július 23-i katonai felkelés hozta létre.54 Az új Egyiptom összekötő láncszemnek tekinti magát Afrika és Ázsia között. Ilárom egymásba futó kör közös központjának látja önmagát. Afrikához tartozik földrajzilag és történetileg, rokonsága révén része az arab világnak, a vallás és a műveltség szálai viszont az iszlám népei közé sorolják. A nyelv, a vallás és a gyarmati elnyomás egyaránt Afroázsia érdekközösségének felismerésére indítja Egyiptomot. Egyiptom felelősséget érez Afrikáért, vállalja a sorsközösséget, s kész megtenni mindent, hogy elősegítse a felszabadulásért küzdő Afrika egységét.55 15 Thomas Hodgkin : Nationalism in Colonial Africa. London. 1956.145—147,151,164,166.1. — Ph. Deeraene : i. m. 43—44. 1. " K. A. Busia : i. m. 6.1. — Marjorie Nicholson : West African Ferment. London. 1950. 30.1. — Th. Hodgkin : Freedom for the Gold Coast? London, 1951. 5. 1. " Th. Hodgkin : Freedom for the Gold Coast? — George Padmore : The Gold Coast Revolution. London. 1953. — Ghana. The Autobiography of Kwame Nkrumah. "Ghana. The Autobiography. . . 55. 1. " Ph. Deeraene : i. m. 25—26. 1. 50 Ghana. The Autobiography. ..: 61—139. 1. 51 G. Padmore : I'an-Africanism and Ghana (United Asia. 1957. febiu), 51—52.1. 5! Ghana. The Autobiography. . .: 291—292. 1. 63 Ph. Deeraene : i. in. 26—27. 1. 64 Gamal Abdul Nasser : Egypt's Liberation. The Philosophy of the Revolution. Washington. 1955. 18. 1. 55 Uo. 85—114.1.
