Századok – 1963
Közlemények - Borsányi Károly: Az afrikai egységtörekvések a párizsi pánafrikai kongresszustól a casablancai afrikai csúcsértekezletig (1919–1961) 129
AZ AFRIKAI EGYSÉGTÖREKVÉSEK 131 a francia és a portugál gyarmatok egyes mozgalmi vezetőivel is. A napirenden egyaránt szerepeltek politikai, gazdasági és művelődési kérdések. Elítélték Afrika gyarmati megosztottságát, követelték a szakszervezeti és szövetkezeti jog elismerését, megbélyegezték a gazdasági kizsákmányolást, amely akadálya Afrika ipari fejlődésének. Meghirdették a harcot az éhség és a tudatlanság ellen. Határozatilag követeltek függetlenséget Algériának, Tunéziának és Marokkónak. A kongresszus egyhangú lelkesedéssel fogadta el a nyugat-afrikai küldöttség nyilatkozatát arról, hogy Nyugat-Afrika helyzetét csak a teljes függetlenség fordíthatja jobbra. A záró határozat kijelenti Afrika népeinek elszántságát a szabadság és az emberhez méltó élet kivívására. A gyarmattartó hatalmakhoz intézett nyilatkozat felhívást tartalmaz az Atlanti Okmányban hangoztatott elvek megvalósítására.1 4 Elvi jelentőségű az ötödik pánafrikai kongresszus megfogalmazta „Felhívás a világ gyarmati népeihez". Ez a felhívás tanúskodik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom világot átalakító eszméinek behatolásáról a gyarmati népek tudatába. Megmutatja ez a felhívás azt is, hogy a kongresszus résztvevői tudatában voltak annak, hogy az afrikai kérdés a világ gyarmati népei közös ügyének része. A felhívás alapgondolata: minden népnek joga van saját sorsa irányítására. Minden gyarmatnak meg keh szabadulnia mindenfajta imperialista elnyomástól, akár politikai, akár gazdasági az. Minden gyarmati népnek el kell nyernie a jogot ahhoz, hogy saját maga válassza meg kormányát, s hogy kormányának tevékenységét egyetlen idegen hatalom se korlátozhassa. Az ötödik pánafrikai kongresszus ezért felhívja a gyarmati népeket arra, hogy minden rendelkezésükre álló eszközzel harcoljanak ennek a célnak az eléréséért. Az imperialista hatalmak természete a kizsákmányolás. Hiába tesznek politikai engedményeket, a kizsákmányolást csak folytatják. Ezért valamennyi gyarmati és elnyomott nép harcának első lépése: küzdelem a politikai hatalomért a teljes társadalmi, gazdasági és politikai felszabadulás végett. A kongresszus szervezkedésre szólítja fel a gyarmatok minden munkását és parasztját. A gyarmati munkásoknak kell az imperializmus elleni ütközet első csatasorában állniok. Az értelmiségieknek is végre felelősségük tudatára kell ébredniök. Haladéktalanul meg kell indítani a harcot a szakszervezetekért és a fogyasztási szövetkezetekért, a sajtó- és gyülekezési szabadságért és a sztrájkjogért. Annak a szabadsága, hogy olyan irodalmi termékeket nyomtathassanak ki és olvashassanak, amelyek a tömegek neveléséhez szükségesek, az egyedüli eszköz, amelynek révén az összes szabadságjogok elnyerhetők és biztosíthatók. A felhívás megállapítja, hogy manapság a sikeres politikai tevékenységnek csak egyetlen útja van: a tömegek megszervezése. Ezzel a jelmondattal fejeződik be: „Világ gyarmati népei, egyesüljetek !"15 A kongresszus megvitatta a kitűzött célok eléréséért vívandó harc módszereit, s abban állapodott meg, hogy az elnyomott fegyvertelen népek csak egy módon kényszeríthetik rá akaratukat az idegen elnyomókra: a Gandhi kidolgozta indiai nem erőszakos módszerekkel. Ezek a módszerek: a sztrájk és a bojkott az ötödik pánafrikai kongresszus megállapítása szerint legyőzhetetlenek.16 A második világháborút követő években megkezdődhetett az afrikai egységmozgalom Afrikán kívül megállapított célkitűzéseinek végrehajtása Afrikában. II. AZ EGYSÉGTÖREKVÉSEK KIBONTAKOZÁSA AFRIKÁBAN (1945—1961) 1. A második világháború: fordulat Afrika történetében Egyetlen világrész sem szenvedett az európaiaktól annyit, mint Afrika. Afrika népeinek története azóta, hogy az európaiakkal kapcsolatba került, a kifosztás és megaláztatás szakadatlan sora.1 7 A négerektől még az emberméltóságot is megtagadták. A rabszolgakereskedés nemcsak százmillió embertől fosztotta meg Fekete-Afrikát, hanem századokkal visszavetette fejlődésében.1 8 Az európai behatolás a Szaharától délre virágzó államalakulatokat1 9 tett tönkre, s a gyarmati felosztás berlin—algecirasi rendszere 1884 11 Du Bois : i. m. 67—70. 1. — Ph. Decraene : i. m. 22. 1. 15 Ernst Bartsch : Koloniale Welt im АиЛиисЬ. Berlin. 1960. 225—226.1. " George Padmore : Pan-Africanism and Ghana (United Asia. 1957. febr.), 51.1. 17 J. J. Potechin : Geschichte Afrikas. Berlin. 1953. — Endre Sík : Histoire de l'Afrique noire. Tome I. Buda-11 Du Bois : The Negro. New York. 1915.155—156.1. (Idézi W. A. Hunion : Entscheidung in Afrika. Berlin. 4. 1.) »• Diedrich Westerniann : Geschichte Afrikas. Staatenbildungen südlich der Sahara. Köln. 1952. 9*
