Századok – 1963
Közlemények - Borsányi Károly: Az afrikai egységtörekvések a párizsi pánafrikai kongresszustól a casablancai afrikai csúcsértekezletig (1919–1961) 129
132 BORSÁNYI К ÁROLY és 1906 között még a népek egységét is megbontotta.2 0 A gyarmattartó hatalmak a politikai jogf osztottságon ós a gazdasági kizsákmányoláson kívül még a nyelvüket és műveltségűket is felhasználták arra, hogy Afrikában minden egységet, még az azonos nyelvet beszélő népek egységét is széttörjék,2 1 hogy könnyebb legyen hatalmuk fenntartása. Ezt az eljárást alkalmazták az első világháború után a németektől elvett gyarmatokkal szemben is. A régi egységek széttördelése közben azonban akaratlanul elősegítették az angol és a francia gyarmati területeken új, korszerűbb egységek kialakulását, s ezek később az afrikai egységmozgalom útjának átmeneti szakaszaivá lettek. A szervezkedés első kísérletei, sőt függetlenségi próbálkozások az első világháború után kezdődnek el szórványosan Afrikában. Az afrikai öntudat ébredezése részben annak a következménye volt, hogy afrikai katonákat is bevontak a háborúba,2 2 részben az Októberi Forradalom kisugárzó hatása volt. A kísérletek akkor még nem jártak eredménnyel.23 Sőt a harmincas évek második felére Afrika helyzete még rosszabbodott, mert a fasiszta Olaszország etiópiai hódításával teljesen gyarmati világrésszé lett. A második világháború kezdetén Afrikában nincs független ország, hiszen Egyiptomot hátrányos katonai szerződés köti Angliához,2 4 Libéria az Egyesült Államok adósa,2 6 a Dél-Afrikai Unió pedig maga is gyarmattartó hatalom. A második világháborús fordulat Afrika történetében az európai és az ázsiai háború alakulása következtében jött létre, Franciaország hitleri megszállás és befolyás alá került, s vele együtt rövid időre afrikai gyarmatbirodalma is Vichy révén a fasiszta Németország érdekkörébe jutott.26 Észak-Afrika líbiai és egyiptomi része Etiópiával együtt a háború első felében, Észak-Afrika nyugati része, a Maghreb pedig a háború második felében hadszíntérré vált. Afrika többi része hadtápterület lett, amelynek termelési és közlekedési fontossága Délkelet-Ázsia japán megszállás alá kerülése miatt váratlanul még inkább megnövekedett.27 Francia Fekete-Afrika örök dicsősége, hogy Franciaország birtokai közül elsőnek fordult szembe a kollaboráns Vichy-rendszerrel.2 8 Afrika népei derekasan kivették részüket anyaországaik megmentéséből és a német—olasz fasizmus s a japán imperializmus leveréséből.29 A japánok ellen működő afrikai százezrek révén ekkor szövődött először az a kapcsolat, amelynek politikai következményeit az ötvenes évek közepe óta tapasztalhatja a világ. Ha az első világháború után csak ébredezni kezdett, a második világháború folyamán teljesen felébredt ós magához tért az afrikai öntudat. Az afrikai népek, amelyeket porig alázott a gyarmati önkény, visszanyerték emberméltóságuk tudatát. Ám az emberi jogok3 0 elismertetése a gyarmattartó hatalmakkal, s ez lényegében Afrika felszabadulásával egyértelmű, csak szívós ós következetes harc árán lehetséges. Noha azok a háború után nem térhettek lei bizonyos engedmények elől, így Anglia a nemzetközösségi rendszer kiszélesítésével, Franciaország pedig gyarmatbirodalmának Francia Unióvá történt átszervezésével, azonban mindketten arra törekedtek, hogy érdekeiket lényeges károsodás ne érje.31 Az elnyomott népek igazi eredményekot csupán harccal érhettek el. A második világháborús fordulat teljes jelentősége akkor tűnik ki, ha figyelembe vesszük azt, hogy a hadihelyzet alakulása következtében megváltozott egész Afrika gazdasági és társadalmi szerkezete, s meggyorsult fejlődése. Űj bányászati és ipari központ ok alakultak ki, a városok lakossága megduzzadt, megnőtt a proletariátus létszáma. A szállítási igények ugrásszerű emelkedése korszerű kontinentális földi ós légi közlekedési hálózat kiépítését tette szükségessé. A falu közel került a városhoz, egyik gyarmat a másikhoz, egész Afrika egysége érzékelhető valósággá lett.32 A második világháború ezzel megteremtette a süieres politikai tömegszervezés ós az afrikai egységmozgalom tárgyi feltételeit. ao Bakary Kantian . La géographie de l'Afrique présentée par les Occidentaux (Présence Africaine. 1059 aug.—nov.). " Aimé Césaire : L'homme de culture et ses responsabilités (Présence Africaine. 1959. febr.—máj.), 120. 1. " A. Ju. Schpirt : Weisser Mann — wofür? Berlin, I960. 7—11. 1. " Otto Zierer : Dunkle Schwester Afrika. Geschichte Afrikas von 1840 bis zur Gegenwart. Basel, 1959. 306— 307. 1. " Uo. 306. "' Michel Hincker : L'Afrique émerge (Horizons. 1960. szept.), 50.1. A. J и Schpirt : i. m. 41—43. 1. " Uo. 16—48. 1. "Uo. 139. 1. Uo. 49—76. 1. Vô.: Everyman's United Nations United5. New York. 1956. 211., 221 1. al ff. Padmore : Comparative patterns of colonial development in Africa (United Asia. 1955. márc.), 77—84.1. »• O. Zierer : i. m. 313—315. 1. — A. Ju. Schpirt : i. m. 77—115. 1.
