Századok – 1963
Tanulmányok - L. Nagy Zsuzsa: A „nemzeti állam” eszméje Beksics Gusztávnál 1242
A „NEMZETI ÁLLAM" ESZMÉI К BEKSIC'S GUSZTÁVNÁL 1269 III. „Magyarország második felvirágzása" 1. Ausztria és Magyarország szövetségéért A század utolsó esztendei talán a legvilágosabban mutat ják azt a zavart , amelybe Beksics sodródott akkor, amikor a ,,nemzeti állam" eszméjét és a polgári fejlődést, az uralkodó osztályok és az elnyomottak ellentétét, az önálló és a csatlós imperialista törekvéseket igyekezett összehangolni, szüntelelenül kínlódva azzal az objektív ellentmondással, hogy a társadalmi haladás reformokat sürgetett, a változások pedig a dualista rendszer létét veszélyeztették. Úgy tűnik, hogy a század végére felülkerekedett nála a félelem, hogy ti. a nemzetiségek, az elnyomott osztályok támadásaival szemben — figyelembe véve a magyar uralkodó osztályok között feszülő ellentéteket — a magyar „nemzeti politika" önmagában nem érhet el sikereket, s így az a bizonyossága, hogy maga mögött kell érezze Ausztria, a Monarchia támogatását. Nagyon valószínű, hogy a kilencvenes évek aggasztó tapasztalatai juttatták ehhez a a konklúzióhoz. Amikor a válsággal terhes években maga is reformtervekkel ostromolta a kormányt, a társadalmat, és erősen hajlott a függetlenségiekhez, akkor sem adta fel koncepciójának pillérét: a monarchiai, dualista alapot. Akkor azonban talán kevésbé látta és éppen a „kibékítő politika" miatt kevésbé juttatta kifejezésre Ausztria és Magyarország együttműködésének szükségességét. De a lezajlott politikai viharok — megítélése szerint — a „nemzeti állam" ügyében nem hoztak eredményt, éppen ellenkezőleg: az egyre hangosabb függetlenségi ellenzék csakúgy, mint a tömegmozgalmak, a legfőbb célt veszélyeztették. A szazadforduló idején — önmagát korrigálva — erre a veszélyre akarja felhívni a figyelmet. Annál inkább, mert a XX. század elejének eseményei már a Monarchia megingásának, felbomlásának rémével fenyegetik. Beksics pedig e folyamatot szeretné feltartóztatni, megállítani. Ezekből következik, hogy a századforduló táján — átmenetileg — háttérbe szorítva függetlenségi, önálló igényű, a rendszert lazító követeléseit, a Monarchia változatlan fenntartása mellett foglal állást. A dualizmus történetét összefoglaló reprezentatív munkájában anyagának válogatásával s az előadással egyaránt történetileg igazolja a 67-es rendszert, s messzemenően lojális az uralkodóval szemben.140 Terjedelmesen foglalkozik az osztrákmagyar, helyesebben a dualista rendszeren belül kialakult egyensúly kérdésével, a két fél kölcsönös biztosítékaival.14 1 Ennek az egyensúlynak, a közjogi alapnak érintetlen megőrzését látja a legfontosabb feladatnak. így tartották a szabadelvű kormányok is, amelyek éppen azért húzódoztak a reformoktól — Beksics szerint — ,mert azokat az ellenzék nyomban közjogi térre igyekezett 140 Beksics : I. Ferencz József és kora. A magyarnemzet története. X. köt. Bpest. 1898. A feladatot nagy jelentőségűnek tartotta, s ezért a kézn-at végső formájának kialakításakor kikérte Falk Miksa tanácsát is. (Széchényi Könyvtár Kézirattára. Falk-gyűjtemény. Beksics 1897. okt. 2-án kelt levele.) A munka ma is igen hasznos a korszakkal foglalkozók számára. Nemcsak az összefoglaló áttekintés miatt, hanem azért, mert a dualista rendszer sok olyan vonására mutat rá, amelyek helyességét a későbbi kutatások megerősítették. 141 Ausztriában a német hegemónia megőrzése a szlávokkal szemben egyfelől, az alkotmányos kormányzati formák fenntartása másfelől azért, hogy a német hegemónia a magyar partnert ne fenyegesse, s hogy a trializmus veszélye kiküszöböltessék. Beksics : I. Ferencz József és kora, 659. s к. 1. 5*
