Századok – 1963
Tanulmányok - L. Nagy Zsuzsa: A „nemzeti állam” eszméje Beksics Gusztávnál 1242
1270 L. NAG V ZSUZSA vinni.14 2 És ezért ő, aki egyébként a reformtervekről most sem mondott le, felmenti a cselekvéstől elzárkózott kormányzatot. Erősen foglalkoztatja őt a dualizmus válsága és annak okai. Helyesen mutat rá a legfontosabbakra : függetlenségi törekvések (amelyek mögött az uralkodó körök egységének megbomlása, az osztrák—magyar ellentétek húzódnak meg), munkásmozgalmak, „földosztó agitációk". A kötet jellege s a kevésbé élénk nemzetiségi mozgalmak adnak magyarázatot arra, hogy nem a tőle megszokott jelentőséget tulajdonítja a nemzetiségi kérdésnek.143 A munka körül kibontakozott vita oly kitűnően jellemzi a korszakot, a századforduló 67-es és függetlenségi ellentéteit, hogy érdemes kissé elidőznünk mellette. A legfőbb ellenérv, amelyet bírálója vele szembe állít, látszólag igen pozitív, hiszen a dualista rendszer helyett a dunai konföderációra hivatkozik.14 4 De mit is jelent a függetlenségi Kalmár Antalnál a dunai konföderáció? Azt, hogy a „szükségszerű középdunai nagyhatalomból" (Beksicsnek is egyik kedvenc kifejezése) Ausztria kirekesztetvén, a nemzetiségek feletti uralom minden korlátozás nélkül a magyar uralkodó osztályok kezébe került volna.14 5 A tényleges ellentét Beksics és Kalmár között a csatlós és önálló imperialista törekvések ellentéte, és ráadásul nem kizáró jellegű. Beksics korábban sem zárkózott el az önálló magyar törekvések elemeinek elfogadása elől, s hamarosan teljesen magáévá is teszi azokat. Ez a polémia félreérthetetlenül megvilágította előtte, mennyire reménytelen kísérlet egyszerre lenni lojálisnak Ausztria és a magyar nacionalista követelések felé. A kilencvenes évek derekán, mint „jó hazafi" közeledett maga is az önálló hatalmi követelésekhez, s akkor Ausztriával, a kiegyezési művel került szembe. A század végén, amikor ezt korrigálta, kiderült róla, hogy egyáltalán nem „magyar hazafi". Úgy érezte, hogy jogtalanul, igaztalanul támadták, hiszen ő maga messzemenően elismerte a magyar követelések jogosságát, s a magyar központú monarchiáért, a „nemzeti államért" küzdött. A század eleji parlamenti viharok, Széli kormányralépése és Beksics csalódása az új miniszterelnökben,14 6 csak erősítették balsejtelmét, hogy a megszilárdulás, az alkotó „nemzeti politika" helyett újabb, még súlyosabb válság következik be. Beksicset tagadhatatlanul megdöbbentette az uralkodó osztályok vaksága, az, hogy képtelenek voltak felfogni: a belső ellentétek élezése és szellőztetése gyengíti pozíciójukat Ausztriával szemben, teljesen háttérbe szorítja a belső alkotó munkát, a Monarchia-ellenes erők malmára hajtja a vizet. Kétségbeejtette, hogy nem látják át helyzetük labilis voltát, s 142 Uo. 673, 674, 677. 1. Helyesen mutat rá arra, hogy a magyar politikai életet a közjogi hovatartozás osztályozta, s minden más problémát háttérbe szorított. Uo. 699. 1. Részletesebben és erősebben bírálva fejtegeti e kérdést „A szabadelvű párt történetéiben, 12, 43, 86. 1. 143 Beksics : I. Ferenc József és kora, 671, 674. 1. 144 Kalmár Antal : Beksics Gusztáv történet- és köz jogírása. Bpest. 1903, második kiadás c. munkája fejezetről fejezetre vitázik Beksiccsel, nem tagadva, sőt el is túlozva érdemeit, amikor Carlylehoz és Macaulayhoz hasonlítja (2 — 3. 1.). De erősen bírálja szubjektivitását, s abban a tekintetben, „hogyan kell írni — nem igazat", Jókaival veti össze. (Uo. és 6. 1.) A kötet 1902-es első kiadását az uralkodó ellen intézett támadások miatt elkobozták, Kalmárt felségsértés címén elítélték, s a büntetést a második kiadás megjelenése után ki is kellett töltenie. i" Uo. 104. 1. 148 Kezdetben abban bízott, hogy Széli ügyes kézzel egyensúlyoz majd az ellentétes erők között, de e helyett elkeseredve tapasztalta, hogy semmit sem tesz az 1902-ben kirobbant obstrukció megfékezésére. Pikéthy Károly : i. m. 18. 1.
