Századok – 1963
Tanulmányok - L. Nagy Zsuzsa: A „nemzeti állam” eszméje Beksics Gusztávnál 1242
1260 L. NAG V ZSUZSA elősegítendő, új alapról, a „történeti liberalizmus" alapjáról világítja meg a reformokat. A „történeti liberalizmus" ugyanis — mely Beksics találmánya — szem előtt tarthatja a „nemzeti érdeket" csakúgy, mint azt a történelmi hagyományt, hogy a magyar államban az egyháznak jelentős politikai szerepe volt.93 Ilyen formán, látszólag a liberalizmus sérelme nélkül, lehetőség nyílik arra, hogy a kormány engedményeket tegyen s a feltámadt vihar elüljön. De hamarosan — mert a viták tovább folynak — ennél is messzebb megy, és nyíltan állást foglal az egyházpolitikai harcok ellen.94 Mégsem állíthatjuk, hogy korábbi egyházellenes nézeteinek, liberális felfogásának teljesen hátat fordított volna. Annál kevésbé, mert a fentiekkel egyidejűleg határozottan tiltakozik a katolikus autonómia-mozgalom és a Néppárt ellen. E kettő — szerinte—egyaránt fenyegeti a liberalizmust, az „egyedül korszerű" eszmét, s a dualista Monarchiát.95 Meggyőződése szerint mindkét félnek engedményeket kell tennie, ha uralmi helyzetüket változatlanul fenn akarják tartani. Nem az ellentétek kiélezésére, hanem azok elsimítására, kibékítésére van szükség, s ő maga ennek képviseletét nagy lelkesedéssel vállalta. Felfogásának helyességét látta igazolva, amikor Wekerle Sándor 1894-ben miniszteri tanácsosként maga mellé vette.96 Az egyházpolitikai harcokkal egyidejűleg került előtérbe az erdélyi román nemzetiség akciója, amely hazai tevékenységén túl arra törekedett, hogy a külfölddel is minél nagyobb körben ismertesse meg a dualista rendszer elnyomó nemzetiségi politikáját. Közismert, hogy a magyar bíróságok több pert folytattak le a mozgalom résztvevői ellen. Azt gondolhatnánk, hogy Beksics, aki feltétlen harcosa volt a „nemzeti államnak", s különösen Erdély magyarságának megerősítését tartotta fontosnak, most teljes erővel veti be magát a román mozgalom ellen. Буеп feltevés azonban csak nagyon korlátozva állná meg a helyét. A kibékítő politika mellett e téren szintén kitartott, legalábbis olyan értelemben, hogy határozot-93 Kimutatja, hogy ez a felfogása a kormánynak, a szabadelvű pártnak is. Febronius : i. m. 42, 44 — 45. 1. 94 Beksics : A magyar nemzet függetlensége az állami és az egyházi (külső) kormányzatban, különös tekintettel a magyar király apostoli jogaira és a katolikus autonómiára. 28. 1. 95 Ld. : Febronius : i. m. 7, 77.1.; OL. ME. 1895. 926/V (Beksics elaborátuma Bánffyhoz a Néppárt tevékenységéről). Ezt használták fel Rómában is, ellensúlyozandó a Néppárt ottani tevékenységét. A katolikus irodalom erősen támadta. Jellemző írás Sala.cz Gábor tanulmánya: „Br. Bánffy Dezső római akciója a néppárt ellen 1895-ben". Regnum évkönyv 1942/43. Bpest. 1943. 96 Beksics feladatkörét az uralkodóhoz intézett előterjesztésében Wekerle így határozta meg: „egyfelől legyen a miniszterelnöknek állandóan rendelkezésére egy olyan közeg, aki azon nagyobb terjedelmű törvény- és egyéb javaslatokat, melyek az egyes szakminiszterek által a törvényhozás elé leendő terjesztés, rendeletek kibocsátása vagy szervezési munkálatok végrehajtása czéljából készíttetnek s előzetes hozzájárulás végett a kormány elnökével közöltetni szoktak, tanulmányozza, általános kormányzati szempontból megbírálja, azokról a miniszterelnöknek tüzetesebb véleményt adjon, a miniszterelnökség ügykörében előforduló, hosszabb ós behatóbb tanulmányozást igénylő ügyekben mint előadó működjók, — és másfelől, hogy az illető közeg alkalmazhatásával a szükségesnek mutatkozó fokozottabb sajtóügyi tevékenység, valamint szükség esetén a kormány actiója érdekében kifejtendő publicisztikai működés hatályosan kifejthető legyen." (OL. ME. 1894/70.1. В. csomó.) Kinevezésétid.: uo. és Budapesti Közlöny, 1894. márc. 2. Mandátumáról lemondva Sepsiszentgyörgy díszpolgárává választotta. Székely Nemzet, 1894. márc. 5., 7., 12., máj. 21., okt. 31.
