Századok – 1963
Tanulmányok - L. Nagy Zsuzsa: A „nemzeti állam” eszméje Beksics Gusztávnál 1242
A „NEMZETI A I.LAM" ESZMÉJE BEKSICS GUSZTÁVNÁL 1261 tan ellenzett minden lépést, amely az ellentéteket növelte volna, s az erőszakos beavatkozást kategorikusan elvetette. „Semmi rendkívüb eszközre nincs szükség" — írta Bánffynak, amikor az javaslatokat kért tőle az erdélyi románság megfékezésére.97 Annál kevésbé, mert a különleges, kifejezetten a nemzetiségek ellen irányuló akció „úgy tüntethetné fel Magyarországot a külföld előtt, mint oly államot, mely tradíciói ellenére a reactionarius irány szolgálatába lép, mihelyt a nemzetiségekkel szemben kell érdekeit védelmeznie".9 8 Ugyanakkor határozottan leszögezi, hogy a román nemzetiségi mozgalom követeléseit elfogadhatatlanoknak, sérelmeiket megalapozatlanoknak tartja.9 9 De e törekvéseket úgy állítja be, hogy azok a nyugati közvélemény előtt is hasonló ítéletet nyerjenek. Ezért e mozgalmaknak európai érdeket tulajdonít, hangoztatva, hogy a Monarchia fennmaradása az adott keretek között az európai hatalmi egyensúlyt szolgálja, azaz a nyugati nagy államok érdekét. Tehát minden akció, így a román nemzetiségé szintén, amely ennek megbontására törekszik, szükségszerűen összeütközésbe kerül a nyugati hatalmak érdekeivel is, hiszen a Monarchiát az „európai érdek" tartja fenn !10 0 Liberalizmusa, a békítő igény, a nyugati közvélemény megnyerésének vágya, a kulturális magyarosítás gyakorlati tapasztalatai egyaránt közrejátszottak abban, hogy a nemzetiségekkel szemben „mérsékelte " követeléseit. Most már nem kulturáhs, hanem politikai asszimilációt kíván tőlük: „érezzék magukat magyaroknak, osszák a magyar nemzet érzelmeit, czéljait és törekvéseit, s vágyaikban ne tekintsenek az ország határain túlra". Ennek fejében ők is bekerülhetnek a magyarság, a „hazafiak" soraiba !101 Minden magyarázgatás nélkül világos, hogyan teszi itt értelmetlenné a „magyarság" fogalmát a „nemzeti állam" ábrándja, s hogy a pobtikai asszimiláció igénye semmivel sem volt reálisabb a kulturális asszimilációénál. 97 OL. ME. 1895. 728/IV. Wekerle lemondása után Beksics egy ideig még Bánffyt is szolgálta. Ellentéteik azonban éppen a nemzetiségi politika megítélésében napról napra növekedtek, s ezért Beksics nem vett részt Bánffy nemzetiségi ügyosztályának munkájában. (Jancsó Benedek: A román irredentista mozgalmak története. Bpest. 1920. 227. 1.) Beksics szerint Bánffy képtelen volt szakítani a durva eszközökkel, s a kor követelményeihez szabni a „nemzeti állam" megteremtésének módjait. A kölcsönös kiábrándulás eredményeként 1896-ban elhagyja a miniszterelnökséget, s Bánffy még utolsó intézkedéseivel is érezteti rosszallását. (OL. ME. 1896 — 3093, illetve 21 072.) Állásáról lemondva, ismét képviselő lesz Sepsiszentgyörgyön. 98 OL. ME. 1895. 728/IV. 99 Beksics : A román kérdés és a fajok hareza Európában és Magyarországon. • III—IV., 58 s к. 1. A könyv eredetileg franciául jelent meg: La question roumaine. (A francia nyelvű kiadást a magyar küldöttség magával vitte és szétosztotta az 1895-ös interparlamentáris kongresszus tagjai között. Pikéthy Károly : i. m. 38. 1.) (Statisztikai jellegű anyagának összegyűjtésében, a miniszterelnökség felkérésére, minden segítséget megkapott a Statisztikai Hivataltól. OL. ME. 1894/2550. Beksics : A dualisztikus monarchia. 94 — 95. 1.) 100 Beksics : A román kérdés. 40 — 41. 1., valamint A dualisztikus " monarchia 15, 127, 137. 1. Ez a fő gondolata másik munkájának is: La consolidation intérieure de l'Autriche-Hongrie. 101 Beksics : A magyar faj terjeszkedése és nemzeti konszolidációnk, különös tekintettel a mezőgazdaságra, a birtokviszonyokra és a népesedésre. 17. valamint 3, 7. 1. A román kérdés: 161. 1. Korábban nem zárkózott el ő sem a nyelvi magyarosítástól, a grammatikai egység gondolatától (Magyarosodás ós magyarosítás, 8 — 9. 1.), amely mellett viszont a „nemzeti állam" sok híve még ekkor is kardoskodott. A kilencvenes években a politikai asszimiláció fontosságát Beksics több helyen is leszögezte, s ezzel élénk vitát váltott ki. Így például Demkó Kálmán : Asszimiláció, reasszimiláció és magyar kid túrpolitika c. (Bpest. 1897) írásában hibáztatja a magyarosítás igényének korlátozását Beksicsnél. (Ld. pl. 5-6, 16—17. 1.)
