Századok – 1963
Tanulmányok - L. Nagy Zsuzsa: A „nemzeti állam” eszméje Beksics Gusztávnál 1242
1244 L. NAGY ZSUZSA Egyedül és csak a doktrinerek, a centralisták, Szalay és köre ismerték ezt fel, s nem törődve a kortársak értetlenségével, erre is tettek fel mindent.33 Ebben az okfejtésben Beksics eszmekörének egyik legfontosabb vonása rejlik. Az ti., hogy a liberalizmushoz szervesen, elválaszthatatlanul hozzákapcsolja a „nemzeti eszmét", annak a „parlamenti c«ntralizáció"-ban megfogalmazott gyakorlatát, amelynek — bár a központi polgári hatalmat szolgálja — igazi feladata: megakadályozni a nemzetiségek „versenytérre lépését". Magyarországon a liberalizmus és nacionalizmus ugyan szintén együttesen jelentkeznek, mégsem erősítik, hanem gyengítik egymást, szüntelen viaskodásban vannak. Liberalizmus és nacionalizmus egymással ütköző érdekeiből, egymást keresztező törekvéseiből fakad, hogy parlamentarizmus és központosítás szükségszerűen egyáltalán nem összetartozó fogalma Beksicsnél mint egység, megoszthatatlan tétel jelenik meg. Maga is világosan rámutat, hogy éppen a sajátos magyarországi viszonyok, a nemzetiségi kérdés az, mely itt parancsolólag közbeszól. Míg egyetértéssel hangsúlyozza, hogy a centralisták a parlamentáris alkotmányért küzdve a megye ellen harcoltak, arra nem terjed ki a figyelme, hogy a megye felszámolása csak a köznemesség tekintélyes része ellenállásának megtörésével, egy új társadalmi osztályra, a polgárságra támaszkodva mehetett volna végbe. Márpedig ilyen erőt képviselő polgárság Magyarországon nem volt, s ezt Beksics látta. Meggyőződése szerint egyedül a centralisták voltak (a parlamenti centralizációval kiegészített) „igazi" demokrácia „igazi" képviselői. S nemcsak azért, mert kormányzati módszerük alapjává a parlamenti centralizációt tették, hanem mert „az államra és az egyénre, a közjogra és egyéni jogra helyezték át a szabadság súlypontját".34 A demokrácia kritériumairól szólva ő maga szintén ezeket emelte ki.3 5 De ezen túl, a centralistákat bizonyos mértékig Deák fölé helyezi. Egyfelől annak hangsúlyozásával, hogy csakis ők tudták, miként kell megteremteni a parlamentáris államot, másfelől, mert Deákot megelőzve sürgették a közös ügyek meghatározását.3 8 A „politikai vezércsillagok" tehát nem Deák, hanem a centralisták, akik egyedül fogalmazták meg helyesen a programot, a „haladás útitervét",3 7 míg viszont Deák azt mutatta meg, hogy a megvalósítás módszere nem a kétséges kimenetelű kossuthi radikalizmus, hanem a mérsékelt, liberális reform.3 8 S Deák mellé odaállítja Keményt azzal az „érdemmel", hogy szembeszállt a Kossuth vezette „democratia áradatával" (ami ebben az esetben egyet jelent Kossuth radikalizmusával), létrehozta a Béke-pártot, s mindvégig következetesen küzdött a törvényességért, a szélsőségek ellen.39 33 Beksics : A magyar doktrinairek, 55., 127. 1. Igen meleg hangon méltatja a centralisták kiemelkedő alakjainak tevékenységét. 31 Beksics : A magyar doktrinairek, 140. és 99. 1. 35 Beksics : A democratia Magyarországon. 8. 1. 36 Beksics : A magyar doktrinairek. 6., 43 — 44., 99. 1. 3' Uo. 4. 1. 38 Uo. 16-17., 33-34. stb. 1. 39 Uo. 33 — 34. és Beksics : Kemény . . . 54 — 55. stb. 1. Keményről írt munkájában gazdagon használja fel mesterének naplóját, de csak részletekben és az olvasót nem tájékoztatja kellően, mennyiben megbízható szövegközlése. A munka általában, de különösen a napló-visszaemlékezés közlése, nagy vitát váltott ki a kortársak körében. Lásd: Beksics: Kemény... második kiadás előszavát és függelékét; Beksics levelei Gyulai Pálhoz 1904. júl. 2., 8. Széchényi Könyvtár Kézirattára; Kacziány Géza: A magyar mémon-e-irodalom 1848-tól 1914-ig. Bpest. 2927. 43 — 44. 1.