Századok – 1963
Tanulmányok - L. Nagy Zsuzsa: A „nemzeti állam” eszméje Beksics Gusztávnál 1242
A „NEMZETI A I.LAM" ESZMÉJE BEKSICS GUSZTÁVNÁL 1249 A centralisták művében már ott lappangó kiegyezés, mely Magyarország és a birodalom közös érdekéből fakadt,4 0 a beksicsi koncepcióban a liberális reformok, a polgári fejlődés lehetőségét s a központosított parlamentáris hatalom kiépítésének feladatát hozta meg. Ezért dicséri, méltatja Kemény és Deák írásait, fellépését a kossuthi „közbeavatkozással" szemben.41 Mindebből érthető, hogy a doktrinerek programját Beksics nemcsak a sajátjának, de — a Deák-párton keresztül — a szabadelvű pártnak is tekinti, amely e párt tevékenysége révén ,,a nemzet zászlójává lett".42 A centralisták piedesztálra emelésével a szabadelvű párt előkelő, tekintélyes szellemi-politikai ősöket kapott. Liberahzmus és nacionalizmus egyaránt oda hatott Beksicsnél, hogy a centralisták tevékenységének lényegét, aktualitását a központosított parlamentáris hatalomban lássa. Igazának tudatában látszólag megerősítette az európai fejlődés számbavétele-: Németország, Anglia, Francia- és Olaszország egyaránt a központosított nemzeti állam megteremtésén, illetve megerősítésén munkálkodtak. Beksics a haladás mércéjét mindig a Nyugaton, az elmaradásét pedig a Balkánon keresve, mellőzve a nyugat- és kelet-európai fejlődés közötti különbségeket — ezzel összefüggésben a soknemzetiségű Magyarország sajátos helyzetét —, a centralistáktól indíttatva arra a végső következtetésre jutott, hogy Magyarországon szintén a központosított nemzeti állam megteremtése a végső cél.4 3 1884-ben a „nemzeti állam" programját, tartalmát így fogalmazta meg: „a nemzetiségi, felekezeti és osztálykülönbségek által meg nem szaggatott magyar nemzet", az „egységesen, egy központ körül fejlődött, művelt magyar társadalom", ,,a valamennyi réteg elitjéből alakult középosztály".4 4 Az egységes „nemzeti állam" gondolata nem új, nem egyéni. Ennek deklarálása már jóval korábban megtörtént. Erről beszél az 1848: VII. tc., az 1861-es országgyűlés által kiküldött nemzetiségi bizottság jelentése, s végül ezt összegezi az 1868: XLIV. tc. bevezető passzusában: ,, . . . Magyarország összes honpolgárai az alkotmány alapelvei szerint is politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az osztatlan egységes magyar nemzetet."45 Ez a megfogalmazás semmibevevése a történelmi valóságnak, amely nem ismert egységes magyar nemzeti államot, csak soknemzetiségű Magyarországot. Mégis, ennek ábrándja — amely történelmileg tökéletesen irreális, gyilkos és öngyilkos politikát eredményezett —, belopakodott a parlamentbe, a szabadelvű klubba éppen úgy, mint a függetlenségiek Kossuthot citáló, de napról-napra apadó hűségű, hangos gyülekezeteibe, hírlapok szerkesztőségébe és iskolai tankönyvek nyomdájába egyaránt. Körülfont minden gondolatot, meghatározója akart lenni minden közigazgatási, politikai intézkedésnek; vad támadásokat indikálta fennen hirdetett liberalizmus ellen is, amikor az — még a korszak bölcsőjénél — nemzetiségi és iskolai 40 Beksics : A magyar doktrinairek. 135. 1. Kemény . . . 212 — 213. 1. 41 Beksics : Kemény . . . 285. 1. 42 Beksics : A magyar doktrinairek. 167. 1. 43 Uo. 73. 1. 44 Censor : Társadalmunk és nemzeti hivatásunk. 25. 1. Ezt a programot Grünwald Béla irreálisnak, abszurdnak és doktrinernek nevezte — teljes joggal. Ld.: Budapesti Szemle, 1885. 42. köt. 100. szám. 164. 1. 45 Magyar Törvénytár, 1836/1868. 490. 1. Ld. : Sándor Vilmos : A magyar uralkodó osztályok nemzetállam eszméje. Történelmi Szemle, 1960. 328. 1.
