Századok – 1963
Tanulmányok - L. Nagy Zsuzsa: A „nemzeti állam” eszméje Beksics Gusztávnál 1242
A „NEMZETI A I.LAM" ESZMÉJE BEKSICS GUSZTÁVNÁL 1247 tiája száz mérföldre volt a zajos, nyugtalan, örök változásra hajtó tiszta népuralomtól". A középosztály vezetőszerepét, ,,az egyenlőségben gyökerező, de minden rohamtól irtózó mérsékelt haladást" jelentette.2 5 Beksics azonban az egyenlőség értelmét is keresi. Választ a gazdasági tényezőkben talál, a javak olyan arányos megosztásában, hogy „a legnagyobb gazdagság és legnagyobb nyomor áthidalhatatlan ellentét gyanánt ne álljon egymással szemben". Mert „csak a vagyon adhat függetlenséget. A nyomor függő viszonyba hozza a nagy tömeget a vagyonos osztállyal szemben".2 6 Megítélése szerint „a democratia tehát gazdasági és jogi kérdésekre redukálható".2 7 De már ekkor, az első nagy reformnemzedék s a hazai fejlődés problémáit elemezve rámutat, hogy a demokratikus fejlődés nem áll összhangban a magyar uralkodó osztályok, a magyar szupremácia érdekeivel. Széchenyi és a „liberális hazafiak" kimagasló érdemének tartja, hogy átlátták ezt az ellentmondást; felismerték a demokratizmusnak azt a „káros" következményét, hogy „megfosztja kizárólagos hatalmától a nemességet, s a versenytérre viszi a nemzetiségeket". (Felfogása szerint e miatt féltette Széchenyi a nemesi földbirtokot.)28 Ennek ellenére nemcsak általános megjegyzéseiben, hanem konkrétan is ellene van a kevés kézben összpontosuló földbirtoknak.2 9 Később ennek okait — a „faji expansió" kapcsán — kifejti. De ugyanakkor éppen ,,a fajfentartási szempont, a magyar történelemnek ez állandó jelensége"3 0 alapján élesen és határozottan elítéli Kossuthot, aki „a megyéből jött", s minden terve a megyére, a decentralizációra épült. Márpedig „a democratiai iránynyal s a magyar nemzet eszméjével homlokegyenest ellentétben volt az — írja — ... úgy a képviseleti democratia, mint a nemzeti eszme az összpontosulást, az erők egyesítését követelte. Kossuth ellenben tényleg nem csak a még nagyobb fokú decentralisatió, hanem a foedaralismus felé tartott."31 Pedig „a magyar állameszme" alapja, a „parlamenti centralizáció".3 2 25 Beksics : Kemény . . . 215. 1. Megvédi Keményt attól a vádtól is, amellyel a kortársak illették, hogy ti. konzervatív volt. Ld.: uo. 161., 215. 1. 26 Beksics : A democratia Magyarországon. 58. 1. 27 Uo. 59. 1. Utóbbi tartalmára ld.: uo. 8.1., aliol megemlíti a „kiváltságolt osztályok" hiányát. 28 Uo. 65., 66. 1. és Kemény . . . 208 — 209. 1. A liberalizmus és a demokrácia fogalmát Beksics váltakozva, distinkció nélkül alkalmazza. Az eddigiekből bizonyára kitűnt, hogy e szavak fejezik ki nála a mérsékelt polgári haladás gondolatát, programját, amelyet szembe állít mind korának feudális örökséggel terhelt társadalmi-gazdasági szerkezetével, mind a forradalom radikalizmusával. 29 A könyvének megjelenésével egyidőben, 1881-ben megtartott országos gazdagyűlés földbirtok-minimum javaslatát ugyanakkor szenvedélyesen utasítja vissza a liberalizmus nevében, mondván, hogy az visszalépést jelentene a feudalizmus felé. „Egyáltalán kétségbe vonom — írja —, hogy Magyarországon a birtok feldarabolás oly mérvű volna, mellyel szemben minimum-törvényt kellene hozni." Beksics: A demokrácia Magyarországon, 71—72 1. 30 Uo. 69. 1. 31 Beksics : A magyar doktrinairek, 20. 1. 32 Uo. 127. 1. Ezzel függ össze Kemény egyik legnagyobb „érdeme", az ti., hogy évekkel később is szenvedélyesen szállt szembe a dunai konföderáció gondolatával, amely „fel akarta darabolni Szent István birodalmát". (Beksics : Kemény . . . 326 — 327. 1.) A dunai konföderáció gondolata ellen később is szenvedélyesen tiltakozik (ld. A dualisztikus monarchia. 58. 1.), mert az nem a „nemzeti állam" alapján tervezte a Dunamedence népeinek együttélését.
