Századok – 1963
Tanulmányok - L. Nagy Zsuzsa: A „nemzeti állam” eszméje Beksics Gusztávnál 1242
1246 L. NAG V ZSUZSA abban nyilatkozott meg, hogy egyaránt szembe szállt a bécsi udvarral s a kossuthi radikalizmussal17 Ez a két irányú harc Beksics ideálja is; ebben teljesedik ki számára az „igazi" liberalizmus. Amikor Beksics Széchenyitől Kossuthon át a Béke-pártig a hazai fejlődés lehető útjait vizsgálja, kettős törekvés vezérli. Egyrészt az, hogy a magyar történetből eltávolítson „minden legendát, minden fajbámuló elemet", mert a nemzetnek reális történeti képre van szüksége.1 8 (Ez a gondolat később is ott él sok írásában, amikor feltárja az ország gazdasági elmaradottságát, társadalmának visszásságait.)1 9 A kortársak azonban nem értettek egyet Beksiccsel, hevesen tiltakoztak felfogása, a magyar történelem „megvádolása" ellen.2 0 Törekvésének másik irányáról nyílt szavakkal nem szól; az „csupán" alapja egész munkásságának: a doktrinerek, a centralisták igazságának kimutatása minden más irányzattal szemben. S a centralisták nála nemcsak Szalayt, Eötvöst, Csengeryt s a többieket jelentik. Tudatosan, ismerve az ezzel kapcsolatos általános ellenvéleményt, közéjük sorolja Kemény Zsigmondot is. Úgy látja, hogy a legfontosabb kérdésekben (mérsékelt liberális reform igenlése, forradalom és feudális visszahúzás egyidejű elvetése, a központosított államhatalom érdekében a megye korlátozása stb.) közöttük azonos nézetek uralkodnak.)21 Beksics azon az állásponton van, hogy Magyarországnak szüksége volt átalakulásra, mégpedig demokratikus irányban. Ezért történetileg, egyetemes összehasonlítást téve, vizsgálja a demokrácia fogalmát, mibenlétét. Helyesen, abból indul ki, hogy „a democratia nem véletlen történeti fejlemény, hanemmélyen rejlő társadalmi, agrárius és gazdasági okok szükséges következménye".22 Innen van, mint mondja, hogy feudális viszonyok, öröklött földbirtok nem alkalmasak a demokrácia kibontakozására, annak hordozója, erősítője csupán a polgárság lehet.2 3 A polgárság nálunk még 1848 után is felettébb gyenge gazdasági és politikai tényező, s Beksics észreveszi, hogy a városi polgárság differenciálódik, a gazdag polgári réteg pedig már kevésbé híve a demokráciának.24 A továbbiakban, a demokrácia fogalmának konkretizálásakor Keménytől indul ki, de tovább megy nála. Rámutat arra, hogy Kemény „demokra- i I'üo. 49. 1. 18 Beksics : A democratia Magyarországon. 6. 1. 19 Néhány évvel később pl. ezt írja: „Amikor egy népet az önfentartás várából ki kell vezetni a népek versenyének nagy, szabad térségére, midőn többé nem az önfen- i tartásról, hanem a versenyben való győzelemről van szó: akkor a mesék korszaka kell, hogy véget érjen." Akkor józan helyzetfelmérésre van szükség. Atticus : Uj korszak és politikai programja. 54. 1. 20 Igen figyelemre méltó, hogy Beksics ekkor, a történeti legendák ellen harcolva, a maga szenvedélyes módján Mátyásnak a nemzeti köztudatban élő, idealizált képét is a valósághoz akarta közelíteni, s így az „igazságos Mátyás" szükséges erőszakos intézkedéseit sem hallgatta el. Bírálói ebben a legszentebb nemzeti érzések megsértését ós történelem-hamisítást láttak. Ld. \Z-i B-a ismertetését Beksics : A democratia Magyarországon c. művéről. Századok, 1881. 630 — 631. 1. 21 Beksics : A magyar doktrinairek, 49 — 50., és Kemény Zsigmond, 49 — 50. 1. 22 Beksics : A democratia Magyarországon. 9. 1. 23 Uo. 9., 14. 1. 24 Uo. 42. s к. 1. Figyelemre méltó az a vita, amelyet e könyv hasábjain folytat a magyar városi élet kialakulására vonatkozóan a korszak jeles történészeivel, visszautasítva az idegen, főként német városalapítóknak tulajdonított túlzott jelentőséget. 22. s к. 1. Hasonlóan jár el Atticus : i. m. is.
