Századok – 1963
Tanulmányok - L. Nagy Zsuzsa: A „nemzeti állam” eszméje Beksics Gusztávnál 1242
A „NEMZETI A I.LAM" ESZMÉJE BEKSICS GUSZTÁVNÁL 1245 fiatal évei az abszolutizmus időszakára estek; a forradalomból és szabadságharcból a kudarcot látta, amelyet a Habsburg-elnyomás fokozása követett. Úgy vélte, a kiutat 67, a kölcsönös megbékélés teremtette meg, mely előtte, s a kortársak nagy része előtt is, a magyar politika sikerét, eredményességét példázta. Ezért Deákban a „kiegyezési nagy mű megalkotóját", s egyben ,,a magyar nemzet legtökéletesebb kifejezését" csodálta. Benne megvolt, mint mondja, „a szabadságszeretet, eszmények iránti rajongás nélkül, liberális lendület, rohamos haladás és forradalmi szellem nélkül, a joghoz és törvényhez való szilárd, semmi veszélytől vissza nem riadó ragaszkodás, a legista holt betű-cultusa nélkül, egyenes lelkűség, nyíltság, erős monarchiai hajlam, melyet a hatalom törvénysértései meggyengíthetnek, de soha meg nem semmisíthetnek".12 67 és Deák azonosulva, hosszú időn át érinthetetlen tökéletességet jelentettek számára. S a kortársak, nem eléggé mély vizsgálódás alapján, úgy tartották, Beksics eszmei vezére kezdettől végig Deák volt.13 A valóság azonban kissé másként fest. Közte és Deák között elejétől fogva ott érezni valami választóvonalat, s a dualizmus válságának erősödésével egyre növekvő kritikával fordul Deák s a deáki mű felé. A Deákról festett képen a szubjektív lelkesedésnek, elismerésnek Beksicsre oly jellemző színei kevésbé tűnnek elő, tisztelete egyúttal bizonyos távolságot is kifejez. Deák liberalizmusa és egyénisége nem eléggé aktív, cselekvő Beksics számára s ott érzi és érezteti rajta a megyei hagyományt. Mindez főként abból a tapasztalatból fakad, amelyet Beksics generációja szerzett a deáki liberalizmus szellemében fogant 68-as törvények alkalmazása során. A Kemény mellett eltöltött idő, mesterének hatása bizonyos fokig szintén ebbe az irányba hatott. Keményben a cselekvésre hajlandóbb, sőt előrelátóbb politikust fedezi fel Deákkal szemben.1 4 Müvében látja „a 67-iki dualizmus első alapkövét", mert a „Forradalom után" lényege — Beksics felfogásában -— az, hogy „Ausztriának meg kell alkudnia Magyarországgal s Magyarországnak a birodalmi érdekkel. A monarchiának nagyhatalomnak kell lenni. Ez európai szükségesség."15 Sőt, a „megalkuvás" „legfőbb magyar érdek": amíg Magyarország „nem lesz képes újra kezdeni középkori hivatását, melyet oly fényesen oldott meg az Anjoukés Mátyás alatt", s amíg a pánszlávizmus veszélyével egymagában megküzdeni nem tud, „saját legfőbb érdeke is Ausztria szövetségére utalja".16 Továbbmenve, Kemény liberalizmusában megtalálja azokat a határozott vonásokat, amelyek szemben állnak minden „túlzással". „Kemény igazi liberális volt " - írja. És nem véletlen, hogy ezt a nagyraértékelő elismerést nem Deák, sőt nem a centralisták kapják. Éz a mondat önmagában véve megvilágítja a Kemény—Beksics viszonyt. Ez az „igazi liberalizmus" Keménynél 12 Beksics : A magyar doktrinairek. '29 — 30. 1. 13 „A Deák eszmekörében növekedett, a nagy mester legifjabb tanítványai közé számíthatta magát, s közel negyven éven át Deák Ferenc maradt az ő lelki vezére, eszménye, sarkcsillaga. A szabadelvű pártba azért lépett s mellette úgy is tartott ki soká, mert tőle várta a magyar közélet konszolidálását, a nemzeti állam kiépítését Deák szellemében s az ő hagyományai szerint" — írta a Pesti Napló 1906. máj. 9-én. Ezt a felfogást őrizte meg Pintér Jenő : Magyar irodalomtörténet. Bpest. 1934. VII. köt. 137. 1. 14 Beksics : Kemény . . . 253 — 266, 277. 1. 45 Uo. 159. ós 218. 1. 16 Uo. 212. 1.
