Századok – 1963

Tanulmányok - Szűcs László: A magyarországi polgári radikalizmus kialakulásának történetéhez 1205

A MAGYARORSZÁGI POLGÁRI RADIKALIZMUS KIALAKULÁSÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ 1233 ban már saját külön politikai céljaik munkálását is tervbevették: „Ha K-y (Kristóffy — Sz. L.) a tiszta választójogot hozza — írta Jászi —, esetleg belépünk egész csoportunkkal a Haladó pártba s igyekezni fogunk azon belül megőrizni autonómiánkat s a párt vezetését a mi eszméink kányába terelni."73 Néhányan közülük — abban a reményben, hogy így hasznára lehetnek a választójog ügyének — csatlakoztak is a párthoz. Többségük azonban, fel­mérve a kormány és a párt elszigeteltségét, szervezkedésének kilátástalan­ságát — visszariadva az ott gyülekező reakciós elemektől, távoltartotta magát. A „darabont kormánnyal" tehát csak a demokratikus választójogi reform erejéig voltak hajlandók együttműködni, a rendszer konszolidálását közvet­lenül szolgáló pártalakítási kísérletnek többségükben már hátat fordítottak. Mégis reménykedtek egy darabig még abban is, hogy a király oktrojálás útján életbelépteti az általános választójogot. A Fejérváry-kormány utolsó óráiban tervezett radikális pártban is hajlandónak mutatkoztak részt venni a választójog érdekében. „A radikális pártalakulás talán meg lesz ... — írta Jászi —, . . .nem nagy örömmel, de lehet, hogy én is belépek, mivel egyes­egyedül arról van szó, hogy előkészítsük a végső küzdelmet a választójogért, mely előreláthatólag a parlamentben fog lefolyni s melyben szükség lesz mindenkire."74 Ha azonban egyrészről fontolóra is vette Jászi az új párthoz csatlakozásukat, másrészről ugyanebben a levelében megjegyezte azt is, hogy ,, . . .az egész dolgot harci epizódnak . . ." tekinti csupán, — tehát nem sok reményt fűzött az újabb Kristóffy-féle akcióhoz. A néhány nap múlva, április 7-én, a választójog programjával alakuló Wekerle-kormányról elterjedt hírek azután egy időre véget szakítottak minden Kristóffyval kapcsolatos elkép­zelésüknek. Egyszerre Méray lett a radikális csoport ünnepelt embere, akinek a kibontakozási javaslata alapján oldódott meg a helyzet. Elsősorban azonban azt a politikust ünnepelték Mérayban, akinek az elgondolásai alapján szaba­dulhattak az abszolutizmussal való cimborálás egyre kínosabbá váló vádjától. Mint Jászi írta, minden progresszív gondolkodású ember hálával tartozik Méraynak, mert ,,ő általa szabadultunk meg a rágalmak terrorizmusától — és a jövőben a kormánybérencség gyanújától menten küzdhetünk tovább a modern Magyarország kivívásáért."7 5 Mindenekelőtt tehát a saját, abszolutizmussal kacérkodó politikájuknak a bírálata jutott kifejezésre örömükben. VIII A koalíciós kormány uralomra jutásával a radikális csoport 1905—6 évi tevékenységének egy szakasza zárult le. Egy darabig ugyan a várakozás állás­pontjára helyezkedtek a koalícióval szemben, de rövidesen teljessé vált az uralkodó osztály minden taktikájából való kiábrándultságuk. Ezek után kezd­tek hozzá a válság problémáinak újbóli felméréséhez és önálló taktikájuk kidolgozásához. Perspektívát nyitott újbóli tájékozódásukhoz a válság 1906 évi nagy hulláma: az orosz forradalom átmeneti sikere, a magyarországi nagy sztrájkok és agrárszocialista szervezkedések stb. Ezek alapján próbál­koztak most már közvetlenül a demokratikus haladásban leginkább érdekelt 73 Jászi Oszkár levele Somló Bódoghoz. 1905. okt. 18. O. Sz. K. Kézirattár. 74 Jászi Oszkár levele Szabó Ervinhez. 1906. ápr. 2. P. I. Areh. 507/33/b/52. 75 Jász« Oszkár : A béke: tudományos szükség. Budapesti Napló, 1906. ápr. 11.

Next

/
Thumbnails
Contents